beszél
beszél [e] ige -t, -jen [ë]
I. Mondanivalót hallható szavakkal kifejez.
1. tárgyatlan Gondolatait, élményeit v. egyéb mondanivalóját hallható szavakkal kifejezi és mással közli. Beszél vkinek, vkivel, vmiről; vhogyan beszél; csendesen, dünnyögve, halkan, hangosan, orrhangon, raccsolva, rikácsolva, szépen, tisztán beszél; az ® orrából v. az orrán át beszél; akadozva, dadogva beszél; folyékonyan, gyorsan, lassan, szaporán, vontatottan beszél; értelmesen, világosan, össze-vissza beszél; egyszerűen, finomkodva, közönségesen, választékosan beszél; általánosságban, burkoltan, nyíltan beszél vmiről; elismeréssel, gúnyosan v. gúnnyal, kárörömmel, komolyan, közömbösen, megvetéssel, nevetve, sírva, szeretettel, tréfálkozva, vállvonogatva beszél róla; vmilyen hangon, bátran, büszkén, durván, félvállról, foghegyről, fölényesen, gőgösen, gyengéden, hetykén, szemtelenül, szeretettel, szigorúan, udvariasan beszél vkivel; ® hordóról beszél; ® gyalog nem is lehet vele beszélni; a ® levegőbe beszél; a ® világba beszél; vmikben beszél: bizonyos jellemző módon fejezi ki magát, bizonyos állandó szavakat, kifejezéseket használ; matematikai formulákban, sportkifejezésekben beszél; ® rejtélyekben beszél; ® rejtvényekben beszél; szuperlativuszokban beszél; ® tőmondatokban beszél; ® hasból beszél; a ® lelkemből, ® szívemből beszél; vmely nyelven beszél; vkiről, vmiről beszél: elmond egy v. több dolgot, amit tud v. gondol róla; ® hangfogóval beszél. (bizalmas) Ne beszélj!: no de ilyet!; szinte lehetetlen!; ne mondd! (népies, bizalmas) Hova beszélek: bocsánat, nem azt akartam mondani. Szóláshasonlat(ok): úgy beszél, mintha galuska (v. gombóc) volna a ® szájában. Beszélj hát egy kicsinyt alantabb [= halkabb] | hangon: az emberek néznek. (Katona József) Ez a kislyány, a kevély, Csak úgy félvállról beszél. (Gyulai Pál) A politika a tarokkisták játéka, azaz hova beszélek, a tarokkot akarom mondani, hogy a politikusok játéka. (Mikszáth Kálmán) Csak esznek, esznek, nem beszélnek. (József Attila) || a. tárgyas <Bizonyos értelmű mondanivalót v. bizonyos szavakat> mondatokká szerkesztve egymás után kiejt, mond. Badarságokat bolondo(ka)t v. bolondságo(ka)t, butákat, szamárságo(ka)t, vadakat, zöldeket beszél; érdekes, nevetséges, okos, ostoba dolgokat beszél; jót beszél vkiről: dicsér vkit; rosszat beszél vkiről: ócsárol, rágalmaz vkit; keveset, sokat beszél; tudja, mit beszél; azt se(m) tudja, mit beszél; sokat beszél, keveset ® mond; mit is beszélek: nem azt kellett volna mondanom, amit az imént mondtam. Szóláshasonlat(ok): mást beszél, mint Bodóné, mikor a ® bor árát kérik. Ostobaság! Ugyan, ne beszéljen zöldeket. (Mikszáth Kálmán) Mindig olyan bolondokat beszélt, hogy az ember majd halálra nevette magát. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan és tárgyas Megvan az a képessége, hogy mondanivalóját hallható szóval (bizonyos formában) kifejezze. Vmely nyelven v. nyelvet beszél; folyékonyan, hibásan, hibátlanul beszél (vmely nyelven); gyengén, jól, tökéletesen beszél vmely nyelven v. nyelvet; törve beszél németül; jól beszéli az angolt. A gyerek még nem beszél. Szóláshasonlat(ok): úgy beszél, mint a ® vízfolyás. Úgy beszélte a diákot, hogy akármelyik … táblabíró se jobban. (Jókai Mór) || c. tárgyatlan és tárgyas Vhogyan v. vmit beszél: mondanivalójának kifejezésére vmely nyelvet használ, ill. szokott használni. Családja körében németül beszél. Szívesebben beszéli a magyart, mint a németet. Nekünk nincs kétféle nyelvünk, hogy egyikét az úr, másikát a paraszt beszélné. (Vas Gereben) || d. tárgyatlan és tárgyas (költői v. tréfás) <Ajak, nyelv, száj> vmely mondanivalónak szavakkal való kifejezésében részt vesz, v. olyan mozgást végez, mintha abban részt venne. De furcsákat beszél a szád! Szép ajakak, édesen beszéllenek. (Katona József) A szám se tud beszélni, | száj helyett beszél a szív. (Kosztolányi Dezső) || e. tárgyas (kissé bizalmas) Vmilyenre beszéli magát v. hangját, vmely beszélőszervét: e tevékenység hosszas v. megerőltető végzése következtében vmilyenné válik. Rekedtre beszéli magát, a hangját, a torkát. || f. tárgyatlan Öntudatlanul v. a közlés szándéka nélkül úgy fűz egymáshoz mondatokat, mintha szólna vkihez. Álmában beszél; lázban beszél; ® magában beszél. Ha nő a láza, csak beszél, beszél. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan <Személy> hosszabb v. rövidebb ideig tárgyal v. szót vált vkivel, hogy meggyőzze, elintézzen vele vmit, v. megegyezésre jusson vele. Beszél vkihez, vkinek, vkivel; beszél vkinek az érdekében; vkinek az eszéhez, szívéhez beszél; ® süket füleknek beszél; beszélhet vkinek: hiába mond neki akármit, nem tudja meggyőzni, mert az nem hallgat az okos szóra; beszélhetsz (nekem): nem törődöm azzal, amit mondasz; a ® lelkére beszél vkinek; a ® szívére beszél; erről még beszélünk; ® okosan beszél vkivel; beszél a ® fejével; majd én beszélek vele v. a fejével; lehet vele (okosan) beszélni: hallgat a szóra, meg lehet győzni; tud vkinek a ® nyelvén beszélni v. tud vkivel beszélni; beszélj te vele! (bizalmas) Hát most beszélj vele!: nézd, milyen makacs, nem lehet meggyőzni. Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled. (Petőfi Sándor) Jó ember ez: lehet vele beszélni. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan Szót vált, társalog, beszélget <vkivel, ill. két v. több személy egymással>. Sokáig beszéltek. Sohase beszélt vele, csak a kaszinóból ösmerte. (Mikszáth Kálmán) || b. Telefonbeszélgetést folytat v. bonyolít le. Interurbán beszél vkivel. Hivatalosan beszélt a vidékkel. (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget. (Petőfi Sándor) || d. Vmit beszélnek: vmiről folyik a szó köztük. Nem hallom, mit beszélnek.
3. tárgyatlan (bizalmas) A dolgokról alkotott véleményét szóban, bizonyos fölénnyel, magabiztossággal, de gyak. nem kellő megfontoltsággal fejezi ki, jár a szája, de nincs haszna, foganatja annak, amit mond. Könnyen beszél: könnyű neki így nyilatkozni, (hiszen jó dolga van); könnyen beszél, hiszen tele a zsebe; csak beszél: csak a szája jár, csak fecseg, de nem tesz semmit; csak hadd beszéljen; ne ijedj meg, csak beszél!; beszélj csak ® egyes számban!; ne beszélj többes ® számban! Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! (Petőfi Sándor)
4. tárgyatlan Vmiről beszél: a szóban forgó v. előforduló dolgot vminek nevezi; vmit emleget. Korai még kudarcról beszélni. Ha egyet köhög, már betegségről beszél. Olyan szórványosak a megbetegedések, hogy járványról még nem lehet beszélni. || a. tárgyatlan Nem is beszélve arról: azt természetesen beleértve; mindenekelőtt arra vonatkoztatva; azt nem is említve. A fizikához kitűnően értett, a vegytanról nem is beszélve.
5. tárgyas (bizalmas) <Történetet> elmond, elmesél. Erejéről, szépségéről csodákat beszéltek. Édesapám olyat beszélt akkor nekem, mint azelőtt soha. A küldött azt az esetet, jelenetet beszéli, mikor … Ezt a történetet … Egy öreg ősz ember beszélette nékem. (Arany János) Ez a kis párbeszéd maradt meg emlékemben egész mai napig … A szolgabíró otthon sokáig beszélte a társaságokban, mint valami kedves csemegét. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas <Hírt> (el)mond. Ki beszélte ezt rólam? De most beszélj, Vid, hírt beszélj nekem. (Vörösmarty Mihály) Azt beszélik, rendjelt kaptam … (Arany János) || b. (tárgy nélkül) Vkivel közöl, elmond v. híresztel rendsz. olyasmit, amit várnak, v. amit nem volna szabad elmondani. Hol voltál? Miért nem beszélsz? Nem beszél a szentnek se. Beszélj már, izgatottan várjuk. Benne megbízhatsz, ő nem beszél. Az ember szótlan nézett. Látszott rajta, hogy ez nem fog beszélni. Nem ez, ha ketté vágják se. (Móricz Zsigmond)
6. tárgyas (népies) <Vmely dolgot> megnevezve mond, említ. Miféle pénzt beszélsz?
7. tárgyatlan Beszédet, előadást, szónoklatot mond; szónokol. Üres ® falaknak beszél. Nagy tömeg előtt beszélt a miniszter. Zavarban volt, mert nem szokott ekkora nyilvánosság előtt beszélni. Karnevál … így kezd beszélni népéhez. (Csokonai Vitéz Mihály) Kossuth Lajos most Amerikában beszél. (Tolnai Lajos) Hegedűs úrnak jó szava van, nagyon kedvemre beszélt. (Eötvös Károly)
8. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmi beszél vkiből: vmely érzés, gondolat, lelki sajátság v. vminek a hatása nyilvánul meg a szavaiban, v. az készteti hangos megnyilatkozásra. A büszkeség, a gyávaság, a haszonvágy, az irigység, a kapzsiság, a rémület beszél belőle; a bor, az ital beszél belőle; a gyomor beszél belőle. Belőled most a nemzeti | rút gyűlölet, nem az igazság beszél. (Katona József) Én nem rajongok magasabb eszmékért. Belőlem csak az önérdek beszél. (Jókai Mór) A pezsgő beszélt abból az emberből. (Mikszáth Kálmán)
II. (átvitt értelemben) Nem vmely nyelv szavaival v. nem hallható, hanem látható, tapasztalható módon fejez ki vmit.
1. tárgyatlan és tárgyas <Írásmű, tudomány> szól v. nyilatkozik vmiről. A könyv az ember felszabadulásáról beszél. Az élettan az élő szervezetekről beszél. Hát szegény Juditról mit beszél az írás? (Arany János) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Dolog, tárgy, jelenség> minden külön magyarázat nélkül rámutat, rávilágít a lényegre. A dokumentumok világosan beszélnek; a számok, a tények beszélnek. A kongresszus összeülése önmagáért beszél. A költségvetés a műveltség nagyarányú fejlesztéséről beszélt. Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. (Petőfi Sándor) Nagy sötétkék szemei … arról beszélnek, hogy aki szeret, az nagyon boldog. (Jókai Mór) A néma, a látszólag élettelen természet volt az, mely vásznaimon beszélt. (Ambrus Zoltán) || b. tárgyatlan (irodalmi nyelvben, kissé gúnyos) Vmiről beszél: elárul vmit, nyíltan, érthetően kifejez vmit. Undorodva fordult el … az ifjú … Úgy tetszék neki, mintha e heves szóváltás tán mégsem szerelemről beszélne. (Jókai Mór) Ama néhány … redő [az arcon] … kíméletlenül beszélt a harmincon túli virágkorról. (Tolnai Lajos)
2. tárgyatlan és tárgyas (átvitt értelemben, költői) <Vmely tárgy, jelenség> hangjával mintegy jelképesen kifejez, mond vmit. A szél … őrülteket beszél. (Arany János) Száz meg száz ágyú beszélt egyszerre. (Jókai Mór) A szél … mélyen alszik, nem beszél. (Babits Mihály)
3. tárgyas Figyelmet érdemel, számít. Írás beszél. Neki csak a pénz beszél. A lopás nagy, az érték borzasztó, pedig itt az beszél. (Tolnai Lajos) Ha írás van, az írás beszél, a szó pedig csak ugat. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. angyal, fal, ló, lóhát, lyuk, pap.
Igekötős igék: agyonbeszél; átbeszél; bebeszél; belebeszél; elbeszél; félrebeszél; kibeszél; közbebeszél; lebeszél; megbeszél; mellébeszél; összebeszél; rábeszél; telebeszél; végigbeszél; visszabeszél.
beszélés; beszélt.
