bagoly
bagoly főnév -t v. baglyot, baglyok, baglya, (tájszó) bagó
1. Nagy, kerek fejű, hajlott csőrű és karmú, nesztelen repülésű, rendkívül éles hallású éjjeli ragadozó madár. Erdei, réti bagoly. Huhog a bagoly. Szóláshasonlat(ok): néz, mint a bagoly: tágra nyitott szemmel néz, bámul. Csak a baglyok huhogása, És a hollók károgása, Elegyedik jajomba. (Kisfaludy Sándor) Kunyhóm tetején bagoly virrasztott. (Kuncz Aladár) || a. (állattan) Baglyok: az ilyen madarakat magába foglaló rend (Strigiformes).
2. (népies, tréfás) <Enyhe szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> (népies) Hogy a bagoly rúgja meg!
3. (átvitt értelemben) Otthon ülő, magának való ember. Pál úrból Pali bácsi lett és az a híres bagoly, aki sohasem mozdult ki sehova. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Éjjeli bagoly: éjjel is szívesen fennmaradó, virrasztani szerető ember. Feküdj már le, te éjjeli bagoly!
4. (átvitt értelemben) Rémhíreket terjesztő, bajt, vészt jósolgató ember. Ne huhogj, te bagoly!
5. (ritka, iskolai, régies) Első éves főiskolai hallgató, főleg református teológus. A debreceni collegiumban … tizenhat éves koromban subscribáltam [= íratkoztam be] bagónak. (Jókai Mór)
Szólás(ok): Bagoly mondja (a) verébnek, (hogy) nagyfejű: olyan dorgál, aki hibásabb, mint az, akit dorgál. Közmondás(ok): (régies) bagoly is bíró barlangjában: mindenki parancsolhat a saját háza táján.
Szóösszetétel(ek): 1. bagolyfejű; bagolyfióka; bagolyhuhogás; bagolyképű; bagolyodú; bagolyorr; bagolyszem(ű); 2. fülesbagoly; gyöngybagoly.
baglyos.
