bizonytalan
bizonytalan melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <dolog>, amely kétséges, kérdéses, nem biztos (1), nem bizonyos (1). Bizonytalan adat, állítás, forrás; bizonytalan hatás, ígéret; egészen bizonytalan. Bizonytalan hirnél nem hoztak egyebet. (Arany János) || a. Olyan <körülmény, dolog>, amelynek jövője, kilátásai ismeretlenek, kiszámíthatatlanok, nem bizonyosak (1a). Bizonytalan holnap, jövő. Ti bizonytalan életüek, hulló falevélre hasonló Emberi nem … (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Olyan <dolog, tárgy>, mely nem eléggé rögzített, szilárd, stabil, biztos (2), melynek állapota nem tartós. Bizonytalan alapok, állás, egyensúly, rögzítés. || a. Nem határozott, tétova, ingatag <emberi mozdulat>. Kezével bizonytalan mozdulatot tett. Bizonytalan léptekkel támolygott az ágyhoz. (Mikszáth Kálmán) Egy kicsit bizonytalanabbul jött felém … féltizenegy tájban; a homloka verejtékes volt a sietségtől. (Kaffka Margit)
3. Olyan <személy>, aki vmiben tétova, ingadozó, nem bizonyos (2); aki nem tud, nem ismer vmit biztosan, határozottan. Bizonytalan vagyok benne. Bizonytalannak érezte magát. Bizonytalan lévén az én fatumomról, én többé élni nem akarok. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ilyen személytől származó, rá valló, vele kapcs. <lelki tartalom, megnyilatkozás>. Bizonytalan érzések, ismeretek; bizonytalan politikát folytat. Nyelvészeti tudása sokszor bizonytalan. Inkább csak nyelvészeti balsejtelmei és rémlátásai vannak. (Kosztolányi Dezső) || b. Bizonytalan hang: a) olyan h., amelyen érezhető, hogy a szóban forgó személy nincs meggyőződve állításának igazságáról; b) remegő, halk, elcsukló v. elakadó h.
4. Olyan <személy, dolog>, akiről, amelyről nem lehet tudni, hogy kiféle, miféle, s aki, ami ezért bizalmatlanságot keltő. Bizonytalan alak; bizonytalan egzisztencia ®; bizonytalan foglalkozású személy.
5. Olyan, aminek jellege, tartama elmosódó, határozatlan. Bizonytalan körvonalak; bizonytalan korú. Csak a bizonytalan színű szemeiből nézett ki a gyámoltalanság. (Mikszáth Kálmán) Vékony arcán elmosódtak a vonalak, csak bizonytalan, légies fényesség élt rajta. (Kuncz Aladár) || a. Bizonytalan idő(járás): olyan i., amely fordulhat szépre is, csúnyára is, amely nem határozottan jó v. rossz.
6. Olyan, ami nem biztonságos. Bizonytalan élet, helyzet. Itt semmi bizonyosabb dolgot magának nem ígérhet senki, mint azt, hogy bizonytalan az állapotja. (Mikes Kelemen) A tengereket történetünk idejében már nemcsak a vihar tette bizonytalanná, hanem a háború is. (Hunyady Sándor)
7. Olyan, ami nincs eldöntve, meghatározva. Hely és idő még bizonytalan. Bizonytalan időre elnapolták a tárgyalást.
II. főnév -t Az, ami nem ad biztonságot, amire nem lehet biztonsággal támaszkodni v. számítani. Elindul a bizonytalanba. Bizonytalanra pénzt vesz fel. Bizonytalanra nősül. Majd ő is megismeri a bizonytalant! El hát, a bizonytalanba! (Arany János)
