A holnap emberei – Mezőssy Béla
A holnap emberei – Mezőssy Béla
Egy darabig arról volt nevezetes képviselőtársai között az újfehértói földesuraság, hogy aznap töltötte be huszonnegyedik életévét (a választói közt), amely napon Kallóban követnek megválasztották. (Nyíregyházán már előbb is tudták róla, hogy ő volt a főgimnázium büszkesége.) De a megválasztása se volt mindennapi abban az ősi szabolcsi kerületben, amelynek követválasztásai Kossuth Törvényhatósági Tudósításai és a Jókai-regények óta nevezetességek voltak Magyarországon: hol fölgyújtották, hol meg földig lerombolták a kiskállói Kállayak és nagykállói Kállayak évszázados vetélkedéséből… Még a Mezőssy Béla megválasztásakor is egész nóbel kortesfogásnak látszott, hogy a választók egy részét beterelték (persze, fokossal) és bezárták a nagykállói országos tébolyda – az egykori vár udvarába, és azzal riasztgatták őket, kieresztik közéjük a cellákból az ordító elmebetegeket. Akkoriban még ez az enyhe kortesfogások közé tartozott.
De hát mégiscsak beküldték követnek a 24 esztendős Mezőssy Bélát, pedig ez nem volt olyan kis dolog abban a vármegyében, ahol a hangadó elemek még mindig abból a romantikus magyar fajtából teltek ki, amelyeknek címeres példányairól nem győztek eleget írni a beszélyírók a 19. században. A 80 esztendős korukban is agarászó Gencsyek mellett az évtizedes vőlegénységet is szívesen vállaló Dessewffy grófok intézkednek itt; a szilaj és nagyeszű Kállayak formálják a maguk képére a vármegyét. Mikeczek, Boryak, Vayak, Jármyak, Szunyoghok, Szalánczyak, Kanizsaiak döntenek élet-halál fölött… Igaz, hogy Mezőssy Bélának az apja, a tokajboros Mezőssy László idevalósi férfiú volt szintén, de az öreg úrnak nagyon sok volt az ellensége, különösen az asszonyok között, mert maradtak bizonyos pikáns memoárok a dévaj öreg után, amely följegyzésekben a legtöbb214 hölgy, akinek nevét az agarászbálok jelentéseiből ismerjük: kompromittálva volt… Igaz ezenkívül, hogy Szunyogh István uram volt kiszemelve a követjelölt jövendőbeli apósának, de még ez is kevés erő volna ahhoz, hogy valakit Nagykállón képviselőnek megválasszanak. Kellett valamit tudni ennek a különös fiatalembernek, amit más nem tudott a vármegyében.
Volt államtitkár, volt földmívelésügyi miniszter, lángelméjétől, rátermettségétől nemcsak saját párthívei voltak elragadtatva, hanem elismerték ellenfelei is. Rövidesen megtanulta a magyar államférfiúnak csillagpályáját, és amikor legfényesebben ragyogott alakja a földön bolyongó halandók előtt, hirtelen eltűnik, elmegy Újfehértóra, az ősei ötezer holdjára, és azóta nem csinál mást, mint gazdálkodik, hogy a nagykállói adósságok alól birtokát tisztázza.
Nem sokat változott, mióta újra viszontlátom őt egy hetivásári napon a nyíregyházi „Kiskoronához” címzett serházban. Talán csak a nadrágja lett másforma, mint pesti miniszter korában volt: akkoriban ugyanis a Károly körúti készruha-üzletekből öltözködött, mostanában pedig, miután nemigen jár Pestre, megelégszik a nyíregyházi őszi vásár portékáival, amelyet tudvalevőleg a miskolci ruhások hoznak ide. Igénytelenebb, egyszerűbb ember nincs a hetivásár csárdavendégei között. Lehetne őt akár falusi jegyzőnek is nézni, mint kegyelmes úrnak, ha a szomszéd asztalnál a falusi jegyzők nem volnának nagyobb lármával. Gömbölyű, nyírségi szabású fején ugyanaz a frizura nélküli, rövidre vágott haj, igaz, hogy már jócskán deresedik napégette homloka fölött. A beszéde meggondolkozó, komoly, körültekintő, mint általában a szabolcsi gazdaembereké így őszidőben. Vigyázni kell minden szóra, tele van krumpliügynökökkel Nyíregyháza. És cukorrépa is bőven termett az idén.
Szokott-e politizálni?
Nevetés a felelet a barátai részéről. (Ő maga még csak nem is szokott mosolyogni.) Bár egész életében makacs függetlenségi érzelmű volt, akkor bújt el legjobban Újfehértón, amikor a Függetlenségi Károlyi-rezsim volt az uralkodó. Hát azóta? Azóta többnyire újságot sem olvas, talán éppen azért járogat be hetivásáronként Nyíregyházára215 a „Kiskoroná”-ba, hogy néha híreket is halljon a nagyvilágból, de politikai véleményt még nem hallott tőle emberfia.
Elnézegettem a szomszéd asztaltól, amint összeráncolt homlokkal, komoly odaadással tárgyal egy gazdasági gépgyár „igazgatójával”. Ez volna az a fiatalember, aki a legszebb költeményeket írta valamikor a főgimnáziumi önképzőegyletben? Ez volna az ünnepelt kállói népképviselő, a ragyogó államtitkár, a nagyhatalmú miniszter? Talán éppen abból lesz valami ebben a tolakodó országban, aki már semmi sem akar lenni itt életében.
A kegyelmes úr kifizeti egyetlen pohár sörét, és kimegy a vásárba megtudakolni a legújabb terményárakat.
1924216
