48. Debrecen, 1849 április 23. Kossuth válasza Ludvigh János levelére; hogyan fogadta a főhadsereg parancsnoki kara a függetlensé…
48.
Debrecen, 1849 április 23.
Kossuth válasza Ludvigh János levelére; hogyan fogadta a főhadsereg parancsnoki kara a függetlenségi határozat hírét?
Debrecen, 1849 április 23.
Kossuth válasza Ludvigh János levelére; hogyan fogadta a főhadsereg parancsnoki kara a függetlenségi határozat hírét?
Április 17-én érkezett meg a lévai főparancsnokságra a képviselőház küldötte, Bogdanovics Vilibald képviselő az április 14-i függetlenségi határozat szövegével; ugyanakkor érkezett oda kossuth egyik titkára, Fekete László is Kossuth április 16-i levelével,* valamint Ludvigh János képviselő, aki országos biztos lett a fősereg mellett az igazságügyminiszteri székbe távozó Vukovics Sebő helyett. Ludvigh már másnap, április 18-án beszámolt Kossuthnak tapasztalatairól, különösen a függetlenségi határozat fogadtatásáról. Azt írta, hogy a tisztikart meglepte a határozat híre, örömet senki sem nyilvánított és volt olyan is, aki Görgeyt a váci nyilatkozatra emlékeztette. Görgey zavarban volt, majd a fekete-sárga tisztek megnyúlt képére tett tréfás célzásokat. Másnap tovább disputáltak az ügyről. »Görgey, Damjanics, Nagy Sándor, Leiningen ezt oly dolognak tekintették, mely a háború által már ugyis ki volt mondva« s örömmel írta Ludvigh, hogy »a hadseregben az egyetértés a decheance által meg nem zavarodott.« Damjanich kijelentette Ludvigh szerint, hogy ő csak Görgey alatt hajlandó szolgálni, s azt javasolta, hogy Kiss Ernő legyen a hadügyminiszter. Görgey is megjegyezte, hogy a két hivatalt egyszerre nem tudja ellátni. Kitért Ludvig a hadseregnél uralkodó aprópénzhiányra is.* Kossuth ezt a választ adta Ludvig levelére:
Amelyben meghívta Görgeyt a hadügyminiszterségre. (l. előbb, 3. sz. alatt, 15. s köv. l.)
Ludwigh levelét l. O. Lt. Vörös Antal-gyűjtemény 1162. sz. alatt. Részleteket közöl belőle Steier L.: Az 1849-i trónfosztás előzményei és következményei c. munkájában, 211. s köv. l. – Steier, aki a Görgey-kérdésben valamiféle egyeztető álláspontot igyekszik elfoglalni, kiemeli számos történetíróval és emlékiratíróval (Horváth M., Szemere stb.) szemben azt a tényt, hogy Görgeyt az első alkalommal nem foglalt állást a függetlenségi határozat ellen; érdekes adatokkal – pl. a 7. hadtest tisztjeinek ápr. 18-án kelt, a hírhedt Molnár Ferdinánd által fogalmazott memorandumával – vázolja, hogy hogyan indult meg rögtön az első napon a fekete-sárga érzelmű tisztek között az aknamunka a függetlenségi határozat ellen.
Édes Barátom!
Léváról april 18-ról irott leveled aminő fontos, nagy részben meg kell vallanom igen meglepő. Én Magyarország jövendője iránt szólottam több izben Damjanicscsal, szólottam Görgeyvel és Klapkával, és azt gondoltam, hogy a hadsereg gondolkozása iránt e részben vezéreinek nyilatkozata után* tökéletesen tisztában lehetek. Azt tudod, minő fokra hágtak az intrigák, és divergentiák; tudod, hogy ha az osztrák cselszövénynek tág tért hagyni nem akartunk, a martiusi manifestumok ellenében* kellett valamit nyilatkozatatni, s miután kellett, hogy mást nyilatkoztatni nem lehetett, az – gondolom – elég világos. Kellett továbbá váltotzatni a kormányt, a bizottmány divergens politicája s a hadügyministerium millio hibái nem türték az orvoslás késedelmét, változtatást pedig, csak illy módon s nem másként lehetett eszközölni; azért – megvallom – leveled igen igen emglepő, sőt aggasztó volt, mert ha annyi nyilatkozatok, mennyit én százaknak szájából a táborban hallék, nem elegendők arra, hogy a szó csak szó, ugy az ördöglegyen kormányzó, én nem.
Szabadságharcunk történetének egyik legvitatottabb kérdése, hogy Kossuth Függetlenségi Nyilatkozat kimondásánál mennyiben támaszkodott a hadsereg, illetve a seregvezérek helyeslésére. A probléma megvitatására a sokszor idézett források, emlékiratok csaknem mindegyik részletesen kitér; Kossuth az Irataim az emigrációból, II. köt. Bp. 1881. 273. s köv. lapjain összegezi a legtömörebben a maga véleményét.
Ti. az ún. »oktrojált« alkotmányt kihirdető manifesztumokra.
Az is nagy baj, amit Damjanichról irsz, könnyű azt mondani, hogy Kiss Ernő helyettesitheti Görgeit, de aztán ki helyettesiti a tömérdek hibát és fogyatkozást, ami történni fog, pedig jó hadügyminister nélkül elvész az ország, – az bizonyos.
Azt irod Damjanichról, hogy ő más alatt nem szolgál, tehát Görgeinek hadvezérnek kell maradnia. Ha ezt Damjanich nem tréfából mondta, ha ő nála – mit nem hiszek – személyes indulat többet nyomna, mint a haza, ugy megint azt mondom az ördög legyen kormányzó, én nem, ha még a nemzet legjobbjai is örökös gátot vetnek az ember lába alá. Megvallom, kimondhatlanul bosszus vagyok, kész volnék magamat főbelőni, mintsem hogy mindig aprólékos szenvedélykékkel küzdjek a haza nagy dolgában.
A hadügyministeri tárcza mindenek közt legfontosabb; akarnám, hogy jól menjen, tehát Görgei kezére bizom, s akkor ennek csinálnak akadályt, – Vetter itt van, azt hogy simpliciter elcsapassék, bizonyosan nem érdemlette; én nem tudom mit tegyek vele, de evvel nem gondolnak, had háruljon minden kellemetlenség az én nyakamra.* Megvallom, unom az egész dolgot, s még végre rákényszeritenek, hogy üsse meg a menykő, én vele nem bajlódom.
A Vetter altábornaggyal kapcsolatos problémára l. a 13. sz. levelet. 27. l.
Ezeket neked tájékozásul irom. Vedd hasznát okosan, s körülmény szerint.
Vukovicsot meghittam a ministeriumba, s fölhatalmaztam, szólitson fel téged, hogy ideiglensen helyetesitsd biztosi állásában.
Az aprópénz jegyek hiánya felett panaszkodó, megbocsáss, de te is inpracticus emberré leszesz, amint ismét kihuzod a lábodat. 175 ember dolgozik a bankmühelybenéjjel-nappal, azt tudod, hogy például csak 200,000 pengőforintnak 75 krosokban elkészitésére 800,000 – és minthogy hátnyomás is van 1.600,000 nyomás kell; azt tudod, hogy Debreczenben sem egy sajtóval többet, sem egy ahhoz értő munkással többet nem teremthetünk; tudod, hogy egy havi szükség körülbelül 8.000,000, tehát egynapi szükség, mintegy 280,000 ft, tudod, hogy ezt aprób jegyekben előteremtenünk lehetetlen, tudod, hogy egy forintost csak addig adhatunk ki, ameddig ezüstünk van, 30 kros és 15 krosra pedig legalább is ötször anyi ember és prés kellene, mint van, hogy egy nap 280,000-et készithessünk, és mégis panaszokat irtok, apró pénzt sürgettek, és Görgei barátunk még azt is írja, hogy mert messze van a sereg, nagyobb summákban küldjem a pénzt,* azaz Danielis kivánsága szeritn küldjek 1 milliot és pedig küldjem azt apró jegyekben.
Vö. a Görgeyhez ugyanaznap írt levéllel az előző szám alatt.
Ugyan kérlek, mond meg, miért csináltok nekem mérget és bosszuságot. Legyen csak Pest a mienk, akkor majd nyomjuk a bankót, szinte porzik bele, mert lesz mivel; de most kérd meg arra Görgeit, parancsolja meg, hogy ne váltsanak a hadi cassában akárkinek 100 forintosokat, s az apróbb jegyek főkép a közlegénység fizetésére fordittassanak és mindjárt felényi sem lesz a felakadás.
Isten áldjon meg, nagyon szeretném, ha mindennap tudósitanál
Kossuth
Ered. tiszt. O. Lt. Újkori gyűjtemény.
Kibontott anyagrész: 99/4.
