A territoriális ösztön
A territoriális ösztön
A háziasított kutyánál az őrködési, őrzési ösztön a pubertás időszakában (fajtától függően úgy 6-15 hónapos korban) jelentkezik. Ez meghatározó, döntő momentum a fiatal kan számára, mely ekkor kezdi megjelölni territóriumát, valamint a szuka számára, mely ilyenkor éli át az első tüzelések titokzatos, furcsa élményét. A területbirtoklási ösztön intenzitása fajtától, nemtől (a kanoknál a hormonháztartás következtében erősebb), valamint egyéntől függően is változik. Mindazonáltal benne van minden kutyában.
Fölvetődhet a kérdés, hogy mi is a helyzet az úgynevezett "semleges zónával"? Nos, a külterületet jelentő városi vagy falusi utcák, sétányok, parkok ösvényei - a gazda kíséretében - a háziasított eb számára valami olyasmit jelenthet, mint a vadkutyának a vadászterület. Ebben az esetben, ilyen körülmények közt agresszivitásról szó sem lehet, az állattal nyugodtan sétálhatunk a legsűrűbb tömegben is.
Ami a tényleges "őrkörletet" illeti, itt elsősorban a kert esik latba, ám lehet ez akár egy gépkocsi belseje vagy egy lakás is, tehát mindama helyek, ahol ösztöne ugatásra készteti a kutyát, hogy figyelmeztesse, illetve segítségül hívja a "falkavezért" vagy a család egy másik, rangsorban felül álló tagját. Megjegyezzük még, hogy minél kisebb a territórium, annál erősebb a kutya őrző ösztöne, emellett mennél közelebb van a revier közepéhez, annál magabiztosabb, annál erősebbnek érzi magát.
Egy mindennapi szituációban - mondjuk, idegen érkezik a házhoz - a kutya ugatni kezd. Ha a gazdája jön és ajtót nyit, s megparancsolja az állatnak, hogy hallgasson, az eb engedelmeskedik, elvégre a "főnök" már intézkedik, átvállalta a területvédelem feladatát. Ha viszont a gazda nem jön, a kutya tovább ugat és megakadályozza, hogy a látogató belépjen.
