73. Debrecen, 1849 április 26. Kossuth beszámol a képviselőház előtt a sikeres hadműveletekről és fokozott erőfeszítésekre hívja …
73.
Debrecen, 1849 április 26.
Kossuth beszámol a képviselőház előtt a sikeres hadműveletekről és fokozott erőfeszítésekre hívja fel a képviselőket és a nemzetet.
Debrecen, 1849 április 26.
Kossuth beszámol a képviselőház előtt a sikeres hadműveletekről és fokozott erőfeszítésekre hívja fel a képviselőket és a nemzetet.
Elnök: Almási Pál.
Elnök: Az ülés megnyilt; az utolsó ülések jegyzőkönyvei fognak hitelesíttetni.
Hunfalvi Pál: felolvassa a jegyzőkönyveket.
Keller: Az utóbbi jegyzőkönyvben az van, hogy az ujonczozási törvényjavaslat elfogadtatott; de véleményem szerint magának a törvényjavaslatnak is be kell menni a jegyzőkönyvbe.
Elnök: A törvényjavaslat ·/· alatt a jegyzőkönyvhez fog csatoltatni. A mai jegyzőkönyvet Gerove István ur fogja vezetni. A kormányzó elnök urnak van előterjesztése.
Kossuth Lajos kormányzó elnök: Tisztelt képviselőház! Másszor ugyan közönségesen a rossz hirek könnyebben szoktak köztudomásra jutni, és tért nyerni magoknak, hanem vannak a jó hireknek természetében olyan elharapózó momentumok, mellyeknek következtében könnyen szinte köztudomássá lesznek, ugy hogy csak némelly részletekben fogok ujat mondani a képviselőháznak. Hadi munkálatainknak legnagyobb nevezetű eredménye, hogy Budapest kezeinkben van, közönségesen már tudatik.* (Örömnyilvánitás.) Áldom az Istent, hogy hadi munkálataink tervét, mellynek megállapitásánál a gödöllői táborban a fővárosnak az ágyuztatás szerencsétlenségétől megóvása nevezetes momentumul fordult elő,* áldom az Istent, hogy azon tervet az események igazolták, és a kivitel akként érlelte meg, hogy csakugyan amit ohajtottunk, a főváros a nemzet birtokába visszakerült anélkül, hogy ágyuztatni kellett volna. (Tetszés.) Nevelheti ezen dolog a nemzetnek a hadvezérek combinatiója iránti elismerését, tiszteletét, háláját (éljenek!), hogy a kivitel annyira igazolta azt. Valamint, mikor Tisza-Füreden a haditanácsban megkészitettük a tervet,* és a hadvezérek azt mondták, ha a terv effectualtatik, Gödöllőről ki kell vonulni az ellenségnek csata nélkül, ugy Gödöllőn megkérdeztek a hadvezérek, valljon helyezek-e politicai momentumot abban, ha a főváros ágyuztatás által szenvedni fogna, mert ha nem helyeznék, ők készek nyomban az isaszegi csata után egyenesen Pestre menni és onnan venni be Budát; ha pedig momentumot helyzek benne, akkor más módon fognak operálni. Minthogy a hadjáratnak politicai iránya a reám ruházott hatalomnál fogva, egyenes eldöntésemtől függött, a hadvezéreknek azzal feleltem, hogy közöljék velem hadimunkálataik tervét, mert kijelentem, ha nem volna a főváros ágyuztatás nélkül bevehető, akkor tartozni gondolám a hazának azzal, hogy bár ollyan nevezetes helynek szenvedését a haza megmentésének irányában eldöntő sulyunak nem tekintem, de ha a hadimunkálatok reményt és biztositást nyujtanak arra, hogy bár kis időveszteséggel az ellenséget kimaneuverirozhatjuk anélkül, hogy Pest bombáztatásnak lenne kitéve, akkor azt hiszem, hogy magamra vállalhatom a felelősséget, ha Pest városának e szerencsétlenségtőli megóvására fogok közremunkálni. (Helyeslés.) A hadvezérek közölték elem a tervet, s miután bizva egyszersmind hadseregeinknek ugy szólván győzhetlen kitartásában, a tervnek valószinüségét beláttam, nyomban akkor egyenesen Pest felé nem mentünk. S én reménylem és a nemzet nevében megvárom a főváros lakosságától, hogy a nemzetnek ezen kegyességéről megemlékezzék, és rója le azon hálát, mellyel ezért a nemzetnek tartozik. (Ugy van!) Egyébiránt kétségtelenül kimondhatatlan sulyu és fontosságu a főváros birtoka; hanem a nemzet tiszteletében, hálájában és elismerésében nagyobb momentumnak kell tekinteni azon eldöntő csatát, melly ezen eredményt maga után vonta. Illyen volt az ápr. 19-ki csata s mondhatom a 20-ki és 21-ki, de ezt már nem mondhatni csatának, hanem a nyert csata következtében történt üldözésnek. A 19-ki csata – reménylem, hogy a jövendő is igazolni fogja szavaimat – Magyarország jövendő sorsának eldöntésében határozó csata volt. Azok után, miket tegnap szerencsém vala kijelenteni, utólagosan részleteket kaptam, részint egészen hitelesen a fővezértől, részint az ottan müködő egyik képviselő társunk és kormánybiztostól, a mi ha nem hivatalos is, de némelly vonások vannak benne, mellyeknek közlése ugy hiszem nem lesz érdektelen. A tudósitásoknak nem nyilvánosságra való pontjait méltóztassék elengedni, a többit ezennel van szerencsém felolvasni. A fővezérnek tudósitása következő: (Már közöltetett.*)
Budapest fölszabadulásáról Asbóth ezredes jelentését Kossuth az előző napon röplap formájában közzétette. (L. előbb. 60. sz. alatt, 107. l.)
Az ápr. 7–8-i gödöllői tanácskozásokon dolgozták ki azt a haditervet, amelynek értelmében Aulich hadteste és Asbóth hadosztálya tüntető mozdulatokat végeztek Pest előtt, mialatt a főerő Komáromig előretörve a főváros csatanélküli elhagyására kényszerítette az osztrák fősereget.
Márc. 27-én, a Tiszafüredre összpontosított főerő kiindulása előtti napon folytak le ezek a tanácskozások.
A Görgey vezérkari főnöke, Bayer ezredes által írt jelentést l. a Közlöny ápr. 26-i számában.
Ha jól emlékszem f. h. 22-én megmondottam, amit a hadi munkálatok compromissiója nélkül mondani lehetett, t. i. hogy a munkálatoknak egyik czélja Komárom várának az ostrom alóli felmentése volt, s hogy ezen czél 22-én alkalmasint elvéretett.* Erre nézve calculusom csakugyan beteljesült, mert a fővezér tudatja, hogy holnap, azaz 22-én Komáromban lesz. – Ludvig képviselő urnak, ki a táborban müködik, leveléből némelly érdekes egyes részleteket lesz szerencsém felolvasni. Igy ír ő a többi között:
Vö. Kossuth ápr. 22-i felszólalásának idevonatkozó részérel, 82. l.
»Az exkirály születése napján ágyuink a nemzet határozatát s hatalmát hangosan hirdették. Ez már a független Magyarhon harcza volt, és pedig a négy nap előtt elutazott Windischgraetz helyére jött Weldem hadterve elleni győzelmes harcz.
Az ellenség vezérei, Wohlgemuth, Jablonovszki s Teissing, hátrálásuknak még csak lehetőségét sem tették. Wohlgemuth, ki nem régen jött Olaszországból, a hátrálás lehetőségére figyelmeztetvén, e figyelmeztetést csak mosolygással fogadta. Ők a magyar hadsereget a Garamba vélték fullaszthatni.
Kossuth és Pöltenberg az ellenségnek Esztergom felé vágta el utját.
Foglyaink száma meghaladja az 1200-at. Van köztük Olmüczből csak e napokban jött Maczuchelli ezredből is fogoly tiszt, ugy az István főherczeg ezredből is.
Nagysallót az ellenség röppentyüivel több helyen felgyujtá.
A nép jó szellemét bizonyitja az, hogy a magyar hadsereg számára kenyeret süttetett s azt sülttel is várta; de akadt gazember, ki azt elárulta, hogy egy magtárban van eldugva és az ellenség elrabolta s néhány egyént foglyává tett.
Ma (april 20-kán) Endrődön egy asszonysággal beszéltem, ki csak tegnap érkezett Pozsonyból. A futó mágnások és nyugdijas tisztek egész legiója van ott; az esztergomi kanonokok e társaságot növelték. Gondoskodni kell hogy e madarak fészkeikbe vissza se térhessenek.
A hadsereg bajnokul vi, s ez a határozatnak legjobb foganatositása.
Midőn a szétvert ellenséges had teljes felbomlásban szaladt, a tisztek, nehogy a népnek eszébe jusson a szaladóakt, kik fegyvereiket elhányták, s mint szemeimmel láttam a kamaschokat legombolták s elvetették, elfogni azzal ijesztették, hogy a futó katonák kirabolni fogják, ha haza nem mennek ingóságaikat eldugni. S az eggyügyü nép a tanácsot követte.
Welden a nagysallói csatában, mint a fogoly tisztek beszélik, jelen volt.
A jászfalusi pap beszéli, hogy a csata előtti recognoscirozás után Wohlgemuth dicsekedve mondta, hogy 24,000 emberével miként fogja a magyar tábort szétverni. Illy nagy szám hallottára a pap aggódva mondá, hogy a vidéket egy-két nap alatt tökéletesen ki fogja a sereg élni.
A büszke tábornok válassza volt: »mi nem állunk meg, hanem gyorsan haladunk…«
Másnap Wohlgemuth és Jablonovszki sebesen a falun keresztül nyargalván, a pap kint állott, és Wohlgemuthnak illy panaszát hallá: »Es ist ja schrecklich, wie die feigen Kerle laufen, sie sind ja nicht aufzuhalten«. Jablonovszki pedig megelégedve mondá: »ich kenne diess Laufen von Waitzen aus.«
Welden olaszországi módjával kezdte meg fővezéri szerepét: a helységeket parancsainak teljesítésére felgyujtással s kiirtással fenyegeté. Igy tett Szentendrével, mellynek megiratta, hogy ha valamennyi csónakot át nem szállittat, röppentyükkel felgyujtja.
Az ellenségtől egy vet- és három ágyu esett kezünkbe.
Selmeczbányán Görgei Armin Landerer bányásztanácsost, ki a mult alkalommal már nehezen kerülte el a kötelet, ujabb árulásai miatt elfogatta. Ugyanott az ellenségből elfogatott 14 ember; 4 halva maradt s 15 megsebesült. Az ellenséges had ugy szétfutott, hogy Körmöczre csak 48 ember érkezett meg, Zólyomra a lakosok az ellenséget be nem eresztették, Besztercebányáról pedig Trenk őrnagyot nem akarták elereszteni, de a polgármester letartóztatását akadályozá.*
Ludvignak ez az ápr. 20-án kelt jelentése nincs a kormányzói iratok közt, az iktatókönyvben sem szerepel.
Az ellenségnek terve az volt, hogy a Garam vizén seregeink hidat verve átmenjenek, mert ha nyomban mindjárt egy folyón tul, mellyen a sereg általkél, ütköznie kell, és a csata szerencsétlenül üt ki: a megvert ármádiának a rögtönzött hidakoni általvonulása nehézséggel van össze kötve. Ők tehát nem akadályozták a hidverést, hanem a folyón tul biztos erős állást vettek maguknak, hogy bekergethessék seregeinket a Garamba. De az Isten másképen rendelkezett és a mi vitéz seregeink. (Tetszés.)
Pestről még azt is mondhatom, hogy az utóbbi hadjárat következtében Pesnek élelmezése vidékről, melly rendesen tárházul szokott annak szolgálni, el levén zárva, a szükség növekedni kezdett annyira, hogy 20 kr. volt egy szemlének ára; de mindemellett, amint az ujabb operatiók következtében az ellenség a fővárosból kivonult, s nemzeti lobogók tüzettek ki fővárosaink házain, teméntelen tengerárban ezrenként jött ki a nép Pest környékén levő seregeinket megvendégelni. (Éljenek!)
Jelentem egyszersmind, miként intézkedtem, hogy azon ágyuk, lőszerek stb., miket gőzhajókon küldött lefelé az ellenség, kellő fogadtatással találkozzanak; s tegnap éjjel rendeletet bocsátottam mind Bem altábornagy, mind Vécsei tábornok urakhoz, mindkettőnek meghagyván, hogy az ellenségnek seregeink általi határozott megveretését, s az ország fővárosának a nemzet kezéhez visszakerülését parlamentair által az aradi s temesvári várőrségnek tudtuladják, azon kijelentéssel, hogy, ha a parlamentair kijelentésétől számitandó 24 óra alatt megadják magukat, s a várakat visszabocsátják a nemzet törvényszerü birtokába, akkor kegyelmet ad a nemzet az őrségnek, de ha 24 óra alatt ezt nem teszik: akkor egytől egyig fognak über die Klinge springen.* (Roppant tetszés.)
A Bemhez és Vécseyhez intézett ápr. 25-i levelekben (l. előbb, 63. és 64. sz. alatt, 109. s köv. l.) nincs ez az utasítás, Kossuth kétségtelenül utólag külön írt erről a két vezérnek s ugyanazzal a futárral küldte el. Fogalmazvány ezekről nem készült, az iktatókönyben sem szerepelnek. Elküldésüket igazolja Vécsey ápr. 27-i válasza: ebben közli, hogy Kossuthnak »hozzá intézett becses levelére Pest-Buda bevétele eránt, és annak céljába meghagyása következtében« felszólította az aradi őrséget a megadásra, mellékelte a felszólításhoz Kossuth levelét eredetiben és német fordításban, de a várbeliek el sem olvasták egyiket sem, s amikor a küldött élőszóval elmondta a felszólítás tartalmát, úgy nyilatkoztak, hogy az utolsó emberig védik a várat.
Egyébiránt még van szerencsém jelenteni azt is, mikép a vereczkei passuson benyomult ellenség, mint a hirdetésjelentette, nemcsak hátranyomtatott, hanem az országból ki is üzetett ugy, hogy Gallicziába visszavonult.* De a mint szerencsém volt jelenteni is, azt tartom, a nemzetnek nem lehet megelégelni azt, hogy ha bejön valaki az országba, visszaverje, s egész hadseregeket legyen kénytelen a határokon tartani: ugyanazért intézkedtem olly biztositékok czélbavételéről, mellyek biztositsák a nemzetet, hogy ez többé nem fog történhetni. (Helyes!) (Éljen!) Számoljon jövendjével azon hitszegő ház, melly Magyarországgal ugy bánt, hogy megérdemli, mikép talpalatnyi föld sem maradjon lába alatt.* (Ugy van, helyes!)
Vö. a Közlöny ápr. 26-i közleményével.
Itt Kossuth kétségtelenül azokra a tervekre céloz, amelyek értelmében Dembinski betört volna Galíciába, és a lengyel nép felkelésére támaszkodva kiűzte volna onnan a császári csapatokat.
Egyszersmind igen örvendetes tudósítást vettem arra nézve, hogy egyik képviselőtársunk közremunkálása következtében a legjobb remény, valószinüség, sőt csaknem bizonyosság áll előttünk, hogy az erdélyi oláh népfaj átlátva megcsalattását, a fegyvert le fogja tenni, s a törvény iránti engedelmességre visszatér.* Ezt igen örvendetes tudósitásnak mondom azért, mert semmi sem fájhat inkább az ember szivének, mint egy hitszegő háznak zsarnok czéljai miatt tömegekben látni vérzeni a szegény elárult, legyilkolt népet, (igaz!) s nincs szomorubb kénytelenség – jó szerencsében is reánk nézve – mint ha akard élével s vérontással vagyunk kénytelenek megszerezni a hatalmak azon békét, melly béke alapján, a szabadság közös élvezetére, minden embert széles e Magyarországon, nyelv- s valláskülönbség nélkül, csak szeresse e hont, olly örömest karolt fel a magyar. (Hatás, éljenzés.)
Vö. később a Drágos János képviselőnek küldött utasítással, 75. sz. alatt, 136. s köv. l.
Egyuttal van szerencsém bemutatni Asbóth ezredes ur jelentését, melly ki is van nyomtatva; s milly különös! már a gödöllői főhadiszálláson általánosan mondottuk, s ime igazolva van, hogy Asbóth lesz az első, ki Pestre be fog menni. (A jelentés már közöltetett.*
L. előbb, 60. sz. alatt, 107. l.
A jelentés felolvasása után:
Most csak azon egy kérést engedje meg még a tisztelt képviselőház, s vegyék e kérést magukhoz intézettnek mindnyájan, kik jelen vannak s a képviselői testülethez nem tartoznak, hogy valamint becsületes férfiui kebellel kiállottuk a vésznek, a szerencsétlenségnek napjait: ugy mikor a szerencse igazságos ügyünknek kedvezni kezd, ne hagyjuk magunkat a világért sem elragadtatni, s a vitéz seregeink által eddig szerzett babérokon, hogy ugy mondjam, pihenésre elszenderittetni, s ne hagyjuk főkép magunkat arra vezettetni, hogy talán azt gondoljuk, ideje van magunk közt némelly viszálykodást előidézni. (Ugy van! helyes!) Ha valaha, most megfeszitett igyekezet, kétszeres erőkifejtés, áldozatkészség s egység kell, hogy biztositva legyen, az, mit vitéz hadseregünk annyi véráldozattal s egyszersmind olly példátlan elszántsággal megszerzett eddig is a nemzetnek. (Hatás.) Én remélem, hogy azon 50,000 ujoncz kiállitásánál, mellyeket a nemzet képviselőinek határozata kiállitani rendelt, most sem a kivitelt garantirozó felelősségekre, sem kényszeritésekre nem lesz szükség, hanem a hálás nemzet önkéntes akarata fog segiteni kezébe adni a kormánynak minél előbb azon erőt, mellyel oly imposant állást vegyünk, hogy Istennek hála mondhassuk: megelégelte a gondviselés a vért, mellybe került Magyarország szabadsága. Kérem a t. képviselőket, s mindenkit, hasson közre kiki a maga körében, s a szerencse által ne hagyja magát senki tétlenségre szenderittetni. Ha valaha, most van ideje, sem nyugodni, sem aludni, hanem mindenkinek tettre fesziteni erejét. (Igaz! Helyes! Hosszas éljenzés.)
Elnök: Tisztelt képviselőház! Azt hiszem, hogy a hazának illy nagyszerü s örvendetes napján nem lehet egyéb tárgy, mint a hazának örömnyilvánítása s hálás elismerése mind a nemzet, mind a hadsereg, mind a kormányzóelnök iránt. Éljen ő! éljen a hadsereg! éljen a haza! (Hosszantartó éljenzés!)
Kossuth: Alázatosan kérem a t. Elnök Urat, ha nem volna az ujonczok kiállitása iránti törvényjavaslat átküldve a felsőházba, méltóztassék azt azon kéréssel átküldeni, hogy legyen szives a felsőház e törvényjavaslatot minél előbb tárgyalás alá venni.* Végre kérem a t. képviselőházat, adjuk e napok eseményeinek a vallásos ünnepélyességet, (helyes!) történjék intézkedés, »Te Deum« tartására a 19-ki ütközetért, s nyomban tartassék Requiem azok emlékeért, kik azon ütközetben a hazáért elvéreztek. (Helyes!)
A felsőház ápr. 27-én tűzte ki tárgyalásra az újoncozási törvényjavaslatot s Ujházy László javaslatára – a sürgősségre való tekintettel – mellőzve a vitát, azonnal elfogadta azt. (Az ülést ismerteti a Közlöny ápr. 29-i száma.)
Elnök: Én pedig a t. képviselőház tagjait arra kérem, hogy holnap 9 órakor zárt ülésre méltóztassanak összegyülni, hogy a haza jelen körülményei közt a teendőkről intézkedjünk. Most az ülés eloszlik.
Eloszlott dél felé.
Közlöny, április 28.
