TERRIEREK, ŐRZŐ-VÉDŐ EBEK

Teljes szövegű keresés

TERRIEREK, ŐRZŐ-VÉDŐ EBEK
A domesztikált vadászkutyák falkájával ellentétben, melyek nagymértékű kölcsönös tűrést tanúsítanak egymás irányában, sokkal kevésbé volt fontos, hogy az őrző, vagy a házi kutya megtartsa ennek a tűrésnek és allelomimetikus (csoportos összehangolt) magatartásnak magas szintjét. Még ma is láthatjuk, hogy a terrierek mennyire nem tűrik egymást, ellentétben a falkavadász kutyákkal, mint például a beagle és a foxhound.
Bizonyos tények azt sugallják, hogy mialatt a kutyát farkasszerű ősétől domesztikálták, magas fokú szelekciós prioritást helyeztek arra, hogy egyes fajták mindenki által kezelhetőek s engedelmesek legyenek, míg más fajtáknál ugyanezt csak néhány emberrel kapcsolatban kívánták meg, például az egy emberhez kötődő kutyánál. Az egyemberes típus jellemző a legtöbb munkakutyára, nevezetesen az őrző-védő kutyákra. Az engedelmes, mindenkit elfogadó típus ugyanakkor a legtöbb ölebfajtára jellemző, és úgy tűnik, hogy előfordulásuk egyre növekszik számos olyan fajtánál is, amely eredetileg sokkal függetlenebb és sokkal egy emberre orientálódott. Az ilyen felnőtt kutyák barátkozó viselkedése nagyon emlékeztet a kölyökkutya magatartására. Világosan látható ezeknél a fajtáknál, hogy a későbbiek során megtartanak bizonyos infantilis viselkedési formákat. Ezeknél a fajtáknál gyakran szemmel látható növekedési visszamaradás tapasztalható. Ezt nevezik neoténiának...

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT