alkalmazás
alkalmazás főnév -t, (-ok), -a
1. (ritka) Az alkalmaz (1–4) igével kifejezett cselekvés, tevékenység. A gyakorlatban való alkalmazás nem sikerült, nem vált be. A korlátlan népfelség elve többször vétetett alkalmazásba. (Eötvös József) || a. Az a cselekvés, ill. tevékenység, hogy vmit alkalmaznak (1) vmire v. vmihez; felhasználás, érvényesítés; vmire való vonatkoztatás. Új eljárás, módszer alkalmazása; vmely elv, paragrafus, szabály, törvény alkalmazása; erőszak, fenyítés, kényszer alkalmazása; jobb munkaeszközök alkalmazása; a technika, a tudomány vívmányainak alkalmazása. Elsajátította, megtanulta az új módszerek alkalmazását. || b. Az a cselekvés, tevékenység, hogy vmit vmihez v. vmire alkalmaznak (3, 4), hozzáigazítanak, hozzáillesztenek; átalakítás, átdolgozás. Csipkebetétnek díszül való alkalmazása a ruhán; a regénynek filmre, színre v. színpadra való alkalmazása; a színműnek rádióra alkalmazása; a zenedarabnak zongorára alkalmazása; lépteinek a zene üteméhez való alkalmazása.
2. Az a cselekvés, eljárás, hogy vkit vhol, vmire alkalmaznak (2). Munkások, műszakiak, szerelők, tisztviselők alkalmazása. Tervbe vették két üzemi orvos alkalmazását. || a. Munkaviszony(ban való foglalkoztatás), alkalmaztatás, állás. Ideiglenes, végleges alkalmazás; alkalmazásban áll, van; alkalmazást kap; alkalmazást ® nyer; alkalmazást vállal. Kilencven új szakmunkás kapott alkalmazást a vállalatnál. Orvosi diplomája volt, az ozmán hadseregnél alkalmazást nyert. (Jókai Mór) Segédi alkalmazást akart vállalni. (Mikszáth Kálmán)
alkalmazási; alkalmazású.
