beborít
beborít tárgyas ige
1. Vmi fokozatosan beföd, betakar, ellep vmit. A füst beborítja a várost. A köd félóra alatt beborította a partot. Míg … az éj be nem borítja Örökre víg napunkat: Éljünk. (Csokonai Vitéz Mihály) A téli ég felhői hóval borítják be a mezőket. (Gárdonyi Géza) || a. Vmit teljesen befödve, ellepve rajta fekszik, rajta van. A földet beborítják a levelek. A ház falát egészen beborítja a vadszőlő.
2. <Személy> borításként, takaróként alkalmazott anyaggal, tárggyal, eszközzel beföd, betakar vmit. A kazal tetejét szalmával borítják be. A falat drapériával borította be. Fejét beborította egy nagykendővel.
3. <Edényt, tartályt, szállítóeszközt, ill. annak a tartalmát> bedönti, befordítja vhova. Az ehetetlen levest beborítja a moslékba. A megvadult lovak a kocsit beborították az árokba.
beborítás; beborító; beborított; beboríttat.
