Hiperaktív kutyák.
Hiperaktív kutyák.
A túlzott mértékben mozgékony kutyák hiperaktivitása mögött rendszerint valamilyen magatartászavar húzódik meg; ált. az állat érzelmeinek rendellenes túláradása következtében alakul ki. Az ilyen eb mindenre a normálisnál élénkebben, hangsúlyozottabban, fokozottabban reagál. Séta előtt pl. izgalmában feltűnően sokat és nagyokat ásít, nyújtózkodik; pihenés közben sokat vakaródzik; szőrzetét, nemi szerveit, végbélnyílását állandóan nyalogatja, tisztogatja.
Az ilyen kutya izgatott, nyugtalan, sokat futkos fel és alá, úgy tűnik, nem találja helyét. Minden neszre idegesen reagál, állandóan fülel, szimatol. Üdvözlő viselkedése is felfokozott: gazdájára felugrál, kezét, arcát nyalja, csahol, ugat, szinte tombol örömében. Az ilyen állat agresszív (» Agonisztikus [harci] viselkedés) v. félelmi reakciója is szélsőségesen eltúlzott. Ha valami miatt megijed, minden ízében remeg, görnyedezik, fülét, farkát behúzza, esetleg maga alá vizel. Gyakori a fordított véglet: a kutya túl agresszív, nehezen fékezhető, engedetlen, mindennek és mindenkinek nekimenne.
A túl mozgékony eb mozdulatai is túl gyorsak, de meglehetősen pontatlanok. Szófogadatlan, ezért semmiféle munkára nem v. csak alig alkalmas. Nemcsak nehezen kezelhető, figyelmetlen is, a pórázt, a szájkosarat rosszul tűri; ált. rendkívül falánk, rengeteget eszik, feltűnően sokat iszik és sokat vizel.
A hiperaktív kutyával nehéz az élet: a durvaság, a goromba fenyítés nem használ, sőt az eb hamissá, megbízhatatlanná válik. Ha túlzott mozgékonyságát állandó megkötéssel v. láncon tartással próbáljuk megakadályozni, elhatalmasodhat rajta az agresszivitás és a kóborlási hajlam, kialakulhatnak nála bizonyos » rendellenes mozgások is.
