csak-csak
csak-csak határozószó (bizalmas)
1. (mondat-értékű szóként) <Vkinek egészségi állapota, anyagi helyzete, vmely munka, ügy haladása felől tudakozó kérdésre adott feleletként hát határozószóval bevezetve v. önállóan:> nem nagyon jól, de aránylag tűrhetően. [Hogy vagy?] – Csak-csak v. Hát csak-csak. [Hogy vannak a szüleid?] – Hát csak-csak. Még megvannak valahogyan.
2. <Ellentétes értelmű mondatok kapcsolatában, az első mondatban, az állítmány pótlására, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személy, tárgy v. dolog még elfogadható, tűrhető; a következő tagmondatban rendsz. de, hanem kötőszó.> … még csak-csak: még hagyján, még megjárja. A búza még csak-csak, hanem a kukorica! Hogy nem fizette meg az adósságát, az még csak-csak, de hogy még neki áll feljebb, az már szemtelenség. Imre még csak-csak, de gyerek. Gyerek ez még. (Móricz Zsigmond)
