75. Debrecen, 1849 április 26. Kossuth megbízza Drágos János képviselőt az erdélyi felkelt románság vezetőivel való tárgyalással …

Teljes szövegű keresés

75. Debrecen, 1849 április 26.
Kossuth megbízza Drágos János képviselőt az erdélyi felkelt románság vezetőivel való tárgyalással és közli vele azokat a feltételeket, amelyek mellett a magyar kormány véleménye szerint létrejöhet a magyar-román megbékélés.
Drágos Jánost, Bihar megye belényesi kerületének román nemzetiségű képviselőjét még február 21-én kiküldte a Honvédelmi Bizottmány az aradi g. kel. egyházmegye belviszonyainak, kormányzati ügyeinek megvizsgálására és a papság jövedelmének összeírására. Azt követően Dragos képviselte a kormányt az egyházmegye jenői zsinatán, s Drágos az elébe terjesztett panaszokat ott a legszebb sikerrel orvosolta. Ez az eredményes működés indította Kossuthot arra, hogy április 14-én kiküldje Drágost a »még mindig nyilt támadásban lévő« román nép lecsendesítésére, a Iancuval folytatandó alkudozásokra. Akkor még nem adott neki részletes utasítást, a feltételeket sem szabta meg előre, mert nem akarta ígéretekkel megkötni a kormány kezét. (Az előzményekre l. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 512., 846. és 889. l.) Később azonban Drágos kérésére mégis megfogalmazta a maga álláspontját és ebben a formában adta át neki:
Kérdést tett Ön előttem, hogy ha Erdélynek és a részekbeni szomszéd megyéknek lázadásban lévő román ajku népe a fegyvert letenni, s a magyar álladalom iránti hűségre s a kormány iránti engedelmességre visszatérni akarna, minő sorsra számithatnának a megtérők?
Valamint semmi körülmények közt nem ingadozva, nyiltan kitártam elveimet és meggyőződésemet mindenki előtt, aki elfogulatlanul hallani akarta, ugy egy cseppet sem kétségeskedem, Önnek kérdésére irásban is felelni.
Teszem azt nyiltan, mikint az erőshöz illik, minőnek magát a nemzet nehéz idők kisértetei közt bebizonyitá.
Teszem azon meggyőződéssel, hogy nemzetem e nehéz időkben ép azért adta a status kormányzatát kezembe, mert elveimet és gondolkozásomat helyeslé.
Én a szabadságnak embere vagyok, ki zsarnok hatalmat sem türni nem tud, sem gyakorolni nem akar. Én semmit sem ohajtok inkább, mint a közös szabadság szeretetével a haza keblére ölelni a magyar álladalom minden népeit, nyelv- és valláskülönbség nélkül; én békét akarok, hogy a béke ölén a szabad hazának mindnyájan egyenlően szabad polgárai lehessünk, s testvéri szeretetben s egyetértésben gyógyithassuk meg mihamarébb a multak sebeit, és tehessük a hazát a nép boldogsága által boldoggá.
Ezen nézetektől vezérelve, kijelentem Önnek, és felhatalmazom, hogy ezt jelen irásom előmutatásával, mint eltökélett akaratomat, akárkinek is tudtára adja: mikint én szivem mélyéből fájlalom a polgárháboru szerencsétlenségeit s boldognak vallanám magamat, ha ezt nem a kérlelhetetlen kard élével, hanem a becsületes béke olajágával lehetne megszüntetnem.
Becsületes békét emlitek pedig, mert én a szabadságnak embere, nem akarok a szolgaság lealázásában gyönyörködni, hanem a közös jog és közös szabadság részesének ohajtok látni minden embert, ki e hazának földén lakik.
Én tehát nem követelek szolgaságot, nem feltétlen alávetést senkitől e honban, mint a kevély Windischgrätz a magyar nemzettől követelni mert,* hanem örülni fogok, ha elfogadva látom a béke és szabadság olajágát mindazok által, kik véres kezekkel szaggatják közös édes anyánk, a haza kebelét.
A dec. 31-i országgyűlési küldöttségnek adott válaszában, amikor a nemzettől »Unbedingte Unterwerfung«-ot, feltételnélküli meghódolást követelt.
Értesse Ön meg e szót, mint egy becsületes ember szavát, s a nemzet nevében kimondott kötelezést azokkal, kik ha e szót megérteni s méltányolni késnek, nem mást tesznek, mint irtózatos szenvedést háritanak magokra, népökre s a hazára!
Ha a föllázadt román nép a fegyvert leteszi, s a status iránti hűséghez a kormány iránti engedelmességhez visszatér, én ezennel biztositom őket, hogy részeseivé lesznek a közös jognak, a közös szabadságank, egyenlő mértékben Magyarország minden lakosával nyelv- és valláskülönbség nélkül. Ezzel mindent megadtam, amit egy státus polgárainak képes nyujtani. Ha kevesebbet adnék a románoknak, szolgákká alacsonyitanám őket, minek gondolatától Isten őrizzen! Én nem szolgákká tenni, hanem sok százados szenvedéseiket s szolgaságukat megszüntetni óhajtom. Ha ellenben többet adnék, másokat tennék szolgákká, mit igazságos ember nem kivánhat.
Ami a nyelvet illeti, sem én, sem a magyar nemzet más ajku polgártársainak nyelvét elnyomni nem akartuk soha, nem is akarjuk. Mi csak annyit akartunk és akarunk, hogy valamitn egy az ország, ugy annak diplomaticai nyelvre országgyülésen, országkormányzatban egy legyen; mert különben az ország fenn nem állhat, e mellett azonban minden nyelvnek és népiségnek nemcsak szabad használatot és fejlődést akarunk engedni, hanem ezen fejlődést a civilisatio érdekében elő is mozditani; s azért tudtul adhatja Ön bárkinek, hogy a román nép nyelvének szabad használatát ugy iskoláikban s egyházukban s vallásos szertartásaikban, mint a községi életben is garantiroznom nemcsak, sőt amennyiben iskoláik jobb rendezésének, s tudományos emelésének költségeit már létező saját alapitványaik nem birnak, a statusnak segedelméről szintazon mértékben biztositom, mint amikép bármely más nyelvű s vallású honpolgárok nevelésének költségeiről a status gondoskodni fog.
Ezeken kivül biztositom azt is, hogy aki nem ügyvéd által, hanem maga személyében intézenda kormányhoz folyamodást, azt bármi nyelven teheti, az esküttszéki és szóbeli eljárás büntető ügyekben be levén hozandó, magát a törvényszék előtt élőszóval kiki magát védelmezheti, s a kormány gondoskodni fog, hogy a törvények s kormányi körrendeletek a nép nyelvén is közhiré tétessenek, s örömest fogok segédkezet nyujtani arra, hogy az oláh nyelv magasabb tudományos kimüvelésre minden czélszerü módokkal előmozditassék.
Ami vallásukat illeti, a lelkiismeret szabadságát isteni jognak vallom, és biztositást adok, hogy a keleti egyház vagy görög egyesültek, vallásának papjai szintazon ellátási segélyben részesülendnek, mint akármely más vallásnak papjai, s egyházi dolgaiknak a status felügyelete mellett önmaguk átlali szabad intézését garantirozom, miként ebbeli szándékom valóságát Önnek saját tudomására a legközelebbi időkben tettel is bebizonyitottam.*
A Honvédelmi Bizottmány márc. 26-i rendeletével Drágos javaslatára a görögkeleti lelkészeknek is megadta a többi felekezet lelkészeinek már korábban biztosított évi 300 forint pótlékot, az aradi g. kel. zsinat pedig március végén szavazott köszönetet a Bizottmánynak az egyházi autonomia tiszteletbentartásáért és az államtól kapott anyagi támogatásért. (Vö. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 735., 846. l.)
Valamint szinte gonddal leszek arra, hogy román ajku polgártársaink a jogegyenlőségnek alapján a status polgári és katonai hivatalaiban minden részrehajlás nélkül érdem és tehetség szerint részesithessenek. Egyszóval: közös jog, közös szabadság, és a törvények minden jótékonyságainak közös élvezete. Nyelvöknek nemcsak szabad használata, hanem fejlesztése és ápolása, vallásuknak s egyházi szerkezetüknek tiszteletbentartása, egyenlő oltalma s pártfogolása. Ez az, mit a béke és engesztelés indulatával ajánlok a román népnek. Aki többet akar, az el akarja darabolni az országot és zsarnok akar lenni másokfelett; aki pedig ezt akarja, azt a haza ellenségének nyilatkoztatom, s vele, mint illyennel bánni amint a nemzetnek elhatározott akarata, ugy nekem kötelességem.
Ha tehát a lázadásban lévő román ajku nép a fegyvert leteszi, a hűséghez s engedelmességhez visszatér, ha egyesek visszaadják és szolgáltatják, amit erőszakkal másoktól elraboltanak, most e percben még mindig áldásokban és jótéteményekben részesülhetnek; de ha kimeritik a nemzet türelmét, ha tovább is fegyverre kényszeritenek, minden szenvedést, melyet az igazságos Isten bosszuló karja reájok hozand, maguknak tulajdonitsák.
Sőt, szivem indulatát követve nem vonakodom azt is kijelenteni, hogy ha méltányolva a fentebb mondottakat, minden haladék nélkül sietendnek visszatérni a haza iránti hűséghez, s kormány iránti engedelmességhez, s ennek jövendőbeni békés magukviseletöknek biztositékait nyujtják, attól sem leszek idegen, hogy a multak politikai vétségeire a béke és szeretet nevében fátyolt vessünk, azon embernek mindazáltal kivételével, ki magas egyházi állásával s a nép bizalmával istentelenül visszaélt, Isten és haza iránt tartozó kötelességeit gyalázatosan megszegve, nemcsak a román ajku népet lázadásra elcsábitotta, s ezáltal annyi tömérdek pusztitásnak s vérontásnak pusztitója lett, hanem még azon soha meg nem bocsájtható honárulásra is vetemedett, hogy saját hazája népének legyilkolására idegen fegyveres erőnek az országba betörését felhivni, ösztönözni és eszközölni nem iszonyodott; és ezt mind tevé ugy, hogy egyszersmind honáruló vétkeinek közepette, előttem, s az ország kormányával társaim előtt figyelmünk s vigyázatunknak mézes szavakkali elaltatására, hazug képmutató szerepet játszani elég alávaló volt. Ezen embernek neve Saguna András, kinek fejére a tömérdek kiontott vér igzságos bosszut kiált, s ki amint honárulónak van nyilatkoztatva,* nagy bocsánatban e földön nem részesülhet.
Saguna erdélyi g. kel. püspököt Vay Miklós kormánybiztos javaslatára 1848 nov. 4-én hazaárulóvá nyilvánította a Honvédelmi Bizottmány. (Vö. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, I. rész 350. l.)
Ezek nézeteim s eltökélt határozatom e tárgy körül. Óhajtom, hogy az illetők józan belátással fontolják meg saját javukat s tegyék lehetségessé a béke olajágával a multak sebeit orvosolhatni.
Ha a lázadásban levő nép küldöttei hódolatuk kijelentése s ezen kedvezmények biztositékai kinyerése végett a nemzetgyülés előtt, vagy előttem kivánnának megjelenni, Ön őket nevemben szabad jövetelökről s nemzetelökről és személyeik bántalmatlanságáról biztosithatja.
Fegyvereink diadalmasan haladnak előre, a hitszegő zsarnok zsoldosai verve, a főváros a nemzet hatalmában van; óhajtom, hogy az oláh bataillonokat nem kényszeritett ujonczok, hanem önkéntesek gyanánt lássam mihamarébb a vitéz magyar hadsereg soraiban a közös szabadságért küzdeni, e pályán minden hü bajnokra, a hazának áldása, dicsősége és szabadság vár. Amott, ahol most küzdenek, nem lehet más kilátás, mint vagy dicsőségtelen halál, vagy miután eszközül felhasználtattak, szomoru szolgaság, melyet maradékaiknak átka követend század-iziglen.
Az OHB 6219. sz. ered. tiszt. O. Lt. OHB 1849: 6576.
Kossuth utasításának az OHB 1849: 6219. sz. alatt nincs fogalmazványa; tisztázott példányát eredetileg Csányinak küldte meg Kossuth, aki ezt május 2-i elvele mellékleteként – úgy látszik Kossuth kérésére – visszaküldte. Ebben a levélben írta Csányi keserűen, hogy »az oláhokra egyrészről vadászat tétetik, másrészt barátságos meghivás a törvényes ösvényre«. Mintha előre látta volna Hatvani Imre szabadcsapatvezér néhány nappal később bekövetkezett könnyelmű és bűnös támadását, amely egy csapásra megsemmisítette Drágos fáradozásainak minden gyümölcsét, újra lángralobbantotta az irtóháborút magyar és román között a magának Drágosnak is halálát okzta. (Drágos küldetésének részleteire l. I. Tóth Zoltán munkáját: Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848/49-ben. Kossuth Emlékkönyv. II. köt. Bép. 1952. 328. s köv. l.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages