Felnőtt kutya étrendje
Felnőtt kutya étrendje
Mindenekelőtt azt kellene tisztáznunk, mikor tekinthetjük "felnőttnek" a kutyát? Nos, némiképp leegyszerűsítve a dolgot akkor, amikor csontváza már nem nő tovább.
A teljes érettség ideje és tartama a különböző fajtáknál változó; a törpefajták általában 12, a nagy testűek pedig 18-24 hónapos korukban érik el a kifejlett kori testnagyságukat.
A kutya "felnőtté válását" egyébként megváltozott viselkedése - komolyabbá, "öntudatosabbá" válik - és étvágyának hirtelen csökkenése is jelzi.
A felnőtt kutya napi energia-és táplálékszükséglete
| A kutya testtömege (kg) | Napi energia | Napi táplálék |
| szükséglet kJ- | mennyiség grammban |
| 2,5 | 1100 | 200-250 |
| 5 | 1850 | 440 |
| 7,5 | 2500 | 570 |
| 10 | 3120 | 740 |
| 12,5 | 3670 | 870 |
| 15 | 4230 | 1010 |
| 20 | 5250 | 1250 |
| 25 | 6200 | 1480 |
| 30 | 7110 | 1690 |
| 35 | 7470 | 1900 |
| 40 | 8830 | 2100 |
| 45 | 9640 | 2280 |
| 50 | 10440 | 2480 |
| 55 | 11100 | 2660 |
| 60 | 11970 | 2850 |
| 65 | 12730 | 3020 |
| 70 | 13430 | 3200 |
| 80 | 14850 | 3530 |
Az étvágy csökkenés a testben bekövetkezett változást tükrözi: az állat már nem növekedik tovább, mert kifejlődött. (Amennyiben az eb étvágya, étel iránti mohó érdeklődése változatlan marad - s ha ráadásul mindezt hányás, hasmenés vagy éppenséggel székrekedés kíséri - forduljunk állatorvoshoz!)
A felnőtt kutya életében a helyes tartás és gondozás, valamint a következtetés és szeretetteljes nevelés mellett fontos szerepe van a táplálásnak.
Ha az állat étrendje hiányos vagy egyoldalú, különböző betegségeket kaphat, illetve lesoványodhat vagy kórosan elhízhat és így alkalmatlanná válhat a tenyésztésre.
Kutyáinkat egyébként inkább az elhízás, mint a soványság veszélye fenyegeti, hiszen természetüknél fogva falánk állatok. A kövér ebek gyakran küzdenek légzési zavarokkal, de rossz kondíciójuk különféle bőrbetegségeknek és anyagcserezavaroknak, valamint szív-, máj és veseelégtelenségnek is okozója lehet.
A hosszú évezredek során a kutya táplálkozási szokásai alkalmazkodtak, igazodtak ugyan az emberéhez, mégsem mérhetjük azonos mércével az ember és az állat élelmezési igényeit. Tartsuk szemelőt, hogy kedvencünk táplálék-felvételi rendszere - bármennyire is hozzáidomult az emberi életformákhoz és szokásokhoz - bizonyos fokig hű maradt vad őseiéhez. A kutya "ragadozó"; annak idején ősei elsősorban éjjel jártak zsákmány után, és akkor csillapították éhségüket.
Az állat étvágyára az éghajlati viszonyok is hatással vannak
Ez a "szokásuk" lényegében megmaradt - sok kutya ha teheti (vagy ha tehetné), csak este vagy éjszaka fogyasztja el táplálékát. A gazda vegye figyelembe ezt a "fejlődéstörténeti sajátosságot", és azt az ebet, amely így viselkedik, csak délután vagy estefelé etesse.
A kutya húsevő: táplálékának alapja a hús. A háziasítás révén azonban megszerezte azt a képességet, hogy a húson kívül egyéb eledelt is hasznosítson, úgyhogy manapság nyugodtan etethetjük vegyes táplálékkal.
Mindazonáltal a hús maradt a legfontosabb eledele, hiszen ez a legfőbb fehérjeforrása, amelyre elengedhetetlen szüksége van az izom-, a tej- és szőrképződéshez.
A kutya táplálásának ezért mindig kell tartalmaznia bizonyos mennyiségű állati fehérjét. Ezen természetesen nem csupán a szarvasmarha, sertés, baromfi, nyúl stb. húsát értjük. Teljes értékű táplálékot jelentenek az olcsóbb zsigeri szervek (gyomor, bendő, tüdő, lép) is, amelyeket a kutya megfőzve szívesen fogyaszt. Kizárólag hússal való etetése azonban éppen olyan hiba, mint a hús nélküli táplálás.
Ha már egyszer a kutya húsevő ragadozó, miért nem állhat a teljes táplálékmennyiség húsból? Nos, ennél a pontnál megint csak szeretnénk emlékeztetni önt a kutya vad őseinek táplálkozási szokásaira, illetve a farkas és a házi kutya merőben eltérő életkörülményeire. Nevezetesen arra, hogy bár a kutya valóban húsevő, legalább 15-20 ezer esztendő óta háziasított állat, és ennek következtében táplálkozásbiológiája jelentősen megváltozott.
Mindenekelőtt módosult a táplálékfelvétel ritmusa. Ebünk manapság - hála gondos és szerető gazdájának - nincs kiszolgáltatva a vakszerencsének, annak, hogy mikor sikerül zsákmányt ejtenie. Naponta gondoskodunk táplálékáról. Ez kétségtelen előny, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy ebünknek nem nagyon adódik alkalma arra, hogy időnként korlátlanul telezabálja magát. Gyomorűrtartalma viszont nem változott - testéhez képest nagy és tágas -, s emiatt aligha lakna jól, ha a hús mellett nem kapna némi kiegészítő növényi anyagokból, szénhidrátokból stb.
Változott a hús minősége is. Házi kedvencünk a zsákmányolt állat húsával szemben vágóhídról származó húst kap, tehát általában nem jut hozzá sem az állat véréhez, sem a béltartalmához. Ezért tápanyagokban gazdag növényi eleségről is gondoskodnunk kell számára
A hüvelyesek (borsó, bab) például fehérjében gazdag növényi élelmiszerek. Fehérjetartalmukat azonban a kutya csak csekélyebb mértékben hasznosítja, mivel más aminosavakat (fehérjeépítő elemeket) igényel, mint amelyek a növényi fehérjében előfordulnak. Ezért a növényi termékek magas fehérjetartalmuk ellenére sem szolgálhatnak húst helyettesítő alaptáplálékul, kivéve a szóját. A hüvelyesek ezenkívül nehezen emészthetők, és az állat beleiben jelentős erjedést idézhetnek elő. Ezért a kutya táplálására kevésbé alkalmasak.
A táplálékban a hús és a növényi anyagok között természetesen meghatározott aránynak kell lennie, amelyet minden esetben a kutya "fejlettségi fokához" és teljesítményéhez kell igazítani. Minél erősebb az állat fizikai igénybevétele, annál több húst igényel a táplálékban.
Az energiaszükséglet fedezésére főként a bőséges szénhidráttartalmú eledelek szolgálnak, amelyek közül a zabpehely, a kukoricapehely, a búzadara, a kenyér és a különböző tésztafélék - megfelelő mennyiségű hússal együtt! - mind-mind kitűnő eledel. Különösen ajánlható a zabpehely, amelynek egyúttal viszonylag magas a zsírtartalma is. Bár a rizs szénhidrátban gazdag, fehérjében és vitaminban szegény, túlzott és huzamos etetése esetén az állat elhízhat, hajlamos lehet az ekcémára, vitaminhiány léphet fel nála. Sokoldalúan összeállított eleség alkotórészeként azonban nyugodtan alkalmazható. A legjobb a tisztítatlan tört rizs, mivel még viszonylag sok vitamint tartalmaz, míg a drágább minőségű rizs összetételét tekintve alacsonyabb értékű. Figyelembe kell azt is venni, hogy a gabonafélék és a belőlük készült termékek foszforsavakban gazdagok, ez a körülmény pedig kedvezően befolyásolja a kutyánk csontjainak szerkezetét.
A burgonya táp- és ásványianyag-tartalma olyan csekély, hogy egyrészt túl nagy mennyiséget kellene adnunk belőle a kutyának, másrészt pedig, ha például többet adunk belőle, könnyen felpuffadhat. Burgonyát tehát csak felnőtt kutyának vegyes táplálék részeként, és alaposan összenyomkodva, összetörve adjuk, mivel az egész darabok emésztetlenül távoznak a bélsárral.
A fehérjeszükségletet fedező táplálékok, valamint az energiát szolgáltató anyagok mellet minden élőlénynek szüksége van ásványi anyagokra, nyomelemekre és vitaminokra is.
A felnőtt kutyát 1-8 éves kor között naponta csupán egyszer etessük. Amennyiben úgy döntöttünk, hogy a napi élelemadagját két részletben kapja meg, akkor az első porciót reggel, a másodikat pedig 5-6 óra tájban - ne később! - "tálaljuk", hogy legyen elegendő ideje a táplálék megemésztéséhez, mielőtt éjszakai alvásra térne.
Az ételt szobahőmérsékleten vagy langymelegen adjuk a kutyának, sohasem forrón vagy fagyott állapotban, azonmód, ahogyan kiveszszük a hűtőszekrényből. Igyekezzünk mindig ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen etetni az állatot. A maradékot távolítsuk el, hogy a kutya megtanulja: az egyes étkezések között nem kap enni és a kunyerálás is haszontalan. Evés után az ebnek pihenésre van szüksége.
A felnőtt kutya egészséges étrendje körülbelül 50 százalék állati fehérjéből, 40 százalék szénhidrátból és 10 százalék zsírból álljon. A közölt táblázat segítségével meghatározhatjuk, hogy kutyánknak naponta mennyi táplálékra van szüksége. Ezek az adatok természetesen csupán megközelítő átlagos értékek, hiszen a táplálék mennyisége függ a kutya súlyától, nagyságától, korától, de még attól is, hogy mennyit mozog és hogy szervezete milyen hatékonysággal hasznosítja az eleséget. Sajátos módon hatással van az állat étvágyára a neme (kan vagy szuka), sőt még az évszakok változása is.
A fenti táblázat adatai kan kutyákra vonatkoznak. A szukák rendszerint valamivel kevesebbet esznek, válogatósabbak, kényesebbek.
