áll [1]
áll [1] ige -asz v. -sz, -anak v. -nak, -ott v. -t, -jon; -ani v. -ni
I. Az alatta levő sík felülethez képest merőleges helyzetben van; mered, magasodik.
1. tárgyatlan <Ember, állat> testsúlyával többé-kevésbé kiegyenesített, függőleges helyzetű lábára nehezedve nem mozdul helyéről, egy helyben marad. Egyenesen, görbén, katonásan, kevélyen, tétován áll; (főleg katonaság, sport) vigyázzban áll; sorban áll; vízben áll; lehajtott fővel, ugrásra készen áll; állva alszik, beszél, eszik, ír, marad; állva ® felejtette magát; állni hagy vkit; gyenge ® lábon áll; nem áll elég erősen a ® lábán; alig ® a lábán: (átvitt értelemben is) nagyon fáradt v. gyenge. Itt áll mellettem. A gyerek a kályha mellett áll. A tehén az istállóban áll. A vádlott a bírák előtt áll. A többiek kissé odább álltak. Szóláshasonlat(ok): áll, mint a ® bálvány, mint a ® cövek, mint a ® kőfal, mint a ® pecek, mint a ® sóbálvány, mint ® szamár a hegyen, mint Bálám ® szamara, mint a ® szikla, mintha ® gyökeret vert volna (a) lába; úgy áll, mint egy ® faszent; úgy áll, mintha ® odaszegezték volna; úgy áll ott, mint a ® kapubálvány; olyan igaz, mint ahogy itt állok: igaz voltához kétség sem férhet. Némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. (Petőfi Sándor) Tegnap a manőver, utána az utazás: alig állok a lábamon. (Gárdonyi Géza) Szájtátva álltam | s a boldogságtól föl-fölkiabáltam. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> <bizonyos feladatot, szerepet> ilyen helyzetben betölt, ellát; <bizonyos helyet> elfoglal. ® Bakot áll; (régies) lest áll: lesben van; ® modellt áll; ® őrt, silbakot, strázsát áll; sort áll: ilyen helyzetben másokkal együtt, rendsz. várakozva, sort alkot; sorfalat áll: többedmagával sorfalat alkot; ® szobrot áll. Szemes vadászok állnak lest felettünk. (Arany János) Én a kapunál állok strázsát. (Mikszáth Kálmán) || b. Útját állja vkinek, vminek: a) elébe lépve v. helyezkedve akadályozza haladásában. A főbíró fölugrott …, mint egy hörcsög, útját állta. (Mikszáth Kálmán); b) (átvitt értelemben) akadályozza, (meg)gátolja vmiben; (átvitt értelemben, régies) elejét állja vminek: elejét veszi, megelőzi. Ma ő enged, holnap meg én Engedek, így elejét álljuk szépen A pörnek. (Petőfi Sándor) c) tárgyatlan <Ember> függőleges helyzetben, de nem a szokásos, szabályos állásban tartja magát. Fején v. feje tetején, féllábon, kézen, lábujjhegyen áll; térden áll: térdel, rendsz. alázat, megalázkodás jeléül; ® tótágast áll; tőlem akár ® tótágast állhat. Térden állva imádkozik, könyörög. || d. tárgyatlan Négykézláb áll: törzsét előre döntve, tenyerét a talajra helyezve, testével lábára v. térdére és kezére nehezedik.
2. tárgyatlan <Személy> foglalkozásszerűen tartózkodik vhol. A pult mellett áll (átvitt értelemben is): üzletben való árusítás a foglalkozása (elárusító, kereskedő, üzletvezető). A tehén v. ökör ® faránál áll.
3. tárgyatlan <Növény> gyökerét a földbe mélyesztve, szárával, törzsével fölfelé emelkedik. Lábán v. szárán áll: <a gabona, a kukorica, a széna> nincs learatva, levágva; még áll az erdő v. még lábán áll a fa: még nem vágták ki az erdőt, a fát. A ház előtt magas eperfa áll. Ember emlékezet óta Állott egy magas diófa | Diszeűl a Pál kertjének. (Arany János) A három nyárfa mellett cserjés állott. (Herczeg Ferenc)
4. tárgyatlan (kissé választékos) <Elmozdítható tárgy> vmely alapon felfelé magasodva egy helyben van, nyugszik. Az asztal a szoba közepén, az autó a garázsban, a kocsi a színben áll. A könyvek a polcokon, a székek az asztal körül állnak. Könnyű süveg álla fején s toll reszkete ormán. (Vörösmarty Mihály) Ódon, ónémet cifra óra | áll a szekrényünk tetején. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyatlan <Elmozdíthatatlan tárgy, építmény> a földből, talajból kiemelkedve felfelé magasodik, mered. A kastély romjai a dombon állnak. Ott áll az emlékmű a hegy tetején. A vár ma is dacosan áll a hegyen. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda. (Petőfi Sándor) A határnál áll a Hármas-Halom. (Eötvös Károly) || a. (bizalmas, durva) <Hímvessző> nemi izgalom következtében megmerevedett állapotban van.
II. tárgyatlan Nem mozog, nem csinál semmit; nem történik vele semmi.
1. Egy helyben vesztegel; tétlenül v. vmire várva ácsorog. A látogató régóta ott állt az ajtó előtt. Fél óránál is tovább állt ott. Ebben az égető munkaidőben lovai egész nap az istállóban állnak. || a. Készenlétben van, és vár. A kocsi a ház előtt áll. Estétől reggelig álljon fölnyergelve Jó paripa, három, ott az istállóban. (Gyulai Pál) Az utcára kék fény omolt ki, Künn lucskos, setét kocsik álltak. (Tóth Árpád) || b. <Jármű> útjában szünetet tart, hogy az utasok le- és felszálljanak. A személyvonat ezen az állomáson hosszabb ideig áll. A gyorsvonat megérkezett oda, ahol Juliettenek ki kell szállnia … A férfiú kiugrik a vonatból, mely pár percig áll. (Ady Endre)
2. <Gép, eszköz, üzem> nem működik, nem jár; szünetel, kihasználatlanul marad. Áll a gyár, a hajó, a malom, az óra; állnak a gépek, a kerekek, a traktorok. Gyere kardom – Minek állsz a fogason hiába. (Arany János) Áll, jaj, a drága üzem. (József Attila)
3. Felhasználatlanul v. megmunkálatlanul marad; ott van vhol. Hordószámra áll a bor a pincében. Régóta ott áll már az étel az edényben. Az udvaron felhalmozva állnak a fűrészelésre váró rönkök. Az edény itt áll mosatlanul egész nap s a víz kihűl. (Móricz Zsigmond)
4. (népies) Áll vmiben: <pénz> be van fektetve vmibe. Gépeket, telkeket vett, abban áll minden pénze. Sok pénze áll benne.
5. (ritka) Nyugton marad, pihen. Lantom nagyon szeretne Hallgatva állani, Régóta van kezembe, Már kopnak húrjai. (Petőfi Sándor) [A ménest] Olykor legelőre pihenni eresztik, Ha nem áll, a hajtást újra elül kezdik. (Arany János) || a. <Étel, ital> elkészítés után egy darabig úgy marad, kül. azért, hogy élvezhetőbbé, jobbá váljék. Állni hagyja a bort. Ez a tészta akkor jó, ha áll egy kicsit.
6. Nem mozdul, egy helyben, mozdulatlanul marad. Három hónapig itt állt a front. A völgyekben vastagon áll a köd. A tóban áll a víz. Mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, … Sem nem rossz az, sem nem jó. (Kölcsey Ferenc) Csendesen áll a tó piros vize, Mint egy nagy vérpad veres szőnyege. (Tompa Mihály) A Tisza áradt, vize … hónapokon át kint állt. (Tömörkény István)
7. Áll az idő: úgy tűnik fel, hogy nem múlik az i. S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. (Petőfi Sándor) || a. <Cselekvés, folyamat> nem halad (előre), egy helyben, ugyanabban az állapotban marad. Áll a munka, a termelés; áll az egész ügy.
8. Állj!: <vezényszóként.> a) (sport) hagyd abba a mozgást, a gyakorlatot, a játékot!; b) (katonaság) ne haladj tovább! Állj! Ki vagy?: <őrszem felszólítása ismeretlen személyhez, hogy igazolja magát>.
III. tárgyatlan Vhova rögzítve ott van; készenlétben van, fennáll, megvan.
1. (választékos) <Városrész, város, ország, világ> fennáll, létezik, megvan. Akkor még állt a régi Tabán. Még javában állt az oszmán birodalom. Új nap fényle reánk annyi veszélyek után, Él magyar, áll Buda még! (Kisfaludy Károly) Örökké a világ sem áll … (Vörösmarty Mihály) || a. <Emberi tevékenység eredményeként> készen van; elkészült; kész. Rövidesen állni fog az új híd.
2. Áll v. (régies) írva áll vhol: írva, gépelve v. nyomtatva van, olvasható vhol. A könyvben, a levélben, az újságban áll. Ismeretlen név állt a borítékon. János vitéz beszélt, amint itt írva áll. (Petőfi Sándor) A lapokban csak annyi állna: | „Húsz éves volt s verselgetett.” (Reviczky Gyula) || a. Vkinek a nevén áll: <ingatlan, birtok a telekkönyvben> vkire, vkinek a nevére van írva. A birtok a felesége nevén áll. Öt hold áll a nevén a telekkönyvben. Bogárkának hívják a peresznyei 128. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt jószágot, mely a Patáncsy Pál nevén áll. (Mikszáth Kálmán)
3. Előtte áll: a) <tárgy, jelenség> képként, képzeletben előtte van, lebeg. Egy ködös napon, még most is előttem áll minden, … rámnyitja az ajtót a szolgabíró. (Mikszáth Kálmán); b) <munka, kérdés> feladatként előtte van, s választ, elintézést vár tőle; kemény munka, nagy feladat áll előttünk; előttük áll a nagy kérdés. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. (Vörösmarty Mihály); c) <vmilyen jövő, vmely várt v. szükségszerűen bekövetkezendő esemény> nemsokára esedékes; kell, hogy bekövetkezzék. Nem tudta, mi áll előtte.
4. <Társas cselekvés> tart, folyik (4), (éppen) folyamatban van, nem szűnik. Áll a ® bál; áll a harc, a játék, a lakoma, a lagzi, a mulatság, a munka, a szüret, a tánc, a torna, a vásár, a verseny, a vigalom. Jertek velem ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet. (Arany János) A molyvánkai juhásznál éppen lakodalom állott. (Mikszáth Kálmán) Áll a bál és zúg a torna. (Ady Endre)
5. Érvényes, érvényben van, megmásíthatatlanul fennáll. Áll az alku, az egyesség; vmin ® felül áll; ® felül áll vmin. [Fogadjunk tíz forintba!] – Áll! Ez vitán felül áll. Így hát nem áll atyám végrendelése, amely kizárja ezt a nem-fiát? (Arany János–Shakespeare-fordítás) Áll hát a fogadás? – Áll. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Öt az egyhez, száz az egyhez stb. áll: a) a tétek meghatározott arányában fogadjunk, v. érvényes a fogadás; b) (átvitt értelemben) csaknem biztosan merem állítani, v. mernék fogadni rá. || b. Áll vkire, vmire: vonatkozik, érvényes rá; vkit illet. Különösen áll ez a megállapítás őrájuk; főképpen áll ez a serdülő ifjúságra. Erre is áll az a régi közmondás, hogy … Ugyanez … Gazsi bácsira is áll. (Arany János) || c. <Megállapítás, ítélet> igaz, bizonyos. Ez áll; nem áll; annyi mindenesetre áll, hogy …; vagy az egyik nézet áll, vagy a másik.
IV. tárgyatlan (hely-, állapot- v. módhatározóval) Vmilyen állapotban, helyzetben van.
1. <Testrész, élettelen tárgy v. annak része> meghatározott helyen vmilyen helyzetben van. ® Kézhez áll; ® csáléra áll a szeme; egyik szeme ® csára, másik hajszra áll; ® cselőre áll a bajusza; ® csorgóra áll; ® síróra áll a szája; a szeme sem áll jól: a sz. is elárulja, hogy nem jó indulatú; (ritka) égnek áll: <rövid haj> felfelé mered, rendsz. mert nincs megfésülve; ® ofszájdra* áll. Feje ferdén áll. A kapa feszesen áll a nyélen. A tehén szarva kajlán áll. Még a szeme sem úgy áll, mint szokott. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A virzsinia hegyesen állt a szájában. (Gárdonyi Géza) [A papné] erős kezében keményen állott a vessző, és retteneteseket csapkodott a gyermekére. (Móricz Zsigmond) || a. Vhogyan, rendsz. jól, szépen, rosszul v. nem áll (vkin): <ruha, (haj)viselet, cicoma> jól, rosszul stb. van rá szabva v. feltéve, illik v. nem illik rá, az alakjára; vhogyan mutat rajta; jól, rosszul v. egyáltalán nem, sehogy sem illik vkihez. Sehogy sem áll rajta: nem illik hozzá, nem tudja tetszetős módon viselni. Jól áll az új kabátja. Pompásan áll rajta ez a ruha. Rémes, hogy áll a hajad! Szóláshasonlat(ok): úgy áll a haja, mint a ® szénaboglya; úgy áll rajta (a ruha), mintha ® ráöntötték volna; úgy áll rajta (a ruha), mint ® tehénen a gatya; úgy áll rajta (a ruha), mintha ® villával hányták volna rá. Mi szép ruha volt, mi jól állott rajta! (Gyulai Pál) Jaj, be pompásan áll a ruhád! Igazán remek. (Ambrus Zoltán) || b. Jól, rosszul stb. áll vkinek: a) <ruha, cicoma, (haj)viselet, szín> jól, rosszul mutat rajta; (jól) illik v. nem illik neki, hozzá. Pompásan áll neki a barna ruha. Rosszul áll neki a rövid haj. Sem a kék, sem a fehér nem állott oly jól neki, mint a fekete. (Kosztolányi Dezső); b) <magatartás, viselkedés> (jól) illik, ill. nem illik hozzá; összhangban van, ill. nincs összhangban egyéniségével. Jól áll neki ez a fiatalos vidámság. Ez a szerep nem jól áll neki. Rosszul áll szerzőnek kivált az, midőn gyönge versben „fölül akar emelkedni a szabály szigorán”. (Arany János) || c. Vmi jól áll v. rosszul stb., ill. nem áll vkinek a kezében: vmit, kül. vmely szerszámot jól v. rosszul, ügyesen v. ügyetlenül fog, kezel, használ, vhogyan dolgozik vele. Nem áll a gyalu a kezében. A tű sem állt a kezében. (Jókai Mór) Ügyefogyott Molnár Andrásné, hiszen nem is áll jól kezében a főzőkanál! (Mikszáth Kálmán) || d. Vmi kezére áll vkinek: vmely eszközt, szerszámot ügyesen fog, használ, kezel vki; jól tud vele bánni.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (ritka) <Vmely meghatározott helyen> van, található. Kiszámították, hogy az ismeretlen bolygónak hol kell állnia. || a. <Tárgy vmely meghatározott helyen> ott szokott lenni, ott van a helye. Az evőeszköz az asztalfiókban áll. Nálatok hol áll a pince kulcsa? Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zegetzugot kikutat érte, De csak nem jön rá, hogy hol áll? (Petőfi Sándor) A sírbolthoz vezető ajtónak három kulcsa volt: az egyik állt a nádornál. (Jókai Mór)
3. Vhogyan, vhol, kül. vmiben áll: vmely helyzetben, állapotban van. Vmin ® alul áll; vmin ® felül áll; vmi ® előtt áll vki, vmi; ® előtérben áll; fegyverben áll: fölfegyverkezett, fegyveres, harci készültségben van; vminek a ® gyújtópontjában áll vki v. vmi; jó, rossz hírben áll: jó, rossz híre van; (népies) hírben áll: rossz híre van; vminek a hírében áll: az a híre, hogy ez v. az, ilyen v. olyan; vminek a ® homlokterében, ® középpontjában áll; láng(ok)ban v. (ritka) tűzben áll: mindenütt ég, lángol; elborította a láng, a tűz; ® romokban áll; ® útjában áll vkinek; ® vérben áll; ® virágban áll; ® csehül áll; jól, rosszul áll; kutyául áll; nyitva áll: a) <ablak, ajtó, kapu> nyitva van; b) (átvitt értelemben) <vmely lehetőség> vki előtt szabadon van, megvan a számára, úgyhogy élhet vele; c) (átvitt értelemben, ritka) <kérdés> nincs eldöntve; háza ® nyitva áll vki előtt; ® nyitva áll az út vki előtt; ® gyanú alatt áll; ® őrizet alatt áll; ® vád alatt áll. Hogy állsz anyagilag, egészségileg? Kormányválság előtt állt az ország. Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. (Arany János) Igazad van, ebűl állunk irodalmastúl. (Arany János) Rövid idő múlva lángban állt a tető. (Jókai Mór) A szőke fiatalember … jó logikus hírében áll. (Ambrus Zoltán) || a. (gyak. bizalmas) Vhogyan v. vhol áll: <folyamat, terv> vmely fokig, vmely mértékben előrehaladt; vmely eredményt elért. ® Kitörőben áll; ® küszöbön áll; befejezés, megvalósulás előtt áll; ® bukóban v. bukóra áll; már ott áll, hogy …; már ott tart, már odáig jutott, hogy …; ® elintézés alatt áll; fellebbezés alatt áll az ügy; kidolgozás, megvalósítás alatt áll a terv. Hogy állunk a munkával? Hogy áll az aratás? Hogy állnak a vetéstervek? A munkálatok jól állnak. A nő, kit országok tiszteltek …, ott áll, hogy … maga szoruljon védelemre. (Jókai Mór) || b. Vhogyan áll: <személy> vmely lelkiállapotban van. Lesújtva, reménytelenül, tanácstalanul áll. A homlokához emeli a kezét … Megsemmisülten áll. (Móricz Zsigmond) || c. (népies) Vmi könnyen v. (ritka) nem nehéz helyen áll vkinél: vki mindig kész vmire, hamar meg tudja tenni, könnyen kapható rá. Könnyen áll nála a pityergés. Nem hittem volna, hogy olyan könnyen áll nálad a szerelem. (Vörösmarty Mihály) De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde. (Arany János) || d. <Állandósult szókapcsolatokban:> vhol áll: <személy, intézmény> vmely helyzetet elfoglalva bizonyos módon viszonyul a környezetéhez; vmely helyzetben van. Az élen áll: <vmely rangsorban v. versenyben> a legkiválóbb, az első; vminek az élén áll: vezet, irányít, igazgat vmit; első helyen áll; hivatása ® magaslatán áll; rangban vki alatt áll; a ® háta mögött áll. || e. (hivatalos, sajtónyelvi) Vmi alatt áll: vmilyen hatásban, vezetésben részesül. Vmilyen befolyás, hatás, irányítás alatt áll; vkinek a befolyása, hatása, irányítása, rendelkezése, uralma, vezetése alatt áll; ® parancs alatt áll. || f. Vkinek a szolgálatában v. (rosszalló) zsoldjában áll: vkit szolgál.
4. Vhogyan áll vkivel, vmivel, esetleg vkihez: vmely viszonyban van vele. Arányban áll vmivel; barátságban áll vkivel; hadilábon, harcban áll vkivel, vmivel; jó, rossz ® lábon áll vkivel; kapcsolatban áll vkivel, vmivel; levelezésben áll vkivel: levelez vele; összeköttetésben áll vkivel; egy ® sorban áll vkivel v. vmivel; egy ® vonalon áll vkivel; ® szemben áll vmivel; ® közel áll vkihez v. vmihez. Odafent másképen állunk a hősiességgel, mint itthon, Pesten. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Vminek az alapján, talaján áll: vmely állásponton van, s annak szemszögéből nézi a dolgokat, a világot. || b. Vhogyan, vhol, vmiben áll (vkinél, vkivel, vki előtt): vmely értékbeli viszonyban van vkivel. (átvitt értelemben) Alacsonyabban, hátrább, magasabban áll (vkinél); vmin ® alul áll; fölötte áll (vkinek); vki fölötte áll minden gyanúnak: olyannak v. úgy ismerjük, hogy nem lehet semmivel sem gyanúsítani; egy fokon áll vele; ® toronymagasságban áll vki fölött. || c. Vmiben áll vkinél, vki előtt: vmiben része van tőle, előtte. (Nagy) becsben áll vki előtt; ® kedvben áll vki előtt; közbecsülésben áll. Ő fürösztötte a szultánt s azért nagy becsben állt előtte. (Jókai Mór)
5. (irodalmi nyelvben, elavult) Áll vmiben: kerül vmibe. Ez a könnyelmű nő már 20,000 pengő forintban áll. (Jósika Miklós) Egy tisztújítás taval is négy ezriben állott. (Arany János) || a. (régies) Vmely összegig áll vki: felér a vagyona vmely összeggel; annyi(t ér, tesz ki) a vagyona. Akárhány jómódú gazda … áll százezer forintnyi értékig. (Jókai Mór)
6. (sport) <Mérkőzés, játszma, verseny> bizonyos arányú, jellegű eredményt mutat; <személy, csapat> eredménye, teljesítménye bizonyos arányban van az ellenfelével, rendsz. vmely időpontban. Hogy(an) áll a mérkőzés, a játszma, a verseny? Világos vesztésre áll. A magyar válogatott 4:3-ra áll az első félidő végén.
7. <Állandósult szókapcsolatokban:> van. ® Hányadán áll; rendelkezésére áll vkinek: a) <személy> kész követni vkinek a rendelkezéseit, kívánságát; b) kész segíteni vkin; c) <dolog, tárgy, eszköz> kész, hozzáférhető v. (fel)használható vkinek a részére; ® szolgálatára áll vkinek; vkinek érdekében, jogában, (hivatalos, régies) kötelességében áll: érdeke, joga, kötelessége vkinek; hatalmában, módjában, szabadságában áll vmi: hatalma, módja van vmire, szabadon tehet vmit; szándékában áll: az a szándéka, hogy …; ® tisztében áll vkinek vmi. Erről tenni már a költő s művész hatalmában áll. (Vörösmarty Mihály) Nagyon érdekében áll lármát ütni a herceg ellen. (Vas Gereben) A népi dalok és dallamok egész tárháza állott rendelkezésére, honnan mintáit vevé. (Arany János) A főszerkesztő megígérte, … hogy ezúttal nem cikkezik, noha több adat áll rendelkezésére. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmiben áll vkivel: <személy> vmely kölcsönös cselekvést végez, tevékenységet folytat vkivel. Alkuban, harcban, perben, vitában áll vkivel.
8. (régies, választékos) Vkinek áll vmi: vki tetszése szerint élhet vmivel, felhasználhat vmit. Vkinek áll a világ: vkinek kedvez az élet. Cselédnek is áll most pince, kamra konyha. (Arany János) Most aztán újra nekik állt a világ! (Jókai Mór)
9. Vmire áll: a) <személy> közel van vmely állapothoz, v. (iskolai) vmilyen minősítés illeti meg. ® bukásra áll; jelesre áll a diák. Jó lesz vigyázni mert szekundára áll. (Móricz Zsigmond); b) <dolog, testrész> vmely cselekvésre készül; nem sok hiányzik ahhoz, hogy vmit tegyen; vminek az előjele látszik rajta. Sírásra áll a szája. Táncra áll a lába. Esőre áll az idő: úgy látszik, hamarosan esni fog; esni készül. Eszem azt a szádat, beh csókra áll! (Petőfi Sándor) Imolának már cselekvésre állt a tenyere; de csak meggondolta a dolgot. (Jókai Mór)
V. Vmely helyen, helyzetben, állapotban (meg)marad.
1. tárgyatlan Helytáll, kitart vhol. Keményen áll a viharban. Szilárdan áll őrhelyén. Zokszó nélkül állnak a pokoli hőségben. Játék van Budában, fényes harci játék, Sok magyar kidőlt már, de egy olasz áll még. (Arany János) Ott állt egymaga száz ellen. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (vadászat) Állja a vadat: <kutya> a felkutatott vad közelében megtorpan, feszült testtel egy helyben marad, s ezzel jelzi a vad jelenlétét. [A kutyát] egyszer próbára vadászni is elvittem, hát úgy állta a vadat, mint akármelyik vizsla. (Gárdonyi Géza) Alfa közvetlenül eléje lépett, vigyázó füllel, izgatottan, mint mikor a kopó „állja a vadat”. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (ritka, költői, régies) Vmit áll: vmiben (meg)marad <vmely tárgy>. Most hüvelyét a kard, íme, alig állja. (Arany János)
2. tárgyas <Vmely körülményt, jelen levő személyt v. dolgot> bizonyos ideig kibírva tűr anélkül, hogy engedne a hatásának; el tud viselni, szenvedni. Áll vkit: elviseli a jelenlétét; nem állja őt: nem szenvedheti, nem kedveli, nehezen viseli el a természetét v. jelenlétét; áll vmit: tűri, elviseli <a hatását>; állja a füstöt, a hideget, a kínt, a kritikát; nem áll vmit: nem szeret, nem bír enni vmely ételt; állja próbát; állja vkinek a tekintetét. Az új lenfajta kitűnően állja a fagyot. Szíjmadzag nem állja, ha erősen húzod. (Arany János) Nem állhatom a durva zajt. (Komjáthy Jenő) Leült vele szemben, állta az izzó szemeknek a ragyogását. (Mikszáth Kálmán) Állta a brutális csapásokat, mint a katonák. (Gárdonyi Géza) Nem szereti se a kávét, se a tejet, … még a vajat se állhatja. (Nagy Lajos) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül v. mellékmondattal) Nem állja: nem tudja türtőztetni magát. Nem állta szó nélkül. Buda csak nem állja, Hogy balga beszédet ki ne ejtsen szája. (Arany János) Nem állhatta, hogy okát ne kérdezze. (Mikszáth Kálmán) || b. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (régies) Állja: kibírja, eltart, kitart. (szójárás) Folttal állja a ruha: foltozni kell, hogy tovább tartson. Már nem állom a teknő felett. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || c. tárgyas <Olyasmit, ami erőfeszítést, bátorságot kíván,> vállal, nem tér ki előle; kitart benne. Állja a harcot, az ostromot, a tüzet, a versenyt, a viadalt. Zádor megfordulva, másodszor álla harcot. (Vörösmarty Mihály) Hiába, a versenyt nem állhatom, Mindenki az olcsóbb után eseng. (Madách Imre)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vki mellett, mögött, oldalán, pártján áll: vkit pártol, védelmez; harcol az érdekében, védelmében. Minden fejedelmek Mint egy kőfal, állnak a te fiad mellett. (Arany János) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmi mellett áll: kitart mellette. Mind a ketten álltak elébbeni vallomásuk mellett. (Jókai Mór) || b. tárgyas (ritka, népies) Vmit áll: vminek a költségeit, kifizetését v. természetben való szolgáltatását vállalja és viseli, fedezi. A diákok étkeztetését közösen állták. Ami kára … fog esni, azt mind megtéríti neki bőségesen Ocskay László! Állja a császár pénztára! (Jókai Mór) Jubileumok egy nappal előbb lesz … A bort ő állja. (Tolnai Lajos)
4. tárgyatlan (ritka) Romlatlanul megmarad; nem romlik meg, eláll. Az egyik alma sokáig áll, a másik nem. || a. tárgyatlan (ritka) Nem áll rajta vmi: hamar elnyű vmely ruhadarabot. Nem áll rajta a cipő.
5. tárgyatlan és tárgyas (népies) Nem áll vkiben v. (ritka, régies) vkit a szó, a titok: nem tud hallgatni, titkot tartani. Nem áll benne a szó, – mint a rosta, hullat. (Arany János) A faragó mestert … nem állta volna a titok. (Jókai Mór)
6. tárgyas <Vmely adott szót, ígéretet> magára nézve kötelezőnek ismer el, érvényesnek tart, megtart. Állja esküjét, fogadalmát, ígéretét, szavát. Állja, amit mondott. Becsületesen állja mindazt, amit vállalt. Ha az én birtokom volna, állnám a szavamat tizenöt ezerre. (Mikszáth Kálmán) Én tudom, állom, hogy ez: a Minden | S hogy minden egyéb hasztalan. (Ady Endre) || a. tárgyatlan Szavának áll: ura (marad) a szavának, megtartja. Nem volt ugyan csodasípja, de mégis szavának állott az esküdt úr. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Kezeskedik, szavatol, jótáll vmiért. Fejemmel állok mindenért, mond a magas férfiú. (Jósika Miklós) Nem állok érte, Hogy e vad erdőn bántatlan maradsz. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
7. Bosszút áll (vkin vmiért): bosszúját kielégíti, vmely sértésért elégtételt vesz, megbosszulja magát. Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla boszút, hogy csak fel sem vette. (Arany János) A párizsi szobrász … nem állhat bosszút ilyen antik kegyetlenséggel. (Ambrus Zoltán)
VI. tárgyatlan Vmely más helyre, helyzetbe, állapotba kerül v. helyezkedik.
1. Vhova odalép, odamegy, s (függőleges helyzetben egy ideig) ott marad. Vö.: ideáll (1), odaáll (1). Az asztalra, a padra, a székre áll; helyére, karikába, körbe, sorba áll; apja mögé, testvére mellé, tükör elé, zuhany alá áll. Ide állj, ne oda! Oda állt, ahol kevesen látták. A kocsival álljatok a ház elé! Apja elé állt, és bevallotta tettét. A ló már magától is a rúd mellé állt. Szépen megkövetjük felséges királyunk, Hogy hitvány beszéddel színe elé állunk. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Kik a mi fejünkre állani akarnak, Azoknak mi állunk feje tetejére. (Petőfi Sándor) || b. (ritka) Vkihez bemegy, beállít, s egy ideig ott marad. Egy napon ismét vendégül állt Petőfi a koltói kastélyhoz. (Jókai Mór) || c. <Néhány állandósult szókapcsolatban:> elmegy vhová, vmi végett. Sor alá áll: sorozásra megy; (elavulóban) vizsgára áll: vizsgára jelentkezik, vizsgázni megy. || d. (sport) Vkire áll: <labdajátékban az ellenfél egy v. több játékosa> közvetlenül vki mellé jön v. megy, és itt, ill. ott marad, hogy akadályozza az illető játékát. Vö.: rááll (2a). Rám, rád áll. A hátvéd a szélsőre áll. Nem tudtunk kapura törni, mert a fedezetek ránk álltak.
2. <Vmelyik testrészére> áthelyezi a súlypontját, és arra nehezedve testét fölegyenesíti. Fejére, feje tetejére, kezére áll; ® körömhegyre áll; ® lábra áll; lábujjhegyre, egyik lábáról a másikra, négykézlábra áll; (átvitt értelemben) a maga lábára v. saját lábára áll: önmaga kezdi intézni ügyeit, irányítani sorsát; önállóvá lesz; (átvitt értelemben) nehezen áll lábra: nehezen tudja előbbi helyzetét, vagyoni v. egészségi állapotát visszaszerezni, nehezen gyógyul v. tér magához; ® talpra áll; ha a ® feje tetejére áll is; azt se tudja, melyik lábára álljon: zavarában nem tud mihez kezdeni, nagy zavarban van. Zavartan egyik lábáról a másikra állt. (Kosztolányi Dezső) || a. <Vmilyen állásba> helyezkedik úgy, hogy törzse függőleges marad. Terpeszállásba, vigyázzállásba áll.
3. <Közlekedési eszköz> vhova hajt, gördül, megy v. jön, és bizonyos ideig ott marad, ott vár. A kocsi a ház elé áll.
4. (átvitt értelemben) <Személy> meghatározott céllal vhova, vkihez járul, csatlakozik. Vki elé áll (vmivel): elmondja v. írásban előadja neki a véleményét, nézeteit. Álljon az olvasók elé érveivel és bizonyítékaival! || a. Alkuba, beszédbe, szóba áll vkivel: alkudozni, beszélni, beszélgetni kezd vele. Szóba se áll vele: szót sem vált vele (gyak. azért, mert haragszik rá, v. annyira lenézi, megveti). De mit álltam szóba véled? | Haramjával nem beszélek. (Petőfi Sándor) Beszédbe állsz a test nélkűli léggel. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. Vhova, vminek áll: vmely foglalkozást kezd, vmely pályára megy, beáll vminek. ® Csatasorba áll; hivatalba, katonának, munkába, szolgálatba áll. A szegény Pór-legény Vagy bodnárnak, Vagy betyárnak, Vagy zsiványnak állt. (Csokonai Vitéz Mihály) Biztattam is: álljon katonának … vagy mi, De az édesanyját nem akarta hagyni. (Arany János) || a. Vhova, vkik közé áll: vmely csapat, közösség tagja lesz, csatlakozik, hozzászegődik vki(k)hez. Vö.: ideáll. Színészek közé állt. Közénk állt ő is. Ide állj, ne azok közé! S ő feledve minden baját, búját, Ifjak közé hadi bajtársúl állt. (Petőfi Sándor) || b. Vhova, kül. vkihez, vki mellé, vkinek az oldalára, pártjára, zászlaja alá áll: vkihez pártol; vminek, vmely mozgalomnak híve lesz. Vö.: odaáll (2). A pártütőkhöz állt. A szegények mellé áll. A mi zászlónk alá áll mindenki. Az egész község hozzá állt, amikor megtudták, mit akar. Mindnyájan mellé(je) álltak. Mindig oda áll, ahol a legtöbb hasznot reméli. Amint a szomszédgazda többet igér [a napszámosoknak] …, ahhoz állnak. (Jókai Mór) Ha ti idetértek, a zászlómhoz álltok, A menny csillagait aggatom reátok. (Mikszáth Kálmán) Jobban szerette volna, ha új ura, kihez állott, hívő keresztény ember lett volna. (Ady Endre) || c. Élére áll vkiknek, vminek: vkiknek, vminek a vezetője lesz; vállalja a vezetésüket, a vezérséget. A munkásosztály élére áll. Élére állt az önkényuralom ellen hirdetett harcnak. Az óriás lakatoslegény csatlakozott az inasokhoz, és élükre állt. (Mikszáth Kálmán) Az öreg kapitány … szeretett volna századja élére állni. (Eötvös Károly)
6. (tájszó) Nekem, neked, nekünk, nektek, nekik áll: nekem, neked stb. esik; rám, rád stb. támad. Vö.: nekiáll. Egyszer csak nekem állt, hogy hova megyek.
7. Vmi áll vkibe v. vmijébe: vmely fájdalmas v. kellemetlen, kínos érzés támad vkiben, ill. vmely testrészében; vmije hirtelen elkezd (görcsösen) fájni, nyilallni. Vö.: beleáll (4). Fejébe, fogába, hátába áll a fájás, a görcs, a nyilallás. Belém állt a félsz. Majd belém állt a hideg. (Jósika Miklós) Tagjaimba állt a reszketés. (Jókai Mór) Már nem vagyok éppen tizenhat esztendős, azér áll a girincibe [= gerincébe] a hideg, ha meglát. (Móricz Zsigmond)
8. (bizalmas) Vki, vmi áll a házhoz v. (ritka, népies) vkinek: várható vkinek, vminek a jövetele, megjelenése, megérkezése, bekövetkezése. (népies) Kérő, vendég, vőlegény áll a házhoz; pénz áll a házhoz: pénzt fog kapni vki; szerencse áll a házhoz: szerencse vár ránk; (népies) keresztelő, lakodalom, menyegző áll a házhoz. Vőlegény áll a házhoz. (Vas Gereben) A leányoknak egész nap nem lehet hasznát venni, mikor vendég áll a házhoz. (Jókai Mór)
VII. tárgyatlan Bizonyos elemekből tevődik össze, vmivel egyenlő értékű; vmiben megnyilvánul.
1. Vmiből összetevődik. A levegő nitrogénből és oxigénből áll. A regény három kötetből áll. A bútorzat állt egy asztalból, egy tábori ágyból és egy székből. (Jókai Mór)
2. Vmiben v. vmiből áll: a lényege vmiben megnyilvánul, a lényegét vmi alkotja. Az igazi hazaszeretet becsületes munkában és áldozatok vállalásában áll. Tévedése abban áll, hogy … Miben áll a dolog? Élete csupa perpatvarból áll. Az igazi becsület abban áll: a legkisebb büntetést soha meg nem érdemleni. (Széchenyi István) E mű … érdeme nem az alakításban, hanem az előadásban áll. (Gyulai Pál) Pedig az egész tudományotok abból áll: Nyújtsa ki a nyelvét, kisasszony. (Mikszáth Kálmán)
VIII. tárgyatlan Vkin, vmin áll: vkitől, vmitől függ; rajta fordul meg <vmely dolog, körülmény>. Vkin, vmin áll vagy → bukik vmi. Szomorú dolog volna, ha nyolc emberen [= a minisztériumon] állna egy nemzet élete vagy halála. (Petőfi Sándor) És bizony akkor már csak Etelén álla, Maradni a népnek egyedül királya. (Arany János)
Szólás(ok): állok elébe: a) nem ijedek meg tőle; b) elfogadom a kihívást, felszólítást, válaszolni fogok rá; még neki áll feljebb: még ő támad, vádol, v. játssza a sértettet, noha ő követte el a hibát, ő a ludas; ld. még: bál, ég, fej, keresztben, kert, kötél, küszöb, rés, sarok, tű, vásár.
Igekötős igék: átáll; beáll; beleáll; egybeáll; eláll; ellenáll; előáll; előreáll; feláll; félreáll; fennáll; hátraáll; helyreáll; helytáll; hozzááll; ideáll; jótáll; kiáll; körüláll; különáll; leáll; megáll; nekiáll; odaáll; odább; összeáll; rááll; szembeáll; szétáll; továbbáll; végigáll; visszaáll.
