árboc
árboc főnév -ot, -a
1. (hajózás) A hajó testéből függőlegesen magasra kiemelkedő rúd v. szálfa, ill. vascső, amely vitorlás hajókon a vitorlákat tartja, más hajókon jelző, figyelőkészülékek stb. elhelyezésére szolgál. Eltört az árboc. Az árbocra felhúzzák a lobogót. Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe A szeretett tájék öblei s árbocai. (Berzsenyi Dániel) Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. (Petőfi Sándor) A fénypont egyre nő … – a hajó árbocára felhúzott lámpás fénye az. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Más környezetben> rögzített zászlótartó rúd. A korcsolyapálya árbocán vidám kis zászlók lobogtak. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. árbocerdő; árbocfa; árbockas; árbockötél; árboclobogó; árbocmester; árboctörés; árbocvitorla; 2. félárboc.
árbocos; árbocoz.
