491. Szentmártonkáta, 1849 április 6. Kossuth Levele a Honvédelmi Bizottmányhoz: tudósítás a harctéri helyzetről, javaslat a vörö…
491.
Szentmártonkáta, 1849 április 6.
Kossuth Levele a Honvédelmi Bizottmányhoz: tudósítás a harctéri helyzetről, javaslat a vörös sapka kitüntetésként való viselésére, az élelmezés, ruházás, lőszerkészítés és a katonai kórházak problémái.
Szentmártonkáta, 1849 április 6.
Kossuth Levele a Honvédelmi Bizottmányhoz: tudósítás a harctéri helyzetről, javaslat a vörös sapka kitüntetésként való viselésére, az élelmezés, ruházás, lőszerkészítés és a katonai kórházak problémái.
Főhadiszállás Szentmártonkáta, april 6, 1849 reggel.
A tegnapi nap apróbb találkozásokon, s néhány cuirassier s néhány ellenséges depesche fogásokon kívül ütközet nélkül, de előnyomulásban telt el, az ellenség nem fogadta el a csatát. Seregeink állása ez éjjel volt Tóalmás, Aulich tábora balra Kókáig, jobbra Zsámbokig és Fényszarúig, Damjanics Szecső mellett bivouaqueban Sápig terjedve: – Klapka Süllyben, szárnyaival Mendén és Uriban. Főhadiszállás Szentmártonkáta. Görgei vezér mint a csatában, úgy a felállításoknál is mindenütt, a hol szükség volt. Mai csatarendben, ha Isten segít, a balszárnyat Péczelre viszi, a középet Isaszegre, a jobbszárnyat ha lehet Gödöllőre.
Ha elfogadj a az ellenség az ütközetet, a mai nap ezerek életébe kerül.
Az elfogott depeschek között van Babarczinak újjonczállítási rendelete, küldök a felhívásból egy pár példányt, minden 300 lélek után egy ujonczot kíván; felszóllítást bocsátok a néphez, hogy állítsa ezen ujonczokat, de számunkra.*
V. ö. Kossuth ápr. 7-i kiáltványának megfelelő részével, 496. sz. alatt, 836. l.
Beniczky Lajos őrnagy már megint bolonddá tette az ellenséget, s ügyes mozdulataival két erős dandárt, melly Pászthónak Gyöngyösre akart volna tolakodni, felszorított Balassagyarmatra.
Bem altábornagynak velem közlött jelentését vissza küldöm, az oroszok vég kiverésérőli jelentés Közlönybe való.*
Bem márc. 28-i jelentéséről van szó, amelynek tartalma az iktatókönyvi bejegyzés szerint: »Bem altábornagy jelentése a muszkáknak a vöröstoronyi útszoroson túli üzéséről. Czecz kinevezését sürgeti. A számára küldött díszjelt hálával fogadja.« Mellette a megjegyzés, hogy rövid úton elküldték Kossuthnak, majd utalás arra, hogy az 5359. sz. alatt kell lennie, amelyen Kossuth fenti levele iktatva van. Ott azonban nincs, ugyanúgy nincs a hadügyminisztérium iratai közt, a fenti áttett Kossuth-levél mellett sem. A tudósítás nem jelent meg a Közlönyben sem.
Szemere tudósít, hogy Eperjes ellen combinált operatiot rendezett, már 1120 guerillája működik. Abaújból kiállított 7 nap alatt 1900 újonczot; Zemplénből 1400-at, Gömörből 900-at, rendelkezzék a hadügyministerium átvételök iránt,* s jeleljen ki az újabb térnyeréshez képest hadfogadási helyeket, mert a mint előre megyünk, mindenütt állítattom az újonczokat.
Ápr. 5-i, Miskolcon kelt levelében írta Szemere Kossuthnak a fentieket és kérte, hogy a még hátralévő újoncok kiállítására a kormány tegyen közzé felhívást. (A jelentést l. OHB 1849: 4379. sz. alatt.)
A fővezér azon rendkívüli hősies bátorságot, mellyet a 9-ik zászlóalj, mint mindig, úgy tegnapelőtt is a legborzasztóbb veszélyek között tanúsított, méltányolni akarván, arra szóllított fel, emeljem fel a veres sapkát s veres csákót a dicsőség jeléül, mikint annak viselete legyen a kitüntetés jele, mint volt az ó gárda sorábai iktatás Napoleon alatt, s hogy a veres föveget minden zászlóalj megkaphassa, melly magát folytonosan kítűnőleg viseli, ellenben ha egyszer megfut, elveszítse.*
Görgey levelét erről Kossuthhoz l. OHB 1849: 5359. sz. alatt.
A józan politicához tartozik, csekély eszközöket hatalmas rugókká emelni; én a javaslatot elfogadtam, ki fogom a hadseregnél hirdettetni s a bizottmányt kérem, hogy Szebent, Kolosvárt, Váradot, Debreczent, Miskolczot, Egert, Gyöngyöst, Rimaszombatot, Kassát, Újhelyt, Ungvárt, Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Nagybányát és Szegedet felhasználva minél több veres csákót, s ha az nem lehetne, veres sipkát csinos alakban készíttetni méltóztassék.*
L. a levél végéhez fűzött megjegyzéseket, valamint Mészáros rendeletét a Közlöny ápr. 11-i számában arról, hogy »a vörös sapkák viselése a hadseregben mint egyes testületek ellenség előtti kitűnő vitézsége megjutalmazása hozatik be.«
A cravatte nyakravalók míg ideküldettek, tökélletesen haszonvehetetlenek, már a depotéban csupa rongy, egy felcsatolás pedig egészen semmivé teszi, ezért kár egy garast is kiadni, inkább bár mi színű pamuk kendőket.
A hadsereg intendanturájának kötelességéhez tartozik az élelmiszerekről eleve gondoskodni, – Danielis ezredes Nagymihály táját marha vételre használta fel, s lábon hajtatik a vágó marha csapatonként a sereg után, azonban a legközelebbi nagymihályi vásáron semmit sem vehetett, mert megjelentek ott a Debreczenből magokat kormányi biztosoknak nevező vevők, felverték az árt, s többszáz darabot összevásároltak Debreczen számára, – ez vizsgálatot kíván, mert igen nagy baj, ha magunk teremtünk magunknak concurrentiát.
Így van az öltözékkel is, az intendantura felhasználván posztó, vászon és lábbeli tekintetében a visszanyert vidékek erejét, szabott ár szerint igen sok holmit szerezgetett, úgy hogy Görgey serege három hónap óta tőlünk semmit sem kapott, de mások is hasonlót tesznek, s egész árverés leszen belőlle. Danielis 4 és 5 forintjával fizeti a csizmát, de az emberek már nem adják, mert Debreczenben 6–7-et kapnak.
Most fő gondunkat arra szükség fordítanunk, hogy a lábbelin kívül a sereget nyári öltönnyel lássuk el, – én amint jól kitavaszodik, az egész tábort kényelmes blouseban (de nem austriai kittliben) szeretném látni, ezzel nemcsak sok ruhát kímélünk nyaranta, hanem egyszersmind időt nyerünk, őszre az egész ármadának posztó ruháját jól és jó eleve elkészíttetni, melly új adjustirozás egyszersmind a categoriak időszámításának megkezdését is lehetségessé teszi, ami eddig lehetetlen volt. Már ekkorig 80,000 rőf zwilchet szereztünk, leend szükséges vagy 400,000.
Az új adjustirozásra nézve szükségesnek látnám, ha a ministerium valamit kigondolna, miszerint honvédeink külső alakja, a csákón valamelly távolról látszó jel, mint szinte a köpenyegnek szine, s végre a szíjjazás módjára nézve az austriai hadseregtől igen szembetűnőleg különböző legyen, mert most a dolog ellenkezőleg levén, gyakran szomorú csalódások történnek, kivált coupirozott csatatéren, hol nem terjedt homloksorban állanak egymás ellen a seregek.
Már még Budapesten azon véleményben valék, hogy a lőszerkészítésnek nem tanácsos csak egy helyre, s egy vidékre szoríttatni, mert annak veszélyeztetésével irtózatos zavarba jövünk, azért vagy Egerben vagy Szilváson puskapormalmokat állitok, mindössze 4–5000 pftnyi költséggel, – s a munitiokészítés végett Nagyváradon, Nagybányán, és Szigeten kívül még Erdélyben is intézkedést kérek, valamint szinte fiók laboratoriumok felállítását, most különösen Munkácson, ha majd lehet Komáromban is.
Az orvosoknak nagy híjjával vagyunk; minden csata után a legközelebb, hátra fekvő helyeken 2–3 kórházat kell rögtönöznöm a sebesültek számárai s már Jászberényben is akkint valék, hogy egy pár orvosnak a zászlóaljaktól kellett elmaradni, nehogy a kórház elláttatlan maradjon, – Nagykátára pedig, hová a tőszomszéd csatamezőről 70 sebesültet hoztak, már csak holmi borbélyszerű alorvosokat tudtam nagynehezen teremteni, s lelkem fájdalmát csak az enyhité, hogy saját orvosom intézkedhetett, ámde ő nem maradhat egy helyben, s mindenütt csak fél-fél napi gondot fordíthat e fontos ágazatra, mellynek nehézségeit még a seregnél a sebész-szerek hiánya is nagyon növeli, Keveset mondok, ha állítom, hogy csak a legszorgosabb szükség volna fedezve, ha mégegyszer annyi orvos volna a hadseregnél mint van. Ezen hiány tette, szükségessé, hogy az orvosok fizetését tiszti rangjukhoz mért hadi pótlékkal neveltem,* bár küldhetne a bizottmány minél több orvosokat a táborhoz, kiknek azonban hova s miként alkalmazását a tábori vezérletre kellene bízni, mert hiában, az élet és tapasztalás itt is arra tanított, hogy háború idején sok dolgot nem lehet a távol bureaukból czérnaszálakon rángatni, s az, amit békés időkben az administrationál hierarchialis rendnek nevezünk, most gyakran a legnagyobb zavart s fogyatkozást szüli csak.
Kossuth rendeletét erről l. 477. sz. alatt, 807. s köv. l.
Az erdélyi hadsereget illetőleg kívánnám, hogy a ministerium valamelly jelképről gondoskodnék, mellyet azon seregnek minden tagja viselne, öntvénynek kellene lenni, talán illy felírással: »Erdély megszabadítása 1849«. A katonai érdemjelekből sem történt még Erdélyben kiosztás, pedig e sereg megérdemli.*
V. ö. a Csányinak előző napon írt levél utóiratával, 822. l. Mészáros ápr. 11-én küldte meg Kossuthnak a jelvény tervezetének három színes változatát, de azzal a javaslattal, hogy ne csak az erdélyi sereg katonái kapják, hanem minden honvéd, aki a haza felszabadításáért vívott harcban résztvett. (OHB 1849: 5476. sz.)
A honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
Az OHB 1849: 5359. sz. ered. tiszt. O. Lt. Hadügymin. 1849: 9603
A levelet az OHB intézkedés végett áttette a hadügyminisztériumhoz. A tisztázat mellett Mészáros hadügyminiszter április 9-én kelt levelének fogalmazványa Kossuthhoz: értesíti, hogy a nagyváradi ruhabizottmány csinos alakú vörös sapkákat készít; az ellenségtől való megkülönböztetés érdekében a csákók kalapokkal való helyettesítését javasolja. Danielis ezredes állítását valótlannak minősíti. (Tisztázata OHB 1849: 5884. sz.)
Egyidejűleg rendeletet küldött a hadügyminisztérium a vörös sapkával kapcsolatban a debreceni ruhatárnak, a nagyváradi ruhabizottmánynak, Beniczky bányavidéki kormánybiztosnak és 12 térparancsnokságnak.
