csak
csak határozószó és kötőszó
I. határozószó
I. <Kirekesztés és megszorítás, korlátozás kifejezésére: annak kifejezésére, hogy a mondat tartalma másra nem érvényes, mint a csak szóval kiemelt egy vagy több személyre, tárgyra, dologra, mennyiségre, tulajdonságra, állapotra, cselekvésre, történésre vagy ezeknek vmely körülményére.>
1. <A számba jövők közül> senki v. semmi más, mint …; csupán, egyedül. Csak én vagyok itthon. Csak gyermekeinek él. Ezt csak a helyszínen tisztázhatjuk. Csak az a baj, hogy …; csak abban az esetben (v. csak akkor) teszem meg, ha …; csak azért tette, hogy … Nincs a teremtésben vesztes, csak én! (Katona József) S az ebédnél nincs vendége [a szegény asszonynak], Csak a múlt idők emléke. (Vörösmarty Mihály) Mindenkinek barátság, kegyelem, Csak a királyoknak nem, soha sem! (Petőfi Sándor) Betekint [a hajnal] fél szemmel egy törött ablakon, Hát csak a cimbalmost látja benn egy padon. (Arany János) Hilda sohase ment el hazulról, csak ővele. (Kosztolányi Dezső) Már egy hete csak a mamára | gondolok mindig, meg-megállva. (József Attila)
2. <Főleg melléknév, határozó előtt, annak kifejezésére, hogy a számba jövő tulajdonságok, állapotok, helyzetek, viszonyítások közül a vele kiemelt(ek)en kívül másfélére nem érvényes az állítás v. a tagadás.> Csak a külső ablak tört be. Csak a szürke öltönye maradt meg. Csak édesen szereti a kakaót. Csak cukrozva eszi a szamócát. Csak hadifogolyként jártam ott.
3. <tőszámnév, törtszámnév v. mennyiséget jelentő szó előtt:> nem több(et), mint … Három gyermeke volt, de csak kettő maradt életben. Csak fél napot tölthetek itt. Csak néhány forintom maradt. || a. (népies) <Tagadás után következő állításban, mennyiségi megszorítás kifejezésére.> Nincs Kehidán barna legény, csak három. (népköltés) Ott [= a vásáron] sem loptam csak tíz gombot. (népköltés) Nem aludtam csak egy szikrát. (népköltés)
4. <Térbeli v. időbeli határt jelentő határozóval kapcsolatban:> nem tovább, mint … Csak a falu végéig jutott el, mikor utolérte a küldönc, és visszahívta. Csak holnapig maradok itt, aztán visszamegyek a fővárosba.
5. <időhatározóval kapcsolatban:> nem korábban, nem előbb, mint … Csak nyolc órakor nyitunk. Valószínűleg csak holnapután(ra) érkeznek meg a vendégek. Erre csak később kerülhet sor.
II. <Lefokozás, fokozás kifejezésére, gyak. érzelmi, hangulati többlet érzékeltetésével.>
1. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgót viszonylag jelentéktelennek, nem különösen kiválónak vagy éppen rossznak tartjuk.> Csak ekkorára nőtt. Csak ilyen utak vannak erre? Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt mint szunyog dongása. (Petőfi Sándor) Igaz, még csak suhanc valék. (Arany János) || a. <számnév v. mennyiséget jelentő más szó, kifejezés előtt:> (bár ez kevés,) nem több v. ne többet, mint (csupán) … Csak egy szót szólj legalább! Csak ennyibe került? Még csak öt óra, és már milyen világos van! Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen. (Arany János) || b. <Térbeli távolsággal kapcs.:> nem v. ne messzebb, mint. Csak ide ment a szomszédba. Mindjárt itt lesz, csak a kertbe ment. A király könnyezett. | Bence meg félreállt, csak az ajtó megé. (Arany János) || c. <Időtartammal, időbeli távolsággal kapcs.:> nem v. ne tovább, mint. Csak addig maradj itt, míg beszólok a barátomért. || d. <Annak kifejezésére, hogy vmely múltbeli esemény idejét a jelenhez közelinek tartjuk.> Csak tegnap történt, és máris megfeledkeztem róla. || e. <Kisebb jelentőségű cselekvés körülírásában, főleg olyankor, ha súlyos következményével állítjuk szembe.> Ha csak egy ujjal hozzányúlsz (is), meglakolsz érte. Ha csak egy szalmaszál meggyullad, leég az egész. || f. (népies) <Fokozó értékű tagadás nyomósítására:> még csak … se(m): (bár az igazán nem lenne sok, bár azt igazán elvárhatnók, de) még … sem. Még csak (egy) jó szót se(m) szólt hozzá. Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. (Petőfi Sándor) S mintha vassá volna karja, maga válva, Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa. (Arany János)
2. <Annak kifejezésére, hogy vmit térben v. időben távolinak, nehezen elérhetőnek v. nehezen kivárhatónak tartunk.> Azt már (legfeljebb) csak az erdőnél érheted utol. Majd csak húsvétkor utazunk el. Elváltunk, és csak egy év múlva találkoztunk újra. Csak most, az első ijedelem múltán mérte föl a veszteséget. (Kosztolányi Dezső)
3. <A többi hasonlóról nem is szólva, más jelentős tételt nem is számítva> csupán, egyedül, pusztán. Csak tüzelőre ezer forintnál többet költöttünk. Csak búzából több részesedést kapott tíz mázsánál. Tizenöt pengőt fizetett csak azért az egy pár csizmáért. (Móricz Zsigmond) || a. <Annak kiemelésére, hogy a szóban forgó jelenség, körülmény viszonylag kevésbé jelentős ugyan, de az adott helyzetben mégis figyelemre méltó:> csupán, pusztán. Már csak egyéni érdekből is … Már csak szüleidre való tekintettel is meg kell tenned. Rettenetes volt csak rágondolnom is, hogy a második feleségemet is el kell temetnem. (Gárdonyi Géza)
4. <Annak kifejezésére, hogy az e szóval kiemelt cselekvésnél v. magatartásnál többet, jelentősebbet v. szükségesebbet várnánk.> Csak ül, míg a többiek dolgoznak. Csak álltam ott: nem bírtam mozdulni. (Gárdonyi Géza) A … szalmazsák olyan kemény volt, hogy egész éjjel csak hánykolódtam rajta. (Kosztolányi Dezső) –41 <Vmely cselekvésnek kisebb fokát jelentő ige előtt.> Csak érdeklődik, nem vásárol. Csak ígéri, de nem teszi meg. Nem harap a kutya, csak dühösen ugat. A hadrendbe állított fegyvertest [= nagyobb sereg] azt az óriási tért csak végigéri, de nem tölti meg. (Jókai Mór) –42 <Hasonló helyzetben, főnévi igenév után, az ige tövének más alakban való ismétlésével.> Hallani (még) csak hallottam róla, de közelebbről nem ismerem.
5. <Főleg tartós cselekvést, történést v. állapotot jelentő ige előtt, az ige ismétlésével is, a folyamatosság nyomósítására:> szüntelenül, szakadatlanul, folytonosan, egyre. Egész nap csak ül, és bámul a levegőbe. Ő meg csak beszél, beszél, mintha soha sem akarná abbahagyni. [A megcsalt leány] Addig feled, addig feled, csak feled, Mig a szíve bánatában megreped. (Petőfi Sándor) Aztán csak néz, csak néz [Miklós] előre hajolva, Mintha szive lelke a szemében volna. (Arany János) [Anyám] Csak ment és teregetett némán. (József Attila) || a. <Rövid ideig tartó cselekvésre vonatkozólag, mozzanatos és rövid ideig tartó ismétlődő cselekvést jelentő ige előtt, az ismétlődés kifejezésére:> újra meg újra, egyre. Mutattuk neki, hogy bújjon el az oszlop mögé, de ő csak integetett, csak lengette a kalapját. A vágólegények csak kiálták [a kutyáknak]: „fogd, fogd!”. (Arany János)
6. Csak úgy: <fokozó értelmű főhangsúlyos ige előtt, a fokozó értelem nyomósítására, rendsz. túlzó kifejezésben:> szinte, úgyszólván. Csak úgy dőlt belőle a pálinkaszag. Csak úgy szakadt az eső. Csak úgy omlanak most hozzám A szebbnél szebb levelek. (Petőfi Sándor) Ocskayval csak úgy keringett a világ e soroknak az olvastára. (Jókai Mór) || a. <Hasonló helyzetben, következményként kifejezett fokozás nyomósítására:> (hogy) még … is. Királyi szék áll előttem, Bele lövöm bársonyába [a nyilamat], Hogy csak ugy porzik kínjába. (Petőfi Sándor)
7. <Fokozó értelmű következményes mellékmondatban:> anélkül, hogy bármire ideje maradna v. maradt volna; egyszerre hirtelen, azonmód. [Toldi] úgy símítja csehet puha pergamennel, Hogy csak lekalimpált a lépcső aljába. (Arany János)
III. <Nyomósítás kifejezésére.>
1. <Kicsinyítés nyomósítására.> Csak apránként csipegetett az ételből. Csak egy kicsit maradj még. De mértéket tartott az öreg cimbora [= Bence]: Csak apránként fogyott a pintesből bora. (Arany János) || a. <Jelentéktelenség nyomósítására.> ® Éppen hogy csak; ® éppen csak hogy. Magam sorsa is bánt … de az mind csak semmi. (Arany János)
2. <Térbeli közelség nyomósítására.> Nem is messze kellett fáradni avégett [, hogy ihassanak]; Csak közel találtak egy szegény csapszéket. (Arany János)
3. <Múlt és jelen közti időbeli közelség nyomósítására.> Csak az imént történt. Csak nemrég ment el.
4. (népies) <Mutató névmással, mutató határozószóval kifejezett, a hasonlóság egyenlő fokát tartalmazó hasonlítás nyomósítására:> éppen, egészen, teljesen; szakasztott. Csak annyi: éppen annyi; csak olyan: éppen, egészen, teljesen, szakasztott olyan; csak úgy: éppen, egészen, szakasztott úgy. Azt mondta, nekem olcsóbban adja a tojást, de azért csak annyit fizettem, mint más. Hiába, csak olyan ez a lány, mint az anyja: ég a kezében a munka. Tessék, tessék! Csak úgy, mint otthon!: <evésre buzdítás, kínálás.> Én is elárultam magamat? – Csak úgy, mint akármelyik. (Vas Gereben) Kis gyürü pecsétet [nyomott a király] egy darab viaszra, – De azért csak annyi volt annak a haszna. (Arany János)
IV. <Főleg az állítás v. tagadás, a közlés v. kérdés érzelmi színezésére.>
1. <Állítás v. tagadás nyomósítására:> bizonyos vagyok benne, hogy …, kétségkívül; bizony. Csak nehéz ezt elfelejteni! Csak nem lehet ezt annyiban hagyni! Csak kell itt valami hibának lennie! Ennyi idő alatt csak jutott már valamire! Az asszony … valami jelt csak adott volna magáról. (Vas Gereben) || a. Csak azért is: minden akadály, nehézség, tilalom ellenére (annál inkább). Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mingyárt az ingemért is! (Petőfi Sándor) || b. (bizalmas) Csak hiába!: a) bármit mondanak is, akárki mit mond is (, mégis) …; b) akár tetszik, akár nem … Csak hiába, egy kis leleményesség többet ér minden meg nem emésztett tudománynál. Csak hiába! elmaradt az A világtól, aki vén. (Arany János)
2. <A kívánás némi árnyalatát is tartalmazó feltételes mondatban, a vele kapcsolatos feltételes közlés nagyfokú valószínűségének kiemelésére:> (persze) ha …, minden bizonnyal, biztosan … Lennél csak a helyemben, te is így tennél. Csak mertél volna megszólalni, adott volna neked! Ne volnék csak ilyen vén! | Tillaárom haj! | Irótollam letenném, | Tillaárom haj! (Arany János) || a. <Feltételességet kifejező felszólító alakú mondatban, a következő, érzelmileg színezett állítás bizonyosságának kiemelésére.> Légy vezér csak: hogy’ feladlak! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. <Érzelmileg színezett értékelésben; gúnyosan, ellenkező értelemben is:> aztán, még. Akkor volt csak jó dolgod! Akkor lennél csak híres ember! Az volna csak szép!
4. (bizalmas) <Hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos helyzetben, (fő)hangsúlyos ige előtt.> Csak (úgy): különösebb cél nélkül, csupán csak, éppen csak hogy … [Miért voltatok ott?] – Csak (úgy) benéztünk hozzájuk. Nem akartam semmi különöset, csak gondoltam: ha már itt járok, beugrom hozzád. Nem erőltetöm, csak mondom, ha gondolja … (Tömörkény István) –41 (bizalmas) <Hasonló helyzetben, mentegetődzésben:> Csak (éppen), csak (úgy): célzatosság nélkül. Csak tréfáltam. Nem akartalak felizgatni, megbántani, csak (úgy) mondtam. || a. <Hangsúlyos v. főhangsúlyos határozó előtt, a cselekvés v. állapot mérsékelt v. mellékes voltának, a cselekvés határozott cél nélküli voltának v. felületes végrehajtásának érzékeltetésére:> Csak (úgy) általában; csak (úgy) bolondjában, vaktában; csak (úgy) hallomásból, kapásból. Hát a madarak mi indokból szállnak keresztül-kasul a légi utakon; céljuk van-e, vagy csak úgy találomra röpködnek? (Mikszáth Kálmán) Nem az az idő ez, mikor a víz egyszerre apadni kezdjen csak úgy magamagától. (Tömörkény István) || b. <Hasonló helyzetben, az úgy, amúgy határozószóval, fennhéjázás, gőg, lenézés kifejezésében.> „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra. (Arany János)
5. <A jövőben esedékes cselekvés v. történés bizonytalan állításában, főleg kitérő válaszban.> Nem tudom, mit határozzak, de majd csak lesz valahogy. [Lásd be, hogy ezt nem vállalhatod.] – Majd csak megcsináljuk. De kiséri [a halott gulyást] két pap, két egyház imája … No, hisz valamelyik majd csak eltalálja. (Arany János)
6. (bizalmas) <Elgondolkodást, bizonytalanságot, tétovázást tartalmazó kérdés színezésére, a közvetlenség érzékeltetésére.> Hogy is volt csak? Hogy is mondjam csak? Hogy is kezdjem csak hát? … Mindenek előtte Hogyan tettem szert a Kukorica névre? (Petőfi Sándor) Mit is mondtál csak? Hogy mindjárt kiváltod, mihelyt lehet. (Mikszáth Kálmán)
7. (bizalmas) <Általánosító, túlzó v. bizonytalan állítás, ill. tagadás után, némi csodálkozást, ellenvetést tartalmazó s megerősítést váró kérdésben.> [… Különben is mindenkire haragszom.] – De rám csak nem? [Nem megyek egy ideig sehova.] – De hozzánk csak eljössz?
8. <Tagadó alakú eldöntendő kérdésben rendsz. a mondat élén, csodálkozásnak, kétkedésnek kifejezésére.> [Pétert otthagyta a felesége.] – Csak nem? [Én közelebbi adattal is szolgálhatok az ügyről.] – Csak nem te voltál? Csak nem a háziasszonyt akarják ellopni? (Vas Gereben) De nem úgy van az, hékás, mert én tégedet akarlak ajánlani. – Csak nem? – lihegte Kopereczky. (Mikszáth Kálmán) || a. <Hasonló mondatban, megütközés, méltatlankodás, felháborodás kifejezésére.> (Tán) csak nem bolondult meg?! Csak nem ment el az eszed?! || b. <Hasonló mondatban, méltatlankodással vegyes fennhéjázás, gőg érzékeltetésére.> Csak nem járhatok gyalog. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor)
9. Mintha csak: <feltevéshez, elképzelt helyzethez való hasonlítás nyomósítására, főleg megütközés kifejezésében:> mintha bizony, mintha talán. Úgy beszél velem, mintha csak tehetnék róla, hogy ő nem vitte többre.
10. <Okhat mellékmondatban, magyarázó mondatban, annak érzékeltetésére, hogy ami történt, amit magyarázunk, azt magától értődőnek tartjuk, s megütköznénk azon, ha nem úgy volna v. lenne.> Nagy diadallal vitték az „Arany sas”-ba, mert csak meg kell inni a viszontlátás áldomását. (Mikszáth Kálmán)
11. <Váratlanság, meglepődés kifejezésére, rendsz. rövid ideig tartó v. mozzanatos cselekvéssel kapcsolatban, az egyszer v. ritkábban az egyszerre határozószóval együtt v. ezek nélkül:> váratlanul s meglepetést keltve; egyszerre. Egyszer csak elém toppan régóta nem látott barátom. Egyszerre csak beállít hozzánk az apám, akiről azt hittük, vidéken dolgozik. Amint visszafelé méne, mendegéle [Toldi], Egy helyütt a zsombék csak lesüpped véle. (Arany János) E szóra a vörös barát csak leteszi ám a kezéből a hasábfa keresztet, csak eltépi ám szőrkötelét, csak földhöz vágja ám a kámzsát. (Eötvös Károly) || a. <Csodálkozás kifejezésében, nyomósításként, gyak. a hát határozószóval együtt:> egyszer csak. Bele nézett [ti. Bence a vasszelencébe], hát csak elállt szeme, szája. (Arany János)
12. <Sértődés, sértődöttség kifejezésére, főleg olyankor, ha szavaink hihetőségét kétségbe vonja vki; mellékhangsúlyos szóként, a főhangsúly az igén.> Csak láttam! csak tudom! Csak van szemem!
13. <Fenyegetés kifejezésére; elbeszélésben is.> Kerüljön csak a szemem elé, majd ellátom a baját. Megállj, poronty … megyek ki csak, Megállj te! (Arany János)
V. <Felszólító módú igével kapcsolatban, főleg a biztatás, bátorítás, kérés árnyalatainak kifejezésére.>
1. <Bátorítás, biztatás kifejezésére.> Csak beszélj bátran! Csak lássatok hozzá! Mondd csak ki, ami nyomja a szívedet! De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz azt. (Petőfi Sándor) Maga túlságos sokat akar. Csak menjen egyedül, senki sem fogja önt meglopni. (Mikszáth Kálmán) Evezz csak a túlsó partnak, hogy ahol már derékig érő víz van, megvethessük a lábunkat. (Gárdonyi Géza) –11 <Felszólító értékű határozószó, határozói kapcsolat, főnév vagy jelzős főnév előtt, ige nélkül; hasonlóképpen bátorítás, biztatás kifejezésére:> Csak előre! csak ki vele! csak rajta!; csak hidegvér! csak nyugalom! csak semmi izgalom! csak semmi sírás! Csak előre, édes fiam! (Gyulai Pál)
2. <felszólító módú ige után, főleg olyankor, ha a felszólító mód használatát magában ridegnek, keménynek éreznénk, kérés kifejezésére.> Add csak ide egy kicsit az újságot! Tedd csak ide a kezed: milyen forró a homlokom. Szaladj csak át a szomszédba a bátyádért! Szép szóval erőltet: „Egyél csak!” (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Add idébb csak, kérlek, azt a kéngyertyát! (Mikszáth Kálmán)
3. (bizalmas) <felszólító módú ige előtt, beleegyezés, ráhagyás nyomósítására, főleg lekicsinylést is tartalmazó feleletben:> hadd, hát csak. [Elküldjem?] – Csak maradjon. [Már egy félórája vár.] – Csak várjon.
4. (bizalmas, gúnyos) Csak lesse!: arra ugyan hiába vár, úgysem lesz abból semmi. Csak lesd!
VI. <Óhajtást, vágyat tartalmazó mondatokban; ilyen tartalmú elbeszélő szövegben, a harmadik személy óhajának, vágyának kifejezésére is.>
1. <Óhajtó mondat bevezető szavaként, ó!, hej!, haj!, jaj!, indulatszó után v. önállóan:> bár, bárcsak. Csak itt lenne már! Ó, csak azt tudnám legalább, él-e még fiam! Csak szólna már, csak szólna már A harcok harsány trombitája! (Petőfi Sándor) Jaj, csak már vége volna, csak már vége volna. (Kosztolányi Dezső) –11 <Negatív óhajtás, vminek be nem következését v. abbamaradását kívánás kifejezésére, feltételes módú igével:> bár, bárcsak. Csak meg ne halna még! Csak el ne vesztené! Csak már a tengert ne látnám! (Gárdonyi Géza) –12 <Negatív óhajtást kifejező felszólító módú igével:> Csak el ne tévedjen szegény! Csak meg ne haljon addig!
2. <Feltételes módú igével kapcs., rendsz. az ige után; óhajtó árnyalattal:> bezzeg, ha … Volnék csak (lennék csak) miniszter, majd megmutatnám! Csak lenne sok pénzem, olyan lakást rendeznék be, hogy csodájára járnának! Dobja ki! – … Iszen csak tudnám. (Gárdonyi Géza)
3. <Óhajtást, vágyat közlő mondatban annak kifejezésére, hogy nem sok az, amit kívánunk; rendsz. is szóval, tőszámnév v. mennyiséget jelentő más szó, kifejezés előtt:> legalább. Ha csak egy (is) volna köztük, akivel érdemes törődni! Ha csak pár centivel nagyobbra nőtt volna! Hol vagytok, ti régi játszótársak? | Közületek csak egyet is lássak! (Petőfi Sándor) || a. <Térbeli távolságról szólva:> (ha messzebb v. tovább nem is,) legalább. Csak a szomszéd faluig juthatnék el estig! Nyomoru ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! (Petőfi Sándor)
VII. <Vonatkozó névmás, vonatkozó határozószó után, az általánosítás v. általánosító túlzás jelentésmozzanatának kiemelésére:> (a)ki csak … : (mindaz,) aki …, (mindenki,) aki …; aki …, mindenki; (a)mi csak … : (mindaz,) ami …; (minden,) ami …; ami …, mind v. minden; (a)mennyi csak: a) amennyi …, mind, valamennyi; b) (túlzó) rendkívül sok, (szinte mind,) amennyi …; (a)milyen csak … : a) mindenféle, amilyen …; b) (túlzó) (rendkívül sokféle, szinte mindenféle,) amilyen …; (a)hol csak … : (mindenütt,) ahol …; (a)honnan csak; (a)hová csak; (a)merre csak; (a)míg csak … : (mindaddig,) míg …; (a)mikor csak … : (mindig,) amikor …; (a)mióta csak … : (azóta mindig,) mióta … Mindent elvitt, amit csak megfoghatott. Evett, ivott, amennyi csak beléje fért. Ahol csak megfordult, (mindenütt) szívesen fogadták. Mióta csak az eszemet tudom, ez mindig itt volt. Igy ont majd vért, majd verítéket, Amíg csak élte tart. (Petőfi Sándor) Ami csak szépség s ami reménység, Mind ti vagytok a Tisza körül. (Ady Endre)
VIII. <Mellékmondat kötőszava, vonatkozó névmás, vonatkozó határozószó előtt, az oda érthető mutató névmás, mutató határozószó és a főmondat egyéb részei elhagyásával:> Csak ha: csak akkor, ha; csak hogy: csak azért (azt stb.), hogy; csak (a)mi; csak (a)hol stb. Nem megyek, csak ha velem jössz. Nem szólt semmit, csak hogy szeretne meghalni. Tűrt, csak hogy ott maradhasson. Fényes koronámért nem is kivánok mást, Csak hogy e várban egy szobát rendelj nékem, Melyben hátralevő napjaimat éljem. (Petőfi Sándor)
IX. (népies, bizalmas) <Érzelmileg színezett fokozásban, a következményt részletező mellékmondat helyett, annak érzékeltetésére, hogy a beszélő nem tudja kifejteni a következményt.> (Annyira … Olyan …, Úgy …) hogy csak!: hogy még! hogy no! Annyira elbámészkodott, hogy csak! Olyan gyönyörű, hogy csak! Úgy megijedtem, hogy csak!
X. <Érzelmileg, hangulatilag színezett felelő szóként, kitérő feleletként.>
1. <A cselekvés, történés okát, célját tudakoló kérdésre adott dacos, indulatos feleletként, főleg gyermekek nyelvében, amikor az okot v. célt nem akarják, ill. nem tudják megmondani.> [Miért tetted ezt?] – Csak. [Miért akarsz elmenni?] – Csak. [Miért nem mondtad ezt előbb?] – Csak. || a. <Hasonló helyzetben, elzárkózó, a magyarázkodásnak elébe vágó feleletként.> B. Számüzettél? – S. Nincs különben. – B. Miért? – S. Csak. (Petőfi Sándor) –a1 <A felelet ridegségét a következő magyarázat, okadás enyhíti.> Ezt azonnal vissza kell küldeni. – Miért? – Csak. Nem szeretem az ilyesmit. (Kosztolányi Dezső)
2. <Hasonló kérdésre adott elgondolkodó, töprengő feleletként, a hát szóval bevezetve v. anélkül.> Hozza el nekem egyszer [azokat az újságlapokat]! Elhozza? – Minek? … – Hát csak. (Mikszáth Kálmán)
II. kötőszó
1. <Szembeállításban, főleg olyankor, mikor az előző alapján várható állítás helyett annak tagadása v. megszorítása következik:> de, azonban, ellenben. Értem, értem, csak nem értek egyet vele. A szegény ökrök keserves izzadságából … hozza terményeit a föld, csak éppen ők nem kapnak belőle. (Mikszáth Kálmán) [Édesapám] egyenrangúnak tekintette magát a szegényemberekkel, csak ő már … eltávolodott tőlük. (Móricz Zsigmond) || a. <Mentegetődzésben, főleg feltételes állításnak és a szándékolt cselekvés, magatartás akadályának szembeállításában:> csakhogy, de, azonban. Elmentem volna a találkozóra, csak nem volt megfelelő ruhám. Megtettem volna, csak nem tudtam. Szívesen megvenném neked, csak nincs annyi pénzem.
2. <Szembeállításban, tagadó mondatot követő megszorító értelmű állító mondatban:> hanem; azonban, de. [Toldi] hátra kerül, a kert megé, Fala nem volt, csak mély, öles árok szegé. (Arany János)
3. <Ellentétes mondatok, ellentétes fogalmak szembeállításában:> hanem csupán. Nem is felelt mindjárt [Miklós], csak jó idő mulva. (Arany János)
4. <Hangsúlyos szóként; az előzmény alapján nem várt következmény, folytatás bevezetésére, de, azonban, mindamellett kötőszóval v. ezek nélkül:> mégis. Sokáig titkolózott, de végül csak elárulta titkát. Nem nagyon udvarolgatott ugyan, de a végén csak megházasodott. [Döbrögi] Nagy nyavalyáján a munkás természet erőt vett | És lassan, lassan keze szennyét csak kiheverte | Mátyásnak. (Fazekas Mihály) Sokára ugyan de csak eljött az éjfél. (Petőfi Sándor) || a. <Hasonló helyzetben, tagadó mondat bevezetésére.> Csak nem: mégsem. Jó ideig várunk rá. Csak nem jön! Uriasan élt a macska, | – S hajna! | Csak nem akart, csak nem akart | Meglátszani rajta. (Arany János)
5. <Megengedő értelmű mondat után, felszólító módú állítmánynyal kapcsolatban, annak érzékeltetésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó személy a csak-kal bevezetett kívánság, vágy teljesülésén kívül mást nem akar, de azt nagyon kívánja.> Nem bánom, (akár)mibe kerül, csak hazamehessek. Akármit vállal ő, csak ettől szabadulhasson. [Az én menyasszonyom] Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha. (Ady Endre)
6. <Megengedő mondatban, annak kifejezésére, hogy már az ebben foglaltak is bizonyos fokú nehézséggel járnak, de nem olyan nagy mértékben, mint az utána következő mondatban foglaltak; gyakran megelőző még szóval nyomósítva; a következő tagmondatban de (hát), azonban kötőszó.> Én (még) csak megleszek valahogy, de mi lesz veletek? Én csak jótállok a magam leányáról, de hát kegyelmedről ki kezeskedik …? (Jókai Mór) Az ágytól még csak el lehet válni, de a jó asztaltól nagyon keserves. (Mikszáth Kálmán)
7. <Megengedő mondatban, nyomósító értékkel, rendsz. méltatlankodást, felháborodást tartalmazó nyilatkozatban; a következő tagmondatban de (hát):> bár … igazán, … ugyan, igazán …; aztán. Én csak türelmes ember vagyok, de ezt nem lehet elviselni. A barátom csak jámbor lélek, de ez a szemtelenség még őt is kihozta a sodrából.
