ŐSI ANGOL KUTYÁK

Teljes szövegű keresés

ŐSI ANGOL KUTYÁK
Angliában a 16. században Caius, a cambridgei egyetem egyik professzora tájékoztató tanulmányt írt az országban különböző kutyafajtákról. A következő fajtákat ismerték: a ma már nem létező, néma vadorzó kutyát (a tolvajkutyák), a "nyúlvadász akrobatát" és "vérebet". Számos terriert is leírt, amelyeket rókahajtásra, valamint a borzok felzavarására használták. A "Spanieles"-eket (valószínűleg Spanyolországból) különösen a szárnyasok hálóval történő vadászatára tenyésztették ki. Ezek a kutyák vagy becserkészték és a hálóba zavarták a madarakat, vagy még inkább: csöndben jelezték, merre bujkálnak és lapulnak, hogy rájuk lehessen dobni a hálót.
Caius szettereket is leírt, amelyeket szintén a hálóval történő szárnyasvadászatra használtak. Ezek vagy jelezték a szárnyasokat, vagy pedig lapulva, lassan feléjük kúsztak, csöndben maradtak, majd parancsszóra a madarakat a hálóba röppentették.
Nyomkövető kutyák, lelógó fülekkel és lifegő pofával, szintén nyilvánvalóak voltak a tizenhatodik században, beleértve a "vérebeket", vagy a gyors kutyákat - az agarakat, amelyek olyan nagy testű állatok után iramodnak, mint például a szarvas. Ezenkívül népszerűek voltak még a nyájőrző kutyák, a nagy testű, masztiffszerű őrzőkutyák és a spánielszerű ölebek.
Richard Blome, egy mintegy évszázaddal később kiadott könyvében kibővítette Caius listáját a nyúlvadászatra használt "vadorzó"-val, továbbá leírta a "terepvadász" spánieleket is, amelyeket arra idomítottak be, hogy kutassák fel a szárnyasokat, majd mozdulatlanul feküdjenek, amíg áthúzták rajtuk a hálót, s a szárnyasfogást biztosították.
A vadászpuska megjelenésével egyidejűleg újabb fajták alakultak ki. A Springer spánieleket arra fejlesztették ki, hogy zavarják fel vagy ugrassák ki a szárnyasokat a fedezésekből, másokat viszont arra tanítottak be, hogy jelezzenek - pointerek - , megint másokat, hogy fekve jelezzék, hol bujkálnak a szárnyasok (szetterek).
Figyelemre méltó dolog, hogy ezek a képességek milyen jól belerögződtek ezekbe a fajtákba. A még fiatal és tapasztalatlan szetterek és pointerek azonnal érdeklődnek az apró szárnyasok iránt. Ez az általános jelenség - vagyis a sajátos ösztönök jelenléte, amelyek már egészen fiatal korban megjelennek, s amelyek könnyen fejleszthetőek a kiképzés során egy magasabb szintre, s melyeket más, ellentétes ösztön nem nyom, vagy nem temet el, mint például hangadás izgatott állapotban, vagy előrerohanás - amelyek meghatározzák a fent említett sportfajták értékét. A retrieverek szintén egy későbbi fejlődés eredményei voltak, amikor a puska felváltotta a hálót, a nyilat és a vadászsólymot.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT