cél
cél főnév -t, -ok, -ja
1. Az, amire akarati tevékenységünk irányul, aminek elérésére törekszünk, amit meg akarunk valósítani. Ártó, bűnös, eszményi cél; ® feltett cél; magasztos, nemes cél; élete, jövetele célja; a cél érdekében; vki előtt vmilyen cél lebeg; ® a célból; megfelel a célnak; célra tör v. törekszik, vezet, visz; célul tűz ki vmit v. azt a célt tűzi ki, hogy …; célt ® ér v. célját éri; nem téveszti el (® eltéveszt) célját; minden cél nélkül; vminek céljából: végett, érdekében; abból a célból, hogy … Üdülés céljából tartózkodik itt. A célod nem, de módjaid | útálhatom. (Katona József) Egy a célunk: a közös bilincset Összetörni. (Petőfi Sándor) Az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. (Madách Imre) A szeretet örök cél és erő. (Ady Endre) || a. Vminek a megvalósítására, elérésére irányuló szándék. (Vmilyen) célja ® van vkivel, vmivel; azzal a céllal jött, hogy …; nincs vele semmi célja. Szeretném tudni, mi céllal, szándékkal jár a házamba … (Móricz Zsigmond) || b. Az, amiért vmi van, történik; értelem. Ugyan mi célja lenne; ennek nincs sok célja.
2. Vminek megszabott, meghatározott rendeltetése: az, amire vmit felhasználnak, igénybe vesznek. Kulturális cél; állami, honvédelmi, jóléti célokra; vmely célra felhasznál, fordít vmit. A vérpad fenáll már … A teremnek fala merevűl fekete: … S ily célokra, mint ma, többször használtatott. (Arany János)
3. Vmely út, utazás, mozgás kitűzött, megszabott végpontja. Utazásunk célja Budapest; célhoz ér, jut; céljától eltérít vkit, vmit. Ha valaha célhoz bír jutni ez ének: Köszöni e forrás csuda hévvizének. (Arany János) A célhoz jutott ember csendes örömével húzott egyet az eléje tett boros fazékból. (Gárdonyi Géza) Az Üllői út is mily végtelen | … Cél nélkül itt egy ember mendegél. (Kosztolányi Dezső)
4. Az a pont, amelyet dobással, lövéssel el akarunk találni. ® Élő cél; a cél ül ¬; célba dob, lő; célba talál: (átvitt értelemben is) a) éppen a kívánt eredményt, hatást éri el; b) vkinek a legsebezhetőbb, legérzékenyebb pontját érinti; ® túllő a célon; célra tartja a fegyvert; eltéveszti, elvéti a célt; célt ® téveszt; célt ® veszít. Hadászati célokat bombáztak. Ki jól tudott lőni, ki meg baltával tudott célba hajítani. (Jókai Mór) || a. Az a tárgy, kül. tábla, alak stb., amelyet így el akarunk találni. Felállítják a célt. A levegőbe nem akarok lőni. Csináljatok lányok valami célt. (Jókai Mór) || b. Célba vesz vkit, vmit: a) pontosan megcéloz vkit, vmit; pontosan céloz vkire, vmire (hogy lövéssel eltalálja). Célba vette önmagát a tükörben. (Herczeg Ferenc) b) (átvitt értelemben) megjegyzéseit vki, vmi ellen irányítja.
5. (sport) A pálya végpontja <olyan versenyen, ahol minél rövidebb idő alatt kell eljutni bizonyos távolságra>. Célhoz ® jut. A cél előtt összeesett. ® Befut a célba. A célban tízen is mérték az időt.
Szóösszetétel(ek): 1. céljelző; célkarika; céllövölde; céltárgy; céltávolság; 2. életcél; közcél; öncél; végcél.
