csaholás
csaholás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. A csahol (1) igével kifejezett cselekvés, hangadás; éles hangú kutyaugatás. A kopók, vizslák csaholása. A kutyafalka hangos csaholással űzőbe vette a rókát. A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. (Gárdonyi Géza) Elbődült a duda. A kantinos szundító kutyája fölriadt tőle, s vad csaholásba kezdett. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Nagyhangú, üres lármázás, rendsz. haragos, bosszús v. megfélemlítő célzatú beszéd, kiabálás. Ne törődj az ilyen csaholással!
