496. Gödöllő, 1849 április 7. Kossuth felhívása a visszaszerzett országrészek lakóihoz újoncállításra.
496.
Gödöllő, 1849 április 7.
Kossuth felhívása a visszaszerzett országrészek lakóihoz újoncállításra.
Gödöllő, 1849 április 7.
Kossuth felhívása a visszaszerzett országrészek lakóihoz újoncállításra.
Szózat.
Magyarok! az Árpádok ezredéves szent földének ős szabad lakói, üdvöz legyetek.
A népszabadság Istene, ki az igaz ügyet soha el nem hagyja – és seregünk hősies vitézsége – meghagyák sok szenvedés után érnünk a napot, hogy űzzük határaitokról az ellenséget.
Azon ellenséget, ki a barátság és béke szavaival ajkain, élesre fent fegyverrel lépte át hazánk határát, hogy raboljon, gyilkoljon, pusztítson, s magyar nemzetünket az élők sorából kitörölje.
Azon ellenséget, kinek fejedelme, megszegve a nemzetnek adott szent esküjét, miszerint szabadságunkat, ősi alkotmányunkat megőrzendi, szentségtelen bűnös esküt mondott, hogy kiirtja a magyart földéről, mellyen szabad nemzet volt ezredéven át.
S ki, hogy e káromlást valóvá tehesse, elkövetett mindent, mi istentelenség, felhasznált minden eszközt, a legborzasztóbbat, és legaljasabbat.
Üzi az ország vitéz hadserege azon ellenséget, kinek honáruló biztosai Nógrádban, Somogyban, immár megkezdték újra a nép nyakába vetni a robot jármát, mellyet a törvény eltörölt, s mellyet újólag nyakatokba róni soha sem engedendjük.
Üzi azon ellenséget, melly császári parancsot adott ki a mult hónapban, hogy ott, a hol a jobbágyság eltöröltetett is, az eltörlött robot és dézsma árának felét a jobbágy saját erszényéből tartozzék megfizetni, holott ezen fizetés alól titeket feloldott a magyar törvény, mellyet szabadságtok védelmére fentartani erős, elhatározott akaratunk.
Vitéz hadseregünk űzi határaitokról azon ellenséget, kinek császárja azt merte mondani, hogy Magyarország nincs, s nem lesz többé, ki erdélyi testvéreinket tőlünk el merte szakítani, Horvátországot a magyartól elrabolni, saját hazánkat eldarabolni, s legtermékenyebb vidékeinkből egy külön Ráczországot alkotni, azon rácz rablók számára, kikkel a magyar nemzet kiirtására szövetkezni nem iszonyodott.*
A márc. 4-i császári manifesztum, az ú. n. oktrojált alkotmány útján. (V. ö. 666. l. 2. jegyzet.)
Vitéz hadseregünk űzi határaitokról azon ellenséget, melly a merre megfordult, még futása közben is elég gyáva volt rabolni, mint az útonállók rabolnak, melly meg nem elégedett azzal, hogy ellopott, elrabolt mindent, mit megennie, meginnia lehetett, hanem amit nem bírt fölemészteni, elrontott, elpusztított, hogy éhséget hagyjon hátra számatokra, sőt embertelen vadsággal, pusztán rablási s kártékonysági indulatból, kitépte gyermekeitek fejei alól a párnákat, s szélnek ereszté pelyheit, sőt nem kímélte a templomokat, kifeszegette az oltár márványkövét, leégette a kápolnák fedelét, – kinek még tisztjei közt is akadtak emberek, kik saját kezeikkel törték fel rablás végett a szekrényeket, vagy kik zsebre rakták az ezüstkanalakat ott, a hol megvendégeltettek.
Illyen azon ellenség, mellyet az austriai császár országunkra küldött, hogy eltörülje országunkat, kiirtsa nemzetünket, s a népet szolgává és koldussá tegye.
Ámde él az igazságnak Istene, kinek örök jóságú gondviselése őrködik hazánk felett.
Ránk bocsátá a szenvedések napjait, hogy felébressze a nép kebelében a hazának szent szeretetét, hogy kimerítse hosszas türelmét, mellyel századokon át tűrte a nyomást és szolgaságot; ránk bocsátá Isten a szenvedések napjait, hogy érezzük becsét a fenyegetett szabadságnak, s erőnket összeszedve, az Isten által hazánknak szánt jövendő boldogságot munkával, áldozattal megérdemeljük.
Megjövendöltem nektek hónapok előtt, hogy az austriai császár zsarnokságából Magyarország szabadsága, önnállása s függetlensége fog felvirágozni.*
Kossuth szept. 18-án, a Kossuth Hirlapja vezércikkében jósolta azt, hogy »Jellachich beütéséből Magyarországba, Magyarország szabadsága fog következni.«
És Istennek hála, úgy vagyon.
Legyen érte áldott az Úrnak szent neve.
Legyen érte áldott az Úrnak szent neve.
De legyen a nemzetnek örökös hálájával áldott a vitéz magyar hadsereg, melly életét, vérét a hazáért örömmel áldozva, rettenthetlen vitézséggel veré az ellenség összes erejét, s folytonos győzelemmel haladva a dicsőségnek ösvényén, téged oh! magyar nép, hős vérének árán szabaddá, boldoggá teszen.
Az ellenség hazug győzelmekkel kérkedett, hogy a magyar népet elámítsa, kétségbe ejtse.
Ámítá a népet hazug hírekkel, hogy Erdélyből kiverték seregeinket, midőn az ő seregei verettek ki; hogy Szegedet ostrommal bevette Jellasich, ki Szegednek soha még csak környékét sem láthatá.
Sőt ami több, most, midőn öt nap alatt négyszer megveretve, legerősebb állomásaiból kiszorítva, Windischgraetz, Schlick, Jellasich egész seregével egyetemben Poroszlótól, Pestig és Váczig szaladt, midőn a szózatot Gödöllőn azon szobában irom, hol Windischgraetz 24 óra előtt Magyarország leigázásáról mert álmodozni, még most is, midőn egész serege megveretve fut, s egész Erdélyt és Magyarország kétharmadát a zsarnok körmei közől kiragadtuk, még most is a pesti béres hírlapokban nem szégyenli azt hazudni, hogy ő győzött Jászberénynél!!
E kérkedésre adom nektek megnyugtató válaszul, véreim, atyámfiai! hogy én s a nemzet bajnokainak derék vezérei győzelmes hadseregünkkel Gödöllőn vagyunk, hová szuronnyal törtek utat rettenthetlen honvédeink, Gödöllőn, mellynek partjairól ellövöldözék türkőzve küzdő tüzéreink a kérkedő ellenséget, – Gödöllőn, mellynek partjairól a pesti Dunáig űzék huszáraink a futamlókat.
És amott Erdélyben, nincsen császári ellenség többé, nyakunkra hozta ezen császár a béke nevében a vad muszkákat de Bem, s az erdélyi magyar hadsereg utósó emberig kiverte Erdély szent földéről az ellenséget, muszka pártfogóival egyetemben.
És lent a Bácskában, Perczel bevette Szent Tamást; mellynek ostroma tavaly annyi elpazarlott vér áldozatjába került. És felszabadítá Péterváradot, mellyet Austria árulással hálózott körül, és kitisztítja a rácz rablóktól a dús Alföldet.
Idefenn pedig, hol az ellenség főereje Magyarhont akará megbódítani, Görgey fővezér, s alatta Damjanics, Aulich, Klapka, Gáspár tábornokok, Schlicket Hatvannál, Jellasichot Tápióbicskénél, Windischgraetzet, Schlicket, Jellasichot egyesülve az isaszeghi rémítő pontokon megverve, s Gödöllőt elfoglalva, győzelmes seregeikkel már a Rákoson állanak.
Még néhány nap, s Magyarhon szabad leszen, és hazánk szent földét nem tapodandja bitor ellenség.
Ezt adom nektek örvendetes tudomásul hazámfiai.
De a mit vitéz hadseregünk szerez, azt a nemzetnek meg is kell tartani.
A megtartás munkája könnyebb, mint a megszerzés.
A megtartás munkája csak azt kívánja, hogy minden erőt kifejtve tekintélyes állásunkkal oszlassuk el az új támadás lehetségét is.
Ezért intézem e szózatot hozzátok hazámfiai.
Az ellenség távol űzetik tűzhelyeitektől.
Hónapokon át éreztétek zsarnok hatalmának csapásait.
Tudjátok mit tesz uralni azt, aki zsarnok, aki hitszegő.
És mivel mindezeket tudjátok, ezért fakadott kitörő örömmel a testvéri viszonlátás üdvözlő szózata felém, dicső vezéreink, s hadseregünk felé, melly szózat sziveitek mélyéből, a hazaszerelem kútforrásából fakadt fel – mint igaz és hű volt a törekvés, megszabadítani e földet a zsarnok uralma alól.
A hazánkat fenyegetett vésznek perczei így tanítának meg engem ismerni a magyar népet. – És íme ezen nép irányában az ellenség részéről egy borzasztó szemtelenséget tapasztalok.
Az ellenség vezére megfogyva és megtörve erejében, – mellyet szentségtelen czél felé vezérel – azt meri parancsolni a népnek, hogy adjatok gyilkos és rabló seregének pótlására neki újonczokat, minden 300 lakos után egyet.
Azt parancsolja, hogy adjátok oda fiaitokat, testvéreiteket, legyilkolni a magyar hazát, legyilkolni a nemzet szabadságát, legyilkolni saját véreiteket, fiaitokat, kik érettetek s a hazáért, és mindnyájunk szabadságáért véröket ontják.
Hazánk, mindnyájunk édes anyja; – a magyar hadsereg pedig testvéreink, jóltevőink, szabadítóink.
És Windischgraetz a császár nevében azt parancsolja, hogy anya- és testvérgyilkosokká legyetek.
És fájdalom, akadnak olly istentelenek hazánkban, kik magyar létökre, ezen istentelenség végrehajtására segédkezeket nyújtanak.
Kezemben vannak a honáruló Babarczynak Istent, hazát és emberiséget káromló szózatai, és rendeletei, mellyekkel hazánk gyilkosainak számára Pest megyénben s a Jászkun kerületben újonczállítást rendel; és kiveti helységenkint hány anya- és testvérgyilkost állítsatok.*
V. ö. a Kossuth előző napi, OHB-hoz intézett jelentésének erre vonatkozó részével, 826. l.
És kezemben vannak pestmegyei tisztviselők rendeletei, kik ezen iszonyatosság végrehajtását megkísérteni nem borzadnak.
Babarczy ezen gyalázatos tettével csordultig tölté honárulási bűnei poharát. Számára nincs és nem lehet irgalom sem ezen a világon, sem a másikon, mert anya- és testvérgyilkosnak a kimeríthetlen isteni irgalom sem kegyelmezhet meg.
Én tehát a törvénynek, s isteni és emberi igazságnak nevében mindazokat, kik a népnek rendelni s parancsolni merik, hogy hazája ellen katonát állítson, s anya és testvérgyilkossá legyen – és mindazokat, kik ez istentelen rendelet végrehajtására segédkezeket nyújtanak, honárulóknak, anya- és testvérgyilkosság orgazdáinak, s törvényen kívül állóknak nyilatkoztatom, s elfogatásukat, s a vésztörvény kezébe szolgáltatásukat elrendelem.
Magyarország minden népeinek pedig a vallás, az erkölcs, a törvény és a haza iránti szeretet nevében rendelem, és parancsolom, hogy hazánk ellenségeinek ne csak katonát ne adjon: de aki neki azt parancsolni, vagy arra kényszeríteni merné, azt honárulónak, s anya- és testvérgyilkossági orgazdának tekintse.
Ellenben felhívom a népet Isten és a nemzet nevében, segítse a hazát védeni.
Segítse szaporítani azon hadsereget, melly a hazáért, s a népért küzd.
Felhívom a vagyonosabb, birtokosabb honpolgárokat, fogadjanak tehetségeik szerint egy vagy több katona újonczot a hazának.
Van ez országban százezer ollyan ember, ki meg sem érzi egy egy újoncz fogadásának költségét.
Van több ezer ollyan, ki tizet, huszat állíthat.
Legyetek hazafiak.
Ha azok lesztek, 14 nap alatt a magyar hadsereg 100.000 fővel megszaparodik. És a magyar nemzet győzhetetlenné leszen.
A néptől pedig mindenesetre megvárom a nemzet nevében, hogy hazánk és szabadságunk megvédésére legalább annyi újonczot állít, mennyinek állítására őt az ellenség s honáruló czinkosai kényszeríteni akarják.
Azért ezennel minden törvényhatóságnak nem csak szigoruan meghagyatik, hogy a tavalyi újonczállításból még netán hátralevő tartozásokat azonnal kiállítsa, hanem egyszersmind az országgyűlés azon határozata nyomán, miszerint a magyar hadseregnek 200.000 főig szaporítását elrendelé, édes hazánk szeretetének érzeténél fogva felhivatik, hogy az akkoron közhírré tett szabályok, s akkori kivetés szerint ismét legalább annyi újonczot állítson, mint reá tavaly országgyűlésileg kivetve volt.*
A szept. 26-án megjelent 4441/NÖ számú miniszterelnöki rendelet értelmében a megajánlott hadsereg akkor esedékes negyedének kiállítására a törvényhatóságok minden 127 lélek után két újoncot voltak kötelesek állítani. A rendelethez mellékelt táblázat szerint pl. Pest megyének 1400, Heves megyének 1100, Csongrád megyének 431, Nógrád megyének 557 újoncot kellett kiállítani.
E végre mindenek előtt községenkint kivetendő számban a toborzás megkísértendő.
Foglaló pénz 20 pft. az ország pénztárából fizetendő.
Szolgálati idő 4 év.
A nemzet megvárja, hogy hazafiúi kötelességét mindenki híven és örömest teljesítse, s az által érdemelje meg Istennek legnagyobb kincsét, azon szabadságot, mellyet mindnyájunk számára a vitéz lelkes nagyar hadsereg kivív.
Azon vidékek, mellyek az ellenségnek könnyedén meghódoltak, de győzelmes fegyvereink által a járom alul felszabadíttattak, siessenek önkénytes újonczaik kiállításával meghódolásuk szennyét lemosni.
Ameddig pedig még győzelmes fegyvereink el nem jutottak, azon vidékek lakosai siessenek önkényteseiknek a visszaszerzett helyekre átküldésével bebizonyítani, hogy a nemzet család körébe felvétetni érdemesek, s hogy méltó az ő megszabadításukért küzdenünk.
Ezen rendelet sikeresítése a kormánybiztosoknak, törvényhatósági bizottmányoknak, fő s alispánoknak, kapitányoknak s minden tisztviselőknek és községi előljáróknak kötelességükké tétetik.
A lelkészek pedig hasonlókép köteleztetnek azt 3 egymásután következő vasárnapon a nép előtt kellő magyarázattal, s a kitűzött czélra vonatkozó felvilágosítással kihirdetni.
Egyszersmind, mert tapasztalá a nép, hogy az ellenség pusztít és rabol még akkor is, midőn fut a magyarnak vitéz fegyvere előtt: ezennel felhívom a népet, ne hagyja magát pusztítani, sőt parancsolom a nemzet nevében, hogy keljen fel tömegestől, s irtsa ki hazánk szent földjéről a zsarnok ellenséget.
Éljen a szabad magyar haza!
Kelt a gödöllői főhadiszálláson, Krisztus feltámadásának ünnepén, april 7. 1849.
Az országos kormányzó honvédelmi bizottmány nevében
Kossuth Lajos elnök
Kossuth Lajos elnök
Egykorú-röplap; O. Lt. 1848/49-i nyomtatványok és Közlöny április 19. (A Közlönyben ápr. 8-i kelettel.)
