boldogtalan
boldogtalan melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely szerencsétlen, ill. ilyennek érzett sorsa, körülményei, állapota miatt szenved. Boldogtalan özvegy, szerelmes; boldogtalan család. Boldogtalan volt világéletében. A szerelmi csalódás tette boldogtalanná. Boldogtalan vagyok, Mert kínaim nagyok. (ismeretlen szerző) Boldogtalan voltam Teljes életemben. (Petőfi Sándor) A világ … sokkal boldogtalanabb, mint akkor, mikor még Badacsonyban, Somlyón azok a nagy „cécók” estek. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Szánalomra méltó <személy>. Mit csinálsz, te boldogtalan! A boldogtalan rokon nem bírt egy kanálnyi levest megenni, annyira kínozták mindenféle kérdéssel. (Vas Gereben)
2. (ritka) Boldogtalanságot kifejező, erre valló. Boldogtalan arc, kesergés, tekintet. Hogy nálam hogyan lépett fel ez a boldogtalan állapot, arra van egy magyarázatom … (Móricz Zsigmond)
3. Boldogtalanságot okozó, az elégedetlenség érzését keltő. Boldogtalan családi élet, körülmények, szerelem.
boldogtalanít; boldogtalankodik.
