atya
atya főnév atyát, atyja
1. (hivatalos, választékos) Apa <gyermekéhez való családi viszonyában>. Áldozatos, gondos, jó, szerető atya; atyja neve; atyáról fiúra száll. Atyjának szigorú nevelése látszik meg rajta. Jellemvonásait atyjától örökölte. A szülői hatalom gyakorlása elsősorban az atyát illeti. Tiszteld atyádat és anyádat. Az én atyám e jó öreg korcsmáros. (Petőfi Sándor) || a. Vmely nemzetség őse; ős(apa), előd. Atyáink emléke; ® megtér atyáihoz. Nemzetségének atyja Huba volt. Atyáid pallosával Győzödelem vezetett az égbe. (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben) Köztiszteletben álló nagy egyéniség, vmely közösség vezetője, vezére. A haza atyja; a nép atyái. A világ dolgozói atyjukat gyászolták Leninben. El is adta a tajtékpipáját …, pedig Kossuth atyánk volt rajta kifaragva. (Móra Ferenc)
3. (átvitt értelemben) Vmely elgondolás kezdeményezője, vmely szellemi irány úttörője, vmely intézmény megteremtője. A dialektika, a gyáripar, a magyar nyelvtudomány, a tudományos szocializmus atyja. A magyar népi zene kutatói Bartókban atyjukat tisztelik.
4. (átvitt értelemben, vallásügy, régies) <Gyak. megszólításként> katolikus v. görögkeleti pap, főleg szerzetes. Ferences, piarista atyák; tisztelendő atyám; atyám, szánom bűneimet! Jó Szondi a jámbor atyára borúl. (Czuczor Gergely) Kegyes atyáknál öreg iskolában Magyart, latint oktattam itten én. (Juhász Gyula)
5. (átvitt értelemben, vallásügy) Atyaisten. Az égi v. mennyei atya; ® irgalom atyja.
Szóösszetétel(ek): édesatya; egyházatya; gyámatya; honatya; nagyatya; szentatya; városatya.
