bágyatag
bágyatag melléknév -on, -abb (választékos)
Könnyen, hamar (el)gyengülő, (el)lankadó, (el)erőtlenedő, (el)bágyadásra, bágyadtságra hajlamos <személy, ill. lelkialkat v. -állapot>; (kissé) bágyadt, lankatag. Bágyatag kedély. Az istennői arcnak valami olyan színe van, mintha a lemenő nap adott volna neki arany zománcot: a bágyatag szenvedélynek színe. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre, lelkiállapotra valló, ill. bágyadtságot tükröző v. annak érzését keltő. Bágyatag arc, szem. Villogni kezdtek a szép hölgy bágyatag szemei. (Jókai Mór) Minden oly szürke, bágyatag, avítt … (Juhász Gyula)
bágyatagság.
