azért
azért névmás, határozószó, mutató és kötőszó
I. névmás (az az mutató névmás -ért ragos alakja) Ld.: az [1].
II. határozószó, mutató
A. (tagolt mondat, tagmondat szavaként)
1. (hangsúlyosan) Az előzményekből ismert (esetleg kissé távolibb) ok miatt; az(on) okból; ez az oka annak, hogy … ® Éppen azért. Nincs pénze, azért nem ad. Meghűlt, azért beteg. Sokat tanult, azért tud annyit. Még nincs hat éves, azért nem jár iskolába. || a. (főmondatbeli utaló szóként) A mellékmondatban megjelölt ok miatt. Azért reszket, mert fázik. Azért sír, mert megverték. Ez azért van, mert … Bolondabb Nincsen, mint az okos levelek s én … Irtózom tőlök; tán mert én nem tudok olyat Kompónálni, azért. (Petőfi Sándor) Nagyon haragszik társad, éhes ő is? – | Sőt, mert nem éhes, ép azért haragszik. (Madách Imre) || b. <Közvetlenül utána következő mert v. hogy kötőszóval együtt:> mivel, mert. Azért, mert beteg voltam, elmaradtam a munkámmal. (Azért után akkor teszünk vesszőt, ha a főmondathoz való szorosabb tartozását akarjuk érzékeltetni. Egyébként a vessző elmarad.)
2. <Erős érzelmi telítettséggel, is-sel v. se-vel nyomósítva, gyak. megelőző csak-kal együtt, erős hangsúllyal:> az előzményekből ismert v. odaértett dologgal ellentétben; mégis, mindennek ellenére. Nem egyezik bele? No hát akkor (csak) azért is megházasodom. Követeli, hogy fizessek? azért se(m) fizetek. Sok férfiak … az | olyat, ki könnyű győzedelmet igér, | azért se szívelik. (Katona József)
3. Az előzményekből ismert céllal; azzal a céllal. A dolgot meg kell tudnom, azért jöttem hozzád. Be akarja fejezni a munkát, azért éjszakázik. Őrzöm a ládákat, azért vagyok itt. || a. (főmondati utalószóként) A mellékmondatban részletezett céllal. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Azért jött, hogy közölje velem a hírt. Ez azért van, erre azért van szükség, hogy … Te kis kunyhó … Miért bújtál a lombos fák mögé, Azért-e, hogy inséged födjed el? (Petőfi Sándor) Táncos a párját elereszti, persze csak azért, hogy aztán elfogja. (Mikszáth Kálmán) || b. <Közvetlenül utána következő hogy kötőszóval együtt> avégett, hogy … Azért, hogy ne nyugtalankodjál, rögtön írok majd. Azért, hogy senkinek láb alatt ne legyek, | … akár ma elmegyek. (Arany János)
B. <Párbeszédben mondat értékű szóként, érzelmileg telített mondatokban.>
1. <Az egyik fél ellenszegülés utáni engedékenységének, beleegyezésének kifejezése után a másik fél (gyak. tréfás) fenyegető válaszaként, hát kötőszóval együtt v. anélkül.> (Benne foglaltatik az elhallgatott fenyegetés: mert különben baj lesz.) [Üsse kő, kifizetem.] – (Hát) azért!
2. <Válaszként, magyarázat nélküli ingerült, dacos elutasítás kifejezésére:> csak, mert kedvem tartja; mert így tetszik. [Mért csinálsz ilyet?] – Azért! [Mért nem mondod meg?] – Azért! Miért nem mondtad hát meg apádnak? – Azért! – felelt kurtán a leány. (Vas Gereben)
3. <is-sel v. se-vel együtt, gyak. megelőző csak-kal, tiltó, ill. parancsoló mondatra válaszolva, heves ellenkezés, dac kifejezésére:> most már aztán annál inkább (nem), akár tetszik, akár nem. [Ne kiabálj!] – De igen! Azért is! [Azonnal hagyd abba a kiabálást!] – Nem! Azért se! Föl, föl csak azért is! Mindegyre fölebb! (Arany János)
III. kötőszó
1. <Hangsúlytalan helyzetben, megengedő értelmű mondat mellett, az ellentét kifejezésére; gyak. azért mégis, azért mégse, azért csak, de azért, hanem azért kapcsolatban:> mégis, mindazonáltal, annak ellenére. Ha rossz idő lesz is, azért gyere. Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi Sándor) || a. Az előzményekből ismert körülmény ellenére. (Tudom, hogy hosszú történet,) de azért csak mondd el! (Kitűnően érzem magam,) hanem azért már mennem kell. Beteg vagyok; azért nem fekszem le. Azért mégis kellemetlen ügy ez! A hajó kapitánya nincs még ott, de azért a hajót megnézhetjük. (Gárdonyi Géza) || b. <Egészen halvány utalással az előzményekre, gyak. bizony azért, hiszen azért kapcs-ban:> bár úgy van a dolog, annak ellenére, mindazonáltal, mégis (mégse). (Gyak. csak töltelékszó, elmaradása esetén a mondat jelentése nem változik.) Hát azért én ilyet mégse csinálnék. Nono. Tudom. Azért nem erőltetöm, csak mondom, ha gondolja. (Tömörkény István)
2. Hogy v. mert kötőszóval együtt: azért hogy; azért mert: bár, noha, attól hogy, amiatt hogy. (A főmondatban esetleg amiatt, attól, még v. csak nyomósító szó.) Azért hogy nem járt iskolába, még lehet okos ember. Azért mert csak közlegény, el tud igazodni a térképen. Azért hogy én matróz valék És diákul nem tanulék, Csak király volt az apám. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (Következtető mondat bevezető szavaként) ahogy az előzményekből következik; tehát, ezért. Nem tudok semmit mondani, azért hagyj nekem békét. Korán indulunk, azért legyen mindenki itt idejében. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad … Azért ne hagyd magad! (Petőfi Sándor) A papok, ha felágaskodnak, csak hátra látnak. Azért legokosabb, ha nem ágaskodnak. (Mikszáth Kálmán)
