5. Budapest–Szolnok, 1849 január 2. Kossuth válasza Csányi László január 1-i jelentésére, a főváros kiürítésével kapcsolatban.
5.
Budapest–Szolnok, 1849 január 2.
Kossuth válasza Csányi László január 1-i jelentésére, a főváros kiürítésével kapcsolatban.
Budapest–Szolnok, 1849 január 2.
Kossuth válasza Csányi László január 1-i jelentésére, a főváros kiürítésével kapcsolatban.
Csányi kiürítési kormánybiztosi tevékenységének első napjáról január 1-én az alábbi jelentést küldte Kossuthnak:
Kossuth Lajos Úrnak
a honvédelmi bizottmány Elnökének.
a honvédelmi bizottmány Elnökének.
Bejöttem regvel ma Pestre, értekezendő a teendőkről, és mikoron ide értem, már senkit sem találtam. Azt sem tudtam, kihez intézzem első szavamat, első lépésemet? A várost úgy leltem, mint képzelhetni a pestistül fenyegetett halálos vésszel szemközt néző testületet, lehangolva minden, minden, különbség nélkül az elhagyatás szomorú érzetében. A városháznál gyűlést tartottam, úgy látszott, hogy sikerült egy kevéssé őket felemelni.
Fetter is bosszus, de a General Stab en chef-séget elvállalja,* úgy látszik, hogy Perczellel nálam találkozván meg fognak egyezni, ennek mindkettő alárendeli nézetét.*
Kossuth december 29-én kérte fel Vettert az osztrákokkal szembenálló valamennyi sereg fővezérletének elvállalására. (L. előző kötet, 540. sz. 917. l.)
Perczel és Görgey ellentétére l. az előző jegyzetben idézett rendeletet, de különösen Kossuth dec. 30-i levelét. Csányihoz az előző kötetben, 548. sz. alatt, 925. l.
Seregeink demoralizálva, egy pár napi reorganisatiot kíván, csak engemet várt volna be a kormány, egy pár napi előkészület, előkészítette volna a közönséget, és a távozásnak illy hatása nem lett volna, sem ma, sem holnap ellenséget mi látni nem fogunk. Lehet, hogy holnap az elő és hátsó csapatok közt leend ütközet, de az még nem ultimo giorno Pompeji.
Megkisértendjük a lehetséget, ezért most már én is lehangoltabb vagyok, de még korántsem reményt vesztett. Még minden, minden jóra fordulhat.
Az a Windischgräzhez küldés, Josef Ferencz császárhoz-e, királyhoz-e? az Isten, ki tudja, roszabb hatású egy csatavesztésnél.* Az maga jobban felbátorítja az ellenségét egy győzelemnél, és a következése, tellyes bizonysággal mondom, semmi, sőtt nem semmi, hanem, egy nagyszerű büszke megbántása leend a nemzetnek, az Elnök Urnak akarata nem lehetett.
A Windischgrätzhez elindított békeküldöttségre l. az országgyűlés dec. 31-i együttes ülésének tárgyalásait, előző kötet, 558. szám, 940. l.
Itt mindenfelől pénzt követelnek, egyik reserve csapat, másik Vácz felé detachirozott sereg. Ezeknek külön pénztárból kell fizettetniök, és nem a mi mozgó pénztárunkból, azért vagy a főpénztár ellátandó bőven, vagy több pénztárak kivántatnak. Répási tábornok lovakért is követel. A bakkancsok is elvitettek, de vannak kész pénzért a lieferantnál. Méltóztassék rendelkezni. Várnak mindenfelől, nyugtalanítanak mindenfelől.
Tele vagyok dologgal, minden neművel, mennyire lehet, végzendem, s jelentéseimet pontosan beküldöm. Minden áldást Elnök úrra és béke a hazára. Pest 1. Jan. 1849.
Csány László.
Most még a sánctól is nyugtalanítanak. Most küldök Budára.
S. k. eredeti. O. Lt. Kossuth-Polizei-Akten: 571.
Kossuth másnap, jan. 2-án Szolnokról válaszolt Csányi levelére:
Csányi László országos biztos úrnak!
Lehangolásról beszélnek, Különös! – ha lehangol valami, az örökös retiráda és csatavesztés hangolhatott, de a kormány székhelyének áttétele, az, a minek emelni kellene, mert ez azon határozásra mutat, hogy bizon még Budapest elvesztésével sem adjuk fel az országot, hanem reá támaszkodunk a magyarság tözsgyökeres vidékére.
Imé Ön még csak órákig van Pesten s már is csak »egy pár százezer forintot« kíván – tessék hát megfontolni országos biztos úrnak, hogy így is, mikor még csatavesztési zavar nélkül indíthattuk a bankműhelyt, legalább 10 napig nem készíthetünk pénzt – mert nem tréfa ám egy gyárt elvinni – mi történt volna, ha egy csatát vesztünk? Akkor többé nincs Isten, a ki elvitesse a pénzgyárt – s ha az nincs elvive, akkor hogyan védjük a hazát?
Küldök 200 000 pftot, ollyan bankjegyekben, a minő van (az ország egész pénztára 800 000 pf) s egy hétig nem fogunk készíthetni, méltóztassék így jól meggondolni, mert sohasem valánk azon helyzetben, hogy még reservát is készíthettünk volna, annyi volt a mindennapi költség – de kérem: lovak, bakkancsok vagy akár mi nemük vásárlására egy krt se méltóztassék kiadni – a seregeket tartani, az az első feladat – kimondhatlanul gazdálkodni kell, míg pénzt teremthetünk, minden, a mi várhat, várjon, csak maga a sereg szüksége ne legyen fedezetlen.
Ne méltóztassék különböztetéseket tenni, hogy reserve ármada az egyik, a másik nem az, tehát nem fizettethetik a tábori pénztárból. Nincsenek nekünk kincstáraink, onnan kell fizetnünk, ahol pénz van; pedig úgy tartom, Wenningernél* van vagy 200 000 ft. Azonban most ismét küldök 200 000 ftot.
Weninger volt a feldunai hadsereg pénztárának főnöke.
Három dologra van mindenekfelett szükség az ország védelmének csatavesztés esetérei folytatására: 1. pénzműhely (ez eljött, de legalább egy hétig nem dolgozhatik), 2. a ruhabizottmány tömérdek készlete (Szölényi őrnagy), 3. fegyvergyár, fegyvertár, kapsli készítő szerek; ágyuk, munitio elszállítása; ha ez van és a sereg nem retirál mindig, vagy legalább csatázva retirál, meg lehet menteni a hazát; de én azon lehangolt seregnek egy ütközetére a nemzet sorsát nem bízhatám, én Pest elvesztésével az országot nem adom fel, azért azt gondolom, erélyesebb lépést nem tehetett a Diaeta, mint midőn azt mondá: »menjünk Debreczenbe, mert ha Pest elveszne is, a hazát védeni meg nem szűnünk«.
Ez meggyőződésem, az alku deputatio nem az én művem. Ez bolondság, mert sikere nem lesz, nem lehet, de ép azért ártalom sem lesz belőle.
A pénz küldve. Kérem tudósítását, melly napra számítsak ismét pénzküldés szükségére, hogy tudjunk hozzá készülni.
Szives tisztelettel
Szolnok, jan 2. 1849.
Kossuth Lajos h. v. b. elnök
S. k. ered. O. Lt. Csányi-iratok 1276. rakt. sz.
