bár [2]
bár [2] kötőszó és határozószó
I. kötőszó (megengedő értelmű mondatban) <A vele bevezetett mondat v. mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat ellenkezője következik be, a másik mondatban gyak. ellentétes kötőszóval.>
1. Igaz, hogy …; annak ellenére, hogy …; noha, habár, ámbár. Bár nem szoktam könyörögni, (de) most megteszem. Bár nem szép, (mégis) sokan udvarolnak neki. Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. (Petőfi Sándor) Megértette, hogy itt valami rendkívüli történt s bár nem tudta, hogy micsoda, szíve összeszorult. (Kosztolányi Dezső) –11 <A mondat belsejében, csak egy mondatrészre vonatk.> Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. (Vörösmarty Mihály) Majmuna álomtündér, bár lomha léptekkel, de teljes bizonyossággal közeledik. (Mikszáth Kálmán) Nagymama | folyton kritizált, rám szigorú volt, | bár szűkszavú. (Szabó Lőrinc)
2. (választékos) Még akkor is, ha …; még ha … is. Mondjanak bár minden rosszat rá, nem hiszem el. Aki fuldoklik a vízben, nyújtsák feléje bár a legélesebb borotvát, abba is belekapkod. (Tömörkény István) –21 (választékos) <Is szóval nyomósítva.> [A föld] mind a másé s bár az ő keze munkája nyomán is, mind csak másnak terem. (Tömörkény István) –22 (ritka, irodalmi nyelvben) <Ha szóval bevezetve, a feltételesség erősebb hangsúlyozásával.> A mennykő-ütötte boglya – Ha veri bár sűrűn a jég, Az meg nem menti, el nem oltja. (Vajda János)
3. <Vmely közlés után utólag módosító v. megszorító értelmű mondat bevezetésére:> és mégis, de mégis. Nem fog esni; bár (hiszen) nem éppen lehetetlen. Látta-e valaki … a Vér Tecát? … kár, hogy magam nem kerestem … Bár hiszen – szól újból a kormányos – gondolom, hiába keresné már azt akárki. (Tömörkény István)
II. határozószó
1. (népies) <A szóban forgó számhoz, mennyiséghez viszonyítva:> ha nem több is, de legalább …; ha csak … is … Anyám, édes anyám! szólj bár egyet hozzám! (népköltés) Egész tanítóskodása alatt nem tudott egy tehénkét bár szerezni. (Tolnai Lajos) || a. (régies) Nem más, nem jelentéktelenebb, nem nagyobb értékű, mint … A legszemérmesb lányka is pazar, Kecseit ha bár a holdnak fölfedi. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Veszedelmes a nagyok kedve ellen bár csak szókkal is véteni. (Jókai Mór)
2. <Óhajtás kifejezésében:> kívánatos volna, hogy …; bárcsak, vajha. Bár úgy lenne! Bár ne tette volna! Oh mi drága e lakocska nékem! | … Bár maradtam volna benne végig! (Petőfi Sándor) No, hogy van? … Köszönöm, megvagyok. Bár már ne volnék. (Nagy Lajos)
3. (irodalmi nyelvben, elavult) <Ráhagyásként:> (ha már úgy van) akár. Már, ha úgy van, ám, jerünk bár. (Vörösmarty Mihály) Jobb szeretne majd | Egyiptomban lenni bár, mint hozni rossz itéletet. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
