Büntetéses nevelés
Büntetéses nevelés
A büntetéses nevelést arra használják, hogy csökkentsék a nemkívánatos viselkedést. Alapvetően ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha valamely konkrét viselkedést közvetlenül követ egy kellemetlen tapasztalat, az a viselkedés kevésbé valószínűen fordul elő ismét.
A büntetés mint nevelési technika, heves viták tárgya. Egyesek kiállnak az erélyes, büntető fegyelmezés mellett. Mások úgy vélik, hogy a büntetés kegyetlen és megalázó, és azt soha, semmiféle körülmények között nem szabad alkalmazni. Ismét mások azt állítják, hogy a büntetéshez csak a legvégső esetben szabad folyamodni.
A büntetést csak úgy lehet elképzelni, mint az életvitel természetes következményét. Az embert például környezete állandóan büntetésben részesíti. Ha valaki ezt nem akarja elhinni, érintsen meg egy forró vasalót, vagy ugorjon fejest egy medence sekély vizébe, vagy vegyen a kezébe egy kaktuszt...
A büntetés az egyik mód annak megtanulására, vajon mit biztonságos és mit nem tanácsos megtenni. A büntetést felfoghatjuk rossz ízű orvosságként, amelyet a kutya gyógyulása érdekében adagolunk.
Annak eldöntése végett, vajon egyáltalán helyes-e a büntetéses kiképzéshez folyamodni, számos kérdést kell feltenni magunknak. Ezek a kérdések a körül forognak, vajon milyen érzésekkel és érzésekből bünteti meg valaki a kutyáját. Ez talán lényegtelennek tűnik, de valójában közvetlen jelentősége van abból a szempontból, vajon helyes-e büntetést alkalmazni! A nem megfelelő emóciókból alkalmazott büntetés csaknem mindenkor váratlan és általában nem kívánatos eredményekhez vezet. Vizsgáljuk meg azt az öt érzelmet, amelyeknek nincs helyük a büntetés alkalmazásánál.
Büntetés haragból
Büntetés bosszúból
Büntetés jogos felháborodásból
Azért büntetek, mert nekem jólesik
Büntetés félelemből
Büntetés rosszindulat nélkül
A büntetéses nevelés alapszabályai
