c [2]
c [2] [cé] főnév c-t, c-je [cét, céje], (ritka) cé cét, céje (zene)
1. Az alaphangsor első hangja. ® Magas c v. cé; kivágja a ® magas cét; C-dúr: a c alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az e hangsorra épülő hangnem; c-moll: a c alaphangról kiinduló moll hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem; c-kulcs: a vonalrendszeren az egyvonalas c helyét jelölő kulcs; alakja: 
Fleta magas c-je hangzott át hozzám, vékonyan és élesen. (Gelléri Andor Endre)
Fleta magas c-je hangzott át hozzám, vékonyan és élesen. (Gelléri Andor Endre)
2. A c hang írott v. nyomtatott jele, jelölése. Rosszul írta a c-t.
3. <Hangszeren> a c hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Leüti a c-t. Nem c-t fogtál!
