becsület
becsület [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e], (tájszó) böcsület [e]
1. (csak egyes számban) A társadalmi együttélésben a koronként és helyenként változó társadalmi szokásoknak megfelelően kialakult erkölcsi eszmény, amely az egyén v. vmely közösség magatartását az igazság, erkölcs, emberiesség szellemében irányítja. Ez becsület dolga, kérdése. ® Letántorodik, letér a becsület útjáról; vmit megkíván v. ezt kívánja a becsület; ezt nem engedi v. nem tűri a becsület; a becsülettel ellenkező dolog. Ha becsület dolga, meg kell neki lenni. (Mikszáth Kálmán) || a. Az egyénnek ehhez való alkalmazkodása mint önbecsülésének és társadalmi értékének alapja; tisztesség, becsületesség. Nincs benne (egy csepp v. egy szemernyi) becsület; becsülete forog kockán; becsületbe ® vág; becsületben él, megöregszik, megőszül; becsületből v. becsületért tesz vmit; vkinek a becsületébe(n) ® gázol, ® tapos; becsületében megsért, megtámad vkit; folt v. mocsok esik vkinek a becsületén; ® keresztülgázol vkinek a becsületén; ezzel tartozom a becsületemnek; sokat ad a becsületére; vkinek a becsületére tör; becsületére vall, hogy …; gondolj a becsülettel. Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. (Petőfi Sándor) Büszke vagyok, hogy becsületben őszültem meg. (Tolnai Lajos) || b. <Nyomatékos állításban, fogadkozásban, erre mint legfőbb értékre való hivatkozással.> Becsületére állít, mond vmit; becsületemre fogadom, mondom, hogy …; becsületemre (így van)! Becsületre ad vkinek kölcsönt, pénzt. Az úr … nekem becsületére fogadja, hogy társainak el nem mondja, mi hírt veve az ágens levelében. (Kazinczy Ferenc) Fogadd Becsűletedre, esküdjél hitedre. (Vörösmarty Mihály) Becsületemre mondom, nem fog bennem megcsalódni. (Tolnai Lajos) || c. (választékos) <Nőre vonatk.> tisztesség (1), ártatlanság (3), szüzesség. A női becsület törékeny v. kényes portéka.
2. Hivatásnak, feladatnak, megbízásnak hű, lelkiismeretes teljesítése; kötelességtudás. A becsület mezeje ¬; becsületből, becsülettel (meg)tesz vmit. Becsületből szolgálta a hazát, nem a maga hasznáért. Becsülettel beváltotta ígéretét. Becsülettel dolgozik. Becsülettel végzi munkáját. Becsülettel kiállotta a próbát, megállja a helyét. Felvállalta, hogy a ládámat becsülettel haza hozza. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. Vmely személynek v. közösségnek erkölcsi, jellembeli kiválósága v. egyéb értéke miatt megbecsült volta, jó hírneve. A haza, a nemzet becsülete; nagy a becsülete; (vmilyen) becsülete ® van; lesz, nincs, van becsülete (vhol, vkinél, vki előtt); ® kitelt a becsülete; oda a becsülete; helyre van állítva a becsülete; becsületben áll, van vki előtt; kikopik a becsületből; ® kitesz (vkinek) a becsületéért; csorba esik becsületén; becsületére legyen mondva; becsületére van, válik vkinek vmi; becsületet hoz vkire, vmire; becsületet arat, nyer, szerez, vall (vmivel); ® eladja a becsületét; elveszti, félti a becsületét; megőrzi, megvédi, visszanyeri v. visszaszerzi a becsületét; elrabolja vkinek a becsületét; eljátszotta a becsületét. A régi világban minél több vagyona volt valakinek, annál több (nagyobb) volt a becsülete. Sehonnai bitang ember, … Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. (Petőfi Sándor) Mindennek én viselem gondját, de van is becsületem. (Vas Gereben) || a. (jogtudomány) Az egyén társadalmi, erkölcsi értéke, ill. az egyénnek mint személynek kijáró társadalmi megbecsülés. A becsületet sértő bűncselekmények. || b. Vmely tárgy, dolog megbecsült, kedvelt, kelendő volta. A könyvnek nálunk nagy a becsülete. Nyáron a szalonnának már nincs olyan becsülete, mint télen. [A rossz úton] a négy lónak … nagy volt a becsülete. (Vas Gereben) || c. (régies) Érték. Minden munkának a becsülete oly fixa [= álló] csillag, mely saját … fényével világoskodik [= fényeskedik]. (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (régies) <Ma csak állandósult szókapcsolatokban:> a megbecsülés nyilvánítása v. magatartásban való megnyilvánulása. Nagy becsületben részesít, tart; becsületet ad, megadja a becsületet vkinek. Itt … az urunk nagy becsűletben vagyon. (Mikes Kelemen) [A diák] most értette meg a pásztorembert. Meghatódva … nézett rá. Hogy ez a másállapotos asszonyt ilyen becsületben részesíti. (Móricz Zsigmond) || a. (kissé régies) Mások iránt tanúsított illendő, emberséges magatartás; tisztesség(tudás), szívesség. Tudom, mi a becsület; ez a becsület; ® tisztelet, becsület, de …; ezt kívánja a becsület; ez nem becsület!; vkit megtanít becsületre. Tanítsa meg becsületre a fiát! Nem tud semmi becsületet. [A királyt] Jól fogadja István vajda … Hét egész nap látja dúsan, Becsülettel, emberséggel. (Arany János) Igyék egyet, őrmester uram, adom becsülettel. (Eötvös Károly)
Szólás(ok): (régies) kivágja a becsületet: megmutatja, mit tud: kivágja a rezet; ld. még krajcár.
Szóösszetétel(ek): 1. becsületadás; becsületmentés; becsületrabló; becsülettudás; 2. betyárbecsület; zsiványbecsület.
