57. Debrecen, 1849. január 12. Kossuth rendelete Bihar, Szabolcs, Heves megyéknek, a jászkun és hajdu kerületnek, Debrecen, Ceglé…

Teljes szövegű keresés

57.
Debrecen, 1849. január 12.
Kossuth rendelete Bihar, Szabolcs, Heves megyéknek, a jászkun és hajdu kerületnek, Debrecen, Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét városoknak* az általános népfelkelés megszervezéséről.
Az iktatókönyv a fenti törvényhatóságokat sorolja fel; fogalmazványa az iratok közt nincs, a közlés a Kecskemétnek küldött példány alapján történik.
Az országgyűlés határozata következtében, úgy a törvényhozó test maga, mint az ország kormánya Debreczenbe megérkezett – e tősgyökeres magyar város körében folytatandó a haza megmentésének, s a nemzeti szabadság biztosításának szent munkáját.
A népek Istene, ki védi az igazságot, s büntetlen nem hagyja a honáruló hitszegést, meg fogja e szent munkát végeredményben áldani, ha a magyar nemzet önmagához hű marad s ezredéves nemzeti életének fentartására erejét megfeszíteni nem vonakodik. A magyar nemzet nagylelkűen bánt a magyar hazát lakó különféle népfajokkal, megosztotta velök minden jogait, minden szabadságait, s most köszönet helyett összveesküvést tapasztalt a magyar nemzet országos élete ellen.
Már hónapok előtt nyiltan megíraták az országgyűlésnek, hogy az ausztriai ministerium a magyar király által szentesített s Magyarország önállását biztosító törvényeket semmibe sem veszi s Magyarországot, önálló kormányzatának eltörlésével, mint akármelly tartományt az ausztriai birodalomba kívánja beolvasztani.*
Célzás az 1848 aug. 31-i királyi leiratra és az osztrák minisztérium hozzá mellékelt emlékiratára, amely nyiltan bejelentette az udvar elhatározását a márciusi vívmányok visszavételére; követelte, hogy Magyarország vállalja magára az osztrák államadósságok egyrészét s mondjon le a hadügy, pénzügy, külügy és külkereskedelem terén márciusban kivívott függetlenségéről.
Ezen czél eszközlésére szövetkezett a bécsi udvar a horváth pártütőkkel, a rácz és oláh rabló gyilkosokkal, s nincs istentelenség, mellyet a magyar nemzet elnyomására mozgásba ne tett volna.
Ferdinánd császár és királlyal lemondattak a thronusról, hivatalos hírlapjaikban nyiltan kimondák azon istentelen fogást, hogy ezt azért teszi, mert azon ifjú herczeg, kit a thronusra ültettek, nem esküdött meg Magyarország törvényeinek megtartására, s azért azokat nyugodt lélekkel el is törülheti, s Magyarország nemzeti létét fegyveres erővel megsemmisítheti.*
A cikket részletesen ismerteti Horváth M.: Magyarország függetlenségi harcának története 1848. és 1849-ben c. művének 2. kiadása (Pest, 1871–1872) II. kötetében, 166. s köv. l.
Igy gondolhatnak ők játszhatni a király esküvel, s a királyoknak Isten és emberek iránt tartott kötelességeikkel.
És valóban ezen ifjú herczeg nem azzal lépett fel a világ előtt, hogy teljesítendi azon feltételeket, mellyek alatt a magyar királyi szék a Habsburg háznak ősei által megajánltatott: nem mondá, hogy leteszi a koronázási esküt, nem mondá, hogy megesküszik hazánk törvényének, szabadságainak megtartására, még csak nem is szólott a nemzethez a koronázás iránt, nem a király lemondása iránt, hanem egy nyilvános proclamatioban az volt, első s egyedüli szózata, hogy első gondjának ismeri Magyarországot fegyverrel meghódítani, s az ausztriai birodalom egységébe beolvaszatani.*
V. Ferdinánd lemondási nyilatkozatát és az I. Ferenc József trónralépését bejelentő manifesztumot l. a Közlöny dec. 9-i számában.
Hasonlót nyilatkoztatott az ausztriai ministerium az ausztriai tartományok kremziri gyűlésén.*
A kremsieri alkotmányozó birodalmi gyűlés küldöttsége dec. 3-án tisztelgett Ferenc József előtt s a küldöttség szónoka, a birodalmi gyűlés elnöke, Smolka felolvasta, majd átnyujtotta a gyűlés hűségnyilatkozatát. A császár válaszában annak a reményének adott kifejezést, hogy az új birodalmi alkotmány hamarosan elkészül és ő császári megerősítésével láthatja el. (Verhandlungen des österreichischen Reichstages nach der stenographischen Aufnahme. Wien, 1849. IV. Bd. 1848 dec. 7-i ülés.) Mint ismeretes, ugyanő három hónappal később fegyveres erővel kergettette szét a birodalmi gyűlést.
S mi volt legelső cselekedete Ferencz József főherczegnek? az, hogy a magyar nemzetnek élő nemzetek sorából kitörlése végett nem csak az illir, rácz, oláh, tót lázadókkal és rabló-főnökökkel szövetkezett, hanem fegyveres seregekkel, a magyar nemzet esküdt ellenségei által vezéreltekkel, hazánkat több oldalról megtámadta, s a sok oldalról zaklatott szegény hazánk leigázásában a fővárosig haladott, útjában mindenütt német önkényes kormányzatot hozott be, s a fegyverfogható népet rakásra fogatja, s küldi ki az olasz s más népek elnyomására, miszerint ottani seregeit ezen szerencsétlen s hazájukat soha nem látó kényszerített újonczokkal szaporítván, onnan viszont minél több idegen zsoldosokat fordíthasson a magyar nemzet legyilkolására s országunknak eldarabolásával a magyar népnek az élő nemzetek sorából kitörlésére.
Ezen egyszerű hű rajz világosan mutatja, miként a mostani harczban nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a magyar nemzet, melly annyi viszontagságok között ezer éven át fenn tudta magát tartani, megszűnjön lenni, s a szegény lengyel nemzet sorsára juttatva áldozatul essék azon fejedelmi család korlátlan uralkodási vágyának, melly fejedelmi család azt hogy még él, s uralkodik, a magyar nemzet példátlan hűségének s tömérdek áldozatainak köszönheti.
Az igazságnak örökké való Istene illy hallatlan árulásnak nem adhat diadalt; de Isten a maga áldását csak munkáért adja, s csak azon népet segíti meg, a melly életrevalóságát az önvédelemnek készsége által bebizonyítja.
Csak legyünk önmagunkhoz hívek, s az Isten nem hagyhat el, édes hazánk nem veszhet el, a népszabadság hajnalakor.
Máskor is élt már a magyar illy vészes időt, sőt veszélyesebbet a mostaninál, – a török bírta Budát, szinte az országnak legnagyobb részét, másik részben pedig német hadvezér zsarnokok dúltak; de a magyar nemzet nem csüggedett el, a Tiszának tősgyökeres magyar népe öszvesereglett a hős Bocskai zászlója körül, rettenthetlen magaviseletével megmentette a magyar hazát.
Soha még azon magyar földre, mellyet a Tisza mos, idegen zsarnokság lábát nem tette büntetlenül. Most sem teendi. A Tisza népe, melly Hevesnek, Borsodnak, Szabolcsnak, Biharnak áldott tereit ősi egyszerűségében, romlatlan érzéssel, erős karokkal védeni*. – Czegléd, Kőrös, Kecskemét törhetlen erejű magyar népével, a szabad jász-kunokkal, kik még szolgák nem voltak soha, de kiket most zsarnoksággal fenyeget a német zsarnokság; a vitéz hajduk, az ország politikai s vallási szabadságának alapítói, szóval a tiszai magyar népnek ezernyi ezrei meg fogják tudni tartani mit őseik szereztek, nem fogják megengedni, hogy német zsarnokság igába verje a Tisza magyar földjét, nem fogják elveszteni azon szent szabadságot, mellyért őseik véröket ontották, nem fogják engedni, hogy azon a földön, hogy a nemzet szabadságáért elhullott magyar ősök szent hamvai nyugosznak, a szolgaság átka nehezedjék maradékaikra.
Az alapszövegül szolgáló fogalmazvány másolása közben itt úgy látszik, kimaradt egy sor.
Az ország igazságos védelmi harcza olly karban áll, hogy ha a magyar nép által lelkesen támogattatik, lehetlen lesz nem győznie.
Mintegy százhúszezer ember áll az ország különböző részein az ellenség előtt, nem kell más, mint az, hogy seregeink a nép lelkesedéséből bátor kitartást merítsenek, mert a katona kétszeres kedvvel küzd ott a hol látja, hogy a nép tömegestőli felkelésének győzhetlen erejével fedezi a honvédek hátát, oldalát, ha tudja, hogy a nép lelkesült hangulatánál fogva a haza ellenségeit minden férfiúban, minden asszonyban, minden gyermekben Isten bosszújának megannyi eszköze veszi körül.
A Tisza lelkes népe eddig is megértette a hazafiúság szent sugallatát; bár távol volt a vész saját tűzhelyeitől, seregenként állította ki a honvédeket, önkénteseket, s mozgó nemzetőrséget, s bizonyosan nem fog késlekedni az önvédelem szent kötelességében, midőn arról van szó, hogy a Tisza magyar földje az ellenség megfertőzésétől megóvassék.
Ennek következtében az ország kormánya ezennel e kerületben is általános népfelkelést rendel a nemzet nevében.
Népfelkelést nem a végett, hogy az ellenség ágyúi elébe távolabb vidékre vezettessék, hanem a végett, hagy ha fegyveres seregeink a vidéken volnának kéntelenek a hazát s magát a vidéket annak saját szent földjén védeni, akkor az általános népfelkelés az ellenség elől az élelmet eltakarítva, annak nyugtot soha nem hagyva, azt éjjeli szállásában száguldozásival nyugtalanítva, egyes csapatait, a vidék ismeretére alapított ügyességgel megsemmisítve, társzekereit elfogva, szóval az ellenséget a népfelkelésben fekvő győzhetlen erővel gyengítve, hadseregeink mozdulatait elősegítse.
Ahányszor a haza érdekében nemzetünk védelmére felhíttam a magyar népet, mind annyiszor várakozást felülmúló lelkesedéssel felelt meg felhívásomnak.
Nincs most egyéb hátra, mint kimondani, hogy a nemzet megvárja, miszerint minden magyar teljesítse kötelességét, a haza mentve lészen.
A népfelkelés rendezésére nézve megjegyzem: miként főerőt a lovasságba kell helyezni, mert ha az Alföld népe lóra kel, ezernyi tömegeivel körülszáguldozza az ellenséget, míg hadseregeink vele szemközt szállanak, a világ minden hatalma sem mentheti azt meg az enyészettől.
Rendezze tehát e kerület a népfelkelést: osztassék a nemzetőrség kisebb községeknél kerületekbe, nagyobb községeknél tizedekbe, adassanak annak kellő parancsnokok, tétessék olly rendelkezés, hogy tizedenként, községenként, minden fegyverfogható ember összeiratván, akként rendeztessék, hogy az első felhívásra az illető tized vagy kerület szerinti nemzetőrséghez csatoltathassék.
Kivonni magát a népfelkelés kötelessége alól – honárulási vétek s sullya nélkül – senkinek sem szabad.
Lelkesedés és kitartás! és igazságos ügyünket győzelemmel koszorúzandja a népek Istene.
Kelt Debreczenben, januarius 8-án,* 1849.
A Kecskemétnek küldött tisztázat jan. 8-ról van keltezve, a többi példány azonban az iktatókönyvi bejegyzés szerint 12-én kelt.
A honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
OHB 1849: 240. sz. ered. tiszt. Bács-Kiskun megyei Közlevéltár, Kecskemét 1849.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages