ágy
ágy főnév -at, -a
1. Általában fekvőhely, alvásra, fekvésre való, haszn. alkalmatosság. ® Vetett ágy; ® vetetlen ágy; ® bebújik az ágyba; ® belebújik az ágyba; ágyba ® bújik; ágyba fekszik, fektet; ágyba ® dönt; ágyhoz v. ágyba ® szegez vkit; egy ágyban alusznak; ágyban fekszik: (átvitt értelemben is) beteg, és ezért nem tud felkelni; ® lábtól fekszik az ágyban; ® kihúz vkit az ágyból; ® kimászik az ágyból; ® kiugrik az ágyból; az ágyból való ® kiszállás; ágynak dől, esik: hirtelen megbetegszik, és ágyba kell feküdnie; ágyra jár: nincs saját lakása, csak egy fekvőhelyet bérel vhol éjszakára; ® beveti az ágyat; ágyat ® bont; ® elhagyja az ágyat; ® megfekszi az ágyat; ® megveti az ágyat; az ágyat nyomja v. őrzi*: betegen fekszik; ágyat ® vet. Szénából készít magának ágyat. A padlóra vetett ágyat. A lócát éjjel ágynak használják. Miklós … Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette; … Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája. (Arany János) Miután ágyat csinált magának a dolgozószoba melletti diványon, lefeküdt. (Kosztolányi Dezső)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Négy lábon nyugvó vízszintes fekvőrészből és ennek fa- v. fémkeretéből, ill. két támlájából álló bútordarab a hozzá tartozó betéttel (szalmazsákkal, matracokkal) és ágyneművel együtt. Emeletes ágy: <hálókocsiban, hajófülkében, turistaházban stb.:> egymás fölé rögzített két egyszerű fekvőhely; ® fiókos ágy; mennyezetes ágy; ® rácsos ágy; tábori ágy: rendsz. vasból való, összecsukható, hordozható fekvő alkalmatosság; ® tornyos ágy; kórházi ágy: (átvitt értelemben is) kórházi férőhely; szaporítják a kórházi ágyak számát; ® paplanos ágy; az ágy feje ¬; az ágy lába, deszkája; ledől, leheveredik az ágyra; ® felbontja az ágyat; ® kibontja az ágyat; megbontja az ágyat: az ágyterítőt leveszi róla, és az ágyneműt szétrakja; ágyat ® szétbont. Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg. (Petőfi Sándor) Örzse néni korán reggel felgubbaszkodik a tornyos ágyból. (Mikszáth Kálmán) Az ágya szélén ültem …, amelyen forró testét Lustán és finoman vetette el. (Tóth Árpád) || a. Halálos ágy: az az ágy, mely(ben) vki haldoklik v. meghal. A gyermekek körülvették apjuk halálos ágyát; halálos ágyán: haldokolva, közvetlenül a halála előtt. Halálos ágyán bevallotta bűnét. Ott fekszik ő halálos ágyon, sok szenvedésnek gyermeke. (Petőfi Sándor) A halálos ágyon ki meg nem bocsátna? (Arany János) || b. Maga ez a bútor ágynemű nélkül. Csináltatott két ágyat az asztalossal. [Az asztalos] késő estig készíti a vásárra … a keskeny székely ágyakat. (Tolnai Lajos)
3. (ritka) Ágynemű. Ágyat ® húz.
4. Elválnak ágytól és asztaltól v. ágytól és asztaltól elválnak: megszüntetik házastársi együttélésüket. || a. (tréfás, bizalmas) <A nemi élet, szerelmeskedés jelképeként.> Szívesebben van az ágyban, mint a konyhában; nagy legény az ágyban. || b. (bizalmas, gúnyos) <A lustálkodás, tétlenség jelképeként.> Jobban szereti az ágyat, mint a munkát; könnyű az ágyból beszélni, parancsolgatni.
5. (átvitt értelemben, régies) Vmilyen ágyból való, származik: vmilyen származású, születésű, vmilyen családból való. Az én fiam fattyú! Lelkemre! apja | Oly tiszta ágyból nem került soha! (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mért feleded, hogy mindenki királyi | ágyban született meg, | a vér bíborában? (Kosztolányi Dezső)
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Meder. S ha [Pompejus] szekere Csak feltűnnék is, nem kezdétek-e köz zendüléssel oly örömkiáltást, hogy … Megreszketett ágyában Tiberis? (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Jaj! de a forrásnak kiszáradt az ágya … (Arany János)
7. (átvitt értelemben) Bizonyos anyagok összessége, melyre vmely folyadékot (szeszt) ráöntenek, s melynek hatására az ecetté, pálinkává válik, ill. sajátos ízt, zamatot kap. Az ecet v. a pálinka ágya. A palackban valami erős pálinkaféle volt, aminek mindenféle zöldségből fűszeres ágya volt vetve. (Jókai Mór)
8. (katonaság) <A puskán> az a fából való rész, amelybe a cső bele van ágyazva. A puska, a karabély ágya. A kunyhó belsejében puskák és pisztolyok feketévé égett ágyakkal hevertek. (Eötvös József)
9. Ágyás. Veteményes, virágos, zöldséges ágy. [A vihar] fát tördel és ágyat lepaskol. (Arany János) Az udvarban levő kert ágyai között egy kertészt pillanta meg, ki éppen tulipánokat ültetett. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) Olyan mennyiségű <vetemény>, amennyi egy ágyásban terem. Egy ágy paprika.
Szólás(ok): (népies) Isten könnyebbítse meg ágya szalmáját: <átkozódásként:> haljon meg; megveti az ágyát a bornak (v. ritk. más szeszes italnak): ivás előtt jóllakik, v. olyan ételt eszik, amire jól csúszik az ital. Közmondás(ok): Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát: ki mint intézi dolgait, olyan eredményt várhat.
Szóösszetétel(ek): betegágy; függőágy; gyermekágy; hordágy; kórágy; melegágy; nászágy; nyugágy; szalmaágy; vendégágy; virágágy.
ágyacska; ágyi.
