b [1]
b [1] [bé] főnév b-t, b-je [e], ritk. bé, bét, béje [e]
I. (nyelvtudomány) Beszédhang: a két ajak zárásával és e zár felpattanásával keletkező zöngés mássalhangzó, zárhang; a p hang zöngés párja (pl. a baba szó első és harmadik hangja). A b ejtése, képzése. Istók … mondá [Klárcsi] szerepét, Az meg követte, egykissé az orrán Keresztül ejtve az m-et s a b-t. (Arany János)
II.
1. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a latin ábécének második, a magyar ábécének az á és a c közé eső harmadik betűje; nyomtatott alakja: b, B. Kis b; nagy B. B betűvel sok mindenféle szó kezdődik: bíróság! börtön! bátorság! (Gelléri Andor Endre)
2. (rendsz. jelzőként) <Felsorolásban, sorszámnév helyett, ha a sorozat többi tagját is az ábécé betűi jelölik:> második. A b) bekezdés; a negyedik szakasz b) pontja; (iskolai) a II. b v. II. B v. második bé osztály; Petőfi utca 6/b v. 6/B; (sport) B csapat, B válogatott; B épület; B lépcső; B udvar; B-vitamin; a telekkönyv B lapja: a t-nek a tulajdonosra vonatkozó adatokat tartalmazó lapja. Az A) osztályba jártak Andrási Lázár meg Böszörményi, ők, a többiek a B)-be. (Móricz Zsigmond) || a. (1945 előtt) B lista v. Bé-lista: bélista. || b. (mennyiségtan) <Kijelölt műveletekben, egyenletekben, képletekben algebrai jelként> a második ismert v. meghatározott mennyiség (pl. a + b). Iskolában rettenté a sok | A + b. (Arany János) || c. jelzői használat(ban) A b érték.
3. b.: <írásbeli rövidítésül:> a) bal; b) (1945 előtt) báró (pl. b. Eötvös József); c) becses: b. levelét megkaptam; B. v. b.: (vallásügy) boldog; B: a) (vegyi ipar) a bór vegyjele; b) (zene) basszus; B.-: <helynevekben:> Balaton (pl. B.-boglár).
