csáb
csáb főnév -ot, -ja (régies, irodalmi nyelvben)
1. Csábítás. S ki állna ellent a csábnak, midőn Szikrázva, bőgve a vadult elem A láng ezer nyelvével vesz körűl. (Madách Imre)
2. Az, amivel vki csábít; a csábítás vmely eszköze: pl. báj, szépség, kacérság, hízelgés. Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju alakján. (Vörösmarty Mihály) Tudod, hogy a világ mind arra tódul, Hová Parnassus [= a költészet] önti csábjait. (Arany János–Tasso-fordítás)
3. jelzői használat(ban) (ritka) Csábító. Bűvös ésszel, csáb ajándokokkal … megnyeré gyalázatos Kéjére színleg feddhetlen királyném Kedvét. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): csáberő; csábkép; csábszer; csábtánc.
