bél
bél főnév belet [e-e] v. (főleg az 1a és 5. jelentésben:) -t, bele [e-e] v. (népies) -e [e]
1. (gyak. többes számban egyes számú jelentéssel) <Főleg a magasabb rendű élőlényeknél> az emésztőcsatornának a hasüregben levő, a gyomor és a végbélnyílás közti hosszú, csőszerű része, ill. ennek vmely szakasza. Puffadt, teli, üres belek; a bél betegségei; ® kiomlik a béle; átfúródik, kilyukad a bele; (átvitt értelemben, népies) felfordul a béle v. majd kihányja a belét: erős (fizikai v. lelki) utálat, undor fogja el; ® pokol a béle; ® kiontom a béled; (durva) kitaposom a belét: <fenyegetésként> kegyetlenül elbánok vele; belét ® ontja. A golyó átfúrta az áldozat belét. A szakácsné kiszedte a csirke belét. Amely kutya egyszer [a bikához] … közelített, Annak ő szarvával repülni segített. Egyiket bedobta a szomszéd udvarra, Másiknak a bélit ontotta ki szarva. (Arany János) Behunyta a szemét s érezte, hogy járja át a bor ereje beleit. (Móricz Zsigmond) || a. A leölt állatnak, kül. disznónak, juhnak, marhának a bele a hasüregből kiemelve és megtisztítva, egészben v. felszabdalva. A juh beléből húrt készítenek. Béllel köti le a paradicsomos üvegeket.
2. (csak egyes számban) Egyes, főleg fás növények szárának és gyökerének puha, laza szövetű, taplószerű belső része, közepe. A bodza, fűzfa bele.
3. (csak egyes számban) Növényi termésnek, gyümölcsnek a kéreg v. héj alatti (húsos) része, belseje. A dió, a mogyoró bele; a dinnye, a tök bele. A dinnye belét megette, a héját odaadta a disznóknak. Hát mi kellene még? Nem elég két féle? Egyik a bab héja, a másik a béle. (Jókai Mór) Bolond vagy … méltó volnál arra, hogy a diónak héját egyed, ne pedig a bélit. (Eötvös Károly)
4. (csak egyes számban) Bizonyos, főként sült tésztaféléknek héja v. burkolata alatti puha belső része, belseje. A kenyér, rétes bele. Kicsipkedi a kenyér belét, a héját meg otthagyja. || a. (műszaki nyelv v. bizalmas) Vmely tárgynak, eszköznek egy külső burkolat alatti belső része; közepe, belseje. Kifogyott a bél a töltőceruzámból. Kitépte a füzet belét. A boríték nem is veszett el, … hanem a belét vették ki, s mást tettek helyébe. (Jókai Mór)
5. <Némely világító eszközben> folyékony v. megolvadt éghető anyagot fölszívó, könnyen égő, szálas, rostos fonal v. szövet; kanóc. A gyertya, a lámpa, a mécs bele. Új bélt vett a petróleumlámpába.
Szólás(ok): (bizalmas) egy szál bele v. béle van: <sovány ember> nagyon keveset eszik, étvágytalan.
Szóösszetétel(ek): 1. bélbántalom; bélbetegség; bélbolyhok; bélcsikarás; béldaganat; béldugulás; bélfal; bélfonal; bélgáz; bélgiliszta; bélgörcs; bélgyulladás; bélmosás; bélmozgás; bélnyálkahártya; bélnyílás; bélpangás; bélsérv; bélszűkület; bélvérzés; 2. bodzabél; ceruzabél; dióbél; gyertyabél; hurkabél; kenyérbél; lámpabél; marhabél; nyombél; vakbél; vastagbél; végbél; vékonybél.
belez; belű v. bélű.
