cafat
cafat főnév -ot, -ja
1. (főleg többes számban) Ronggyá tépett, szétszaggatott ruha v. ennek foszlánya. Csupa cafat a ruhája. Cafatokban lóg róla a ruha. A kutya a nadrágot cafatokra tépte. Csak a nadrágjából maradtak a fán egyes cafatok. (Mikszáth Kálmán) Rongyok födik szénporos testét, inge cafatokban lóg. (Kosztolányi Dezső) || a. Széttépett, szétmarcangolt hús fityegő darabja. Szétroncsolt karjáról cafatokban lógott a hús. (túlzó) Cafatokra ver vkit: nagyon megver vkit.
2. (erősen rosszalló) Erkölcstelen, végképp elaljasult, megvetett nő. Te cafat! Egy bolond így akarja meggyalázni a famíliát egy cafattal … (Tolnai Lajos) Egy utolsó sarki piszok! Egy bordélyházi cafat! … (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban). Cafat asszony, leány, nő.
3. (tájszó) Pocsolyás sár. Mit mászkáltok abban a cafatban?
