csákó [2]
csákó [2] főnév -t, -ja
1. Magas tetejű, felfelé kissé keskenyedő, kemény, ellenzős katonai fejfedő. Tiszti csákó. A huszárok csákót viseltek. Felköti fegyverét, Csákóján lobogó kolcsag emelkedik. (Berzsenyi Dániel) Meglátom magát … virágos csákóba, kifelé marsolni az állomáshoz … (Hunyady Sándor)
2. Papírcsákó. A szobafestők csákóban dolgoztak. A gyerekek csákóban játszottak katonásdit. A vásáron vett a kisfiának egy csákót.
3. (régies) Karimátlan süveg, melynek fölülről (két) oldalra fityegő szárnya, leffentyűje van. Jer, jókedv, te könnyü tarka csákó, Melyen pajkos tollak inganak. (Petőfi Sándor) || a. (régies) Ennek (egyik) szárnya. A tíz aranyat … jól eldugom, ahol senki sem találja meg. Ide a kalpagom lelógó csákójába. Olyan ez, mint egy erszény. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. csákórózsa; 2. huszárcsákó; papírcsákó.
