csalogány
csalogány főnév -t, -ok, -a
1. (költői) Fülemüle. Oda van a szép nyár, oda! … Pacsirta nem szánt, csalogány Nem zöngi dalját este, reggel. (Arany János) Nem visz már út a ligetekbe, Hol primula feslik s csalogány szól. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, ritka) Nagyon szép hangú szoprán énekesnő. Blaha Lujza a nemzet csalogánya.
Szóösszetétel(ek): csalogánydal; csalogányhang; csalogányszó.
