csalafinta
csalafinta melléknév és főnév
I. melléknév ..tán, ..tább
1. Céljait kerülő utakon, elmésen ravasz módszerekkel megvalósítani akaró, furfangos, csavaros észjárású <személy>. Csalafinta diák, ügyvéd. Közönségesen csak „János királynak” nevezték, s nagy csalafinta embernek tartották egész Erdélyben. (Mikszáth Kálmán) || a. Viselkedésében ilyen személyre emlékeztető, hozzá hasonló <állat>. Csalafinta róka.
2. Ilyen emberre v. állatra jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Csalafinta beszéd, eljárás, fogás, mosoly, terv, viselkedés; csalafinta módon jár el. Csalafinta tervet eszelt ki. Nem tud elosonni …, mikor már-már megfogná legyeskedő kedvében a táncosa, kisiklani karmai közül a pillangó illanásával, csalafinta kanyarodással. (Mikszáth Kálmán) Elmagyarázgatta a furcsa jogi eseteket, … az igazság megvédésének csalafinta, okos és kertelő módjait. (Kaffka Margit)
II. főnév ..tát, ..tája (ritka) Csalafinta (1) személy. Lelepleztem a csalafintát. Ti korhely, kártyás, részeges csalafinták! (Jókai Mór) Nagyot lökött rajta [= a hintán] pár csalafinta. (Ady Endre)
csalafintáskodik.
