csákány
csákány főnév -t, -ok, -a
1. Fanyélre erősített, hosszú, kissé hajlított, egyik végén hegyes, másik végén lapos, éles, ék alakú vas szerszám, melyet bányászok, kubikosok, építőmunkások föld, szikla, szén fejtésére használnak. Csákánnyal bont vmit; csákánnyal töri fel a földet. Dolgozik a csákány, zúg tompa ütése. (Arany János) A bányászok hatalmas agyagtömbökre tették rá a bal lábukat, míg rázúdultak a magasra emelt csákányukkal. (Gelléri Andor Endre) || a. (bányászat) Légnyomású csákány: feszítő munka végzésére csákányszerűen nyélre erősített fejtőkalapács.
2. (régies) A csákányhoz (1) hasonló alakú harci eszköz, fegyver. Sokat elüt gyors futtában A repűlő kurta csákány. (Arany János) [Az ostromlott Egerben] legbecsesebb fegyverré a csákány vált. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): csákánycsapás; csákányfej; csákánynyél; csákánytörés; csákányütés.
csákányos.
