23. Debrecen, 1849 április 19. Kossuth nagy fontosságú rendelete az úrbéri földesúri visszaélések megszüntetéséről, az úrbéri és …
23.
Debrecen, 1849 április 19.
Kossuth nagy fontosságú rendelete az úrbéri földesúri visszaélések megszüntetéséről, az úrbéri és majorsági birtok meghatározásáról és a vitás esetek eldöntésének módjáról.
Debrecen, 1849 április 19.
Kossuth nagy fontosságú rendelete az úrbéri földesúri visszaélések megszüntetéséről, az úrbéri és majorsági birtok meghatározásáról és a vitás esetek eldöntésének módjáról.
A kormány elébe sürüen érkező folyamodványokból* kedvetlenül tapasztaltatik, hogy az urbéri tartozások megszüntével némelly volt földesurnak annál inkább kezdik igénybe venni, sőt tisztviselők segedelmével rövid uton eszközlött végrehajtással is részitn erőszakolni teljesítését azon szolgálatoknak, mellyekre magokat némelly lakosok még a volt hűbéri viszonyok alapján nem urbéri birtok használatáért lekötelezték – részint birtokbóli elmozdítás rögtöni eszközlése mellett kizárólagos tulajdont követelni olly telekben is, mellyekre nézve még tisztába hozva nincs, ha azok majorsági vagy urbéri természetűek legyenek-é? vagy ollyanok, mellyek minden közterhek viselése mellett régebben adózó kézen használtatván továbbá is, – minden addig tett uri szolgálatok megszüntével – ugyan ott hagyandók?
A rendelet előzményeire l. Kossuth a Honv. Bizottmány élén II. rész 453. s köv. 551., 768. s köv. lapokat, valamint az aktákhoz fűzött magyarázatokat.
Illy esetekről részletesebben intézkedni jelen viszontagságos körülmények között a törvényhozás még eddig akadályozva volt; de miután a robot, dézma, s ezzel együtt járó tartozások már eltöröltettek, – eléggé nyilvánitotta ez által a törvényhozás abbeli szándékát, hogy minden más esetekben is azon viszonyokat, mellyek szolgaságra mutató hűbérnek szinét viselik, megszüntetni kivánja, megvárta tehát mindenkitől azt, hogy ebbeli szándékának életbeléptetését kiki saját körében az idő szellemének, a jövendőnek, s a közérdeknek figyelembe vétele mellett békés kiegyenlitésekkel előkésziteni, nem pedig annál inkább, nehogy a minden körülményeket hazánk megrontására álnokul felhasználó ellenség, innen is alkalmat vegyen, a hon polgárait magány érdekeik felzaklatása mellett egymás ellen bujtogatni, s hol csak lehet ingerültséget, bizalmatlanságot, elégületlenséget eszközölni.
Ennélfogva a tulajdonra lehető minden sérelmes következtetések nélkül addig is, mig a törvényhozás fentemlitett esetekre nézve részletesen, és határozottan intézkednék – mire nézve a törvényhozás elébe a kormány haladéktalanul törvényjavaslatot előterjeszteni fog* – minden illető törvényhatóságok a következő ideiglenes rendelkezések megtartására felelet terhe alatt köteleztetnek:
A kiemelt sorok – a továbbiakban is – az igazságügyminisztériumnak Nagy Károly osztályfőnök által készített rendelettervezetében Kossuth titkárának és bizalmasának, Stuller Ferencnek a keze által vannak közbeszúrva. Kétségtelenült azt a bővítést jelentik tehát, amivel Kossuth hozzájárult a nagy fontosságú rendelethez.
1-ör: az 1848. 9. törvénycikkely az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok: robot, dézma, és pénzbeli fizetések megszüntetéséről rendelkezvén, s ezen törvény a majorságból szerződés mellett birt, és csak haszonbérnek tekintendő vagyonokra ki nem terjedvén, mindazok, kik szerződés mellett olly telket vagy földet birnak, mellynek majorság, természete kétséget nem szenved, a szerződéses kötelességeket teljesiteni tartoznak; ellenben:
2-or: Midőn a teleknek urbéri természete kétséget nem szenved, az illyen telektől az eltörlött tartozások semmi szin alatt nem követeltethetnek.
Hogy pedig azon kérdések – mi legyen majorság vagy urbériség? – értelmezése minden kétségen felül legyen helyezve, kijelentetik, hogy majorsági természetünek veendők azon telkek és földek,
a) mellyek iránt az uraság bebizonyitja, hogy azokat a volt jobbágy a közösség vagy a földesuraság magány birtokából foglalta;
b) azon irtások, mellyek a jobbágy fenntartására szánva nem voltak,* és jobbágyi állománnyá nem változtak, vagyis a mellyekből az uraság praestatiokat követel, s az irtásbér még érettök nincs kifizetve;
Az 1832/36-i országgyűlés döntött úgy az irtások ügyének hosszas vitatása után, hogy a földesurak által nem vehetők vissza azok az irtások, amelyek originarie et unice egyedül és kizárólagosan a jobbágy fenntartására szolgálnak (1836: 6. tc. 1. §). Ez a homályos fogalmazás természetesen nem tudott gátat vetni az irtások erőszakos visszavételében rendszeresen megnyilvánuló sokévtizedes földesúri visszaéléseknek.
c) azon telkek vagy házak, mellyeket a volt jobbágy vagy zsellér olly szerződés mellett birt, mellynél fogva bizonyos határidő elteltével a birtoknak vissza kell szállani az uraságra, vagy ha a szerződésben az uraság világosan fentartotta jogát a tartozásokat megváltoztathatni.
Ellenben urbériségnek, következőleg minden földesuri követelésektől mentnek tekintendő mind az, ami a volt jobbágy birtokában van, és nevezetesen:
a) ami a Teréziai urbérbe* bemondatott;
A Mária Terézia által elrendelt 1767-i úrbérrendezés során részletes kérdőpontok alapján a helyszínen állapították meg az egyes jobbágyok által használt földek úrbéri, vagy majorsági jellegét. Ez az összeírás volt a későbbi idők folyamán elsősorban irányadó a vitás esetek eldöntésénél.
b) ami be nem mondatott is, de bebizonyittatik, hogy az urbér behozatalakor már telki illetőségképen jobbágy kézben volt;
c) ami később majorságra vagy udvartelekre telepittetett, vagy a majorságból az urbéri telekhez csatotlatott, ha az illyen telepités adórovatba ment, vagy ha adórovatba nem is ment, de a volt jobbágy a házat maga épitette, és a fentebbi c) ponban körülirt minémüségü szerződésen kivül urbéri szolgálatot, vagy azzal felérő fizetést teljesitett;
d) a törvény szellemében urbériséget pótló állapotnak tekintendő az is, midőn a földesur nem képes felmutatni olly szerződést, mellynél fogva bizonyos határidőnek eltelte után a birtoknak az uraság szabad rendelkezése alá vissza kell szállania; mint szintén, ha a szerződésben a tartozásoknak megváltoztatása iránt az uraság jogát világosan fön nem tartotta;
e) az urbéri állománnyá változott irtások:
f) az urbériségért cserébe kapott majorság hasonlóan urbéri természetet ölt magára;
g) az uraság által a jobbágytól az I, r. 40. czimjének ürügye alatt* elfoglalt telek, ha az idézett törvény esete és szüksége felsőbb biró által is jóváhagyott itélettel nem bizonyittatik.
A Hármaskönyv e sok visszaélésre alkalmat nyújtó rendelkezése lehetővé tette, hogy birtokmegoszlás esetén az örökösödő testvérek lakóház építésének céljára jobbágytelkeket sajátítsanak ki és alakítsanak át udvartelekké, majorsági földdé.
3-szor: Minden ollyan esetben, midőn a lakos a telket vagy földet urbériségnek, az uraság pedig majorságnak követeli, a kérdést a barátságos egyességnek nem sikerlése esetében az 1848. 10. törvény szellemében* az alispányi biróság itélje el, a fokonkénti felelbbezés a volt jobbágynak birtokban maradása mellett felhagyatván.
Az idézett tc. a földesúr és a jobbágy közötti folyamatban lévő, a volt jobbágyok hasznait és tartozásait érintő pereket az alispáni bírósághoz tette át és kötelességévé tette a bíróságnak a barátságos egyezkedés megkísérlését.
4-szer: Illyen perekben az alispányi biróság vizsgálatot fog késziteni, és ezen vizsgálatot a perhez melléklendi a következendő kérdőpontokra:
a) a kérdéses telek az urbér behozatalakor* az urbéri táblába bemondatott-é? vagy ha be nem mondatott is,
Azaz Mária Terézia 1767-i úrbéri rendeletének megjelenésekor.
b) az urbér behozatalakor telki illetőségképen jobbágy kézben volt-é?
c) ha a telek az urbér behozatalánál későbben telepittetett, bejött-é adó rovatba?
d ha adórovatból kimaradt, a házat a volt jobbágy épitette-é? urbéri szolgálatokat, vagy azzal felrő fizetést teljesitett-é?
e) szerződés mellett történt-é a telepités, és a szerződés bizonyos határidőhöz van-é kötve, mellynek eltelte után a birtoknak az uraságra vissza kell szállni – a szerződésben fentartotta-é az uraság, hogy a tartozásokat tetszése szerint változtathassa?
f) időközben nem történt-é a kérdés alatti telekre nézve a földesur és volt jobbágy között csere, kielégittetett-é a jobbágy a csere által és a cserélt telek a másiknak természetét feltöltve adó alapjává vált-é?
g) a peres telek nem ugy jutott-é a földesur kezére mint elhagyott jobbágytelek, mellyet a törvény szerént más jobbágynak kellett kiadni?
h) nem ollyan-é a peres telek, mellyet a földesur az I. r. 40. czimjénél fogva udvartelekké változtatott, de később ismét jobbágynak adott ki, mint már majorság telket, és ha illyen, tudja-é a földesur felsőbb vizsgálaton is keresztül ment birói itélettel bizonyitani, hogy az I. r. 40. czimjének szüksége fenforgott?
5-ör. A volt jobbágynak, ha kivánja, tiszti ügyvédi pártfogás rendeltessék.
6-or. Azon lakosok, kik valamelly nem urbéres helyére mint zsellérek, vagy földdel biró gazdák haszonbér vagy szolgálatok lekötelezése mellett bizonyos időre ugy telepedtek le, hogy ott felépitkezvén rendes községekké is alakultak, habár az elköltözésekre szerződésileg kikötött határidő kitelt volna is, megszokott tüzhelyeiket odahagnyi nem kényszerittethetnek, hanem ugy ez esetben, valamint akkor is, ha az általok még az urbériség megoldása előtt kötött telepitési szerződés feltételeit magokra nézve a már felszabaditott urbéresek irányában nyomasztónak éreznék, hogy ez csak elégületlenség, nyugtalanság és ingerütlség folytonos anyagául szolgálna, az illető hatóság, mihelyt hasonló esetek tudomására jutnak, az illető felek bizodalmát biró egyénekből alakitandó küldöttség által rögtön intézkedni fog, hogy a telepitő és telepittetettek között ideiglenesen is olly egyesség eszközöltessék, melly a törvényhozásnak és részben teendő rendeletéig a közbékét biztositsa.
7-er. Minden önkéntes foglalások ezennel szigoruan eltiltatván, a telekrőli kibecsültetések is ugy az rébéres mint nem urbéres helyeken mindenkor csak alispányi biróság itéleténél fogva történhetnek, fenhagyatván a birtokon belőli fellebezés.*
A fogalmazvány nincs keltezve, de rá van vezetve, hogy ápr. 19-én került nyomdába; a Közlönyben ápr. 21-én megjelent szöveg végéről tévedésből lemaradt a keltezés és a kormányzói aláírás, ezt a lap másnapi számában pótolták. A keltezés itt is ápr. 19. A röplap formájában kiadott változat viszont ápr. 20-ról van keltezve.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 5194.
Egykorú nyomtatvány. O. Lt. OHB 1849: 5194.
Megjelent a Közlöny április 21-i számában.
A fogalmazványt tartalmazó ilyen számú iratkötegben elsősorban Nagy József szatmári kormánybiztos iratai, jegyzőkönyvei és jelentései vannak az itt közölt ügyekben Szatmárban végzett munkájáról.
