489. Nagykáta, 1849 április 5. Kossuth utasítása Duschek Ferenc pénzügyi államtitkárnak a Csányi László március 27-i levelében fo…
489.
Nagykáta, 1849 április 5.
Kossuth utasítása Duschek Ferenc pénzügyi államtitkárnak a Csányi László március 27-i levelében foglalt pénzügyi vonatkozású kérdésekkel kapcsolatban.
Nagykáta, 1849 április 5.
Kossuth utasítása Duschek Ferenc pénzügyi államtitkárnak a Csányi László március 27-i levelében foglalt pénzügyi vonatkozású kérdésekkel kapcsolatban.
Csányi László országos biztos Szebenből martius 28-áról* írott levele mellett az ide rekesztett irományokat küldé hozzám, mellyek az erdélyi kincstárnokságra vonatkoznak, egyszersmind megjegyzi: hogy a 30-adi szaknak ideiglenes felügyelőjévé Sala nevezetű felügyelő segédet, a só ügyekben pedig szintúgy ideiglenes felügyelővé Gyujtó Lajost alkalmazta, s a rossz szellemű hivatalnokokat kihagyván, azoknak névjegyzékét küldi meg, kiket, mert jó szelleműeknek tartatnak, meghagyhatóknak vél – a jövendő kezelésre nézve pedig úgy vélekedik, hogy: a thesaurariatust egy tíz személyből álló közjövedelmi igazgató testület pótolhatja.
Helyesen: márc. 27-éről.
Ezen eszméje országos biztos úrnak azon feltevésen alapszik, hogy az erdélyi fináncz ügyeknek minden különböző ágazatai: u. m. a só, vas, bányászat, harminczad és fiscalis uradalmak, valamelly erdélyi centralis hivatalban öszpontosítva maradandnak.
Statustitkár úr tudja nézetemet, mikint én semmi olly institutiót nem akarok meghagyni, melly Erdélyt a közigazgatásnak akármelly ágára nézve külön tartomány szinében tartaná fenn, s azért külömböző kezelési ágazatoknak másütt, mint a ministeriumban központosítását nem engedhetem, éppúgy mint a miként: száműzve kell lenni minden collegiális igazgatási formának, minthogy az a ministeriális felelősség eszméjével merő ellentétben áll.
Hivatalosan felszóllítom tehát statustitkár urat, hogy az ide rekesztett irományokat ezen szempontból megbírálva, Csányi országos biztos urat a vezérszempontok iránt tájékozni siessen, nehogy ideiglenes rendelkezései által is a már magokban nehéz feloldattú erdélyi bonyodalmak még bonyolódottabbakká legyenek.*
A pénzügyminisztérium iratai között nincs semmi intézkedésnek nyoma Kossuth fenti rendelkezésével kapcsolatban.
Magam tenném ezt, de illyesmire a táborozás élénken változó körülményei között sem időm, sem nyugalmam. – Még a Gräntzenstein kiküldetése iránti tervnek átnézésére sem érhettem reá – azomban iparkodni fogok azt vagy még a mai futárral, vagy holnap küldendő levelemben netaláni észrevételeimmel együtt megküldeni.*
Gränzenstein Gusztáv bánsági bányafőigazgatót akarta a pénzügyminisztérium eredetileg Erdélybe küldeni az ottani államkincstárat érintő szervezeti kérdések megoldására. (V. ö. Kossuthnak Csányihoz márc. 23-án írt levelével, 415. sz. alatt, 715. s köv. l.) A kiküldetés azonban nem valósult meg, Gränzensteint Duschek pénzügyminiszter máj. 3-án Debrecenbe rendelte osztályfőnöknek. (V. ö. OHB 1849: 6600. sz.) Helyette az erdélyi munkakört Debreceni Márton pénzügyminisztériumi tanácsos és Szentkirályi Zsigmond bánsági helyettes főbányaigazgató látták el.
Csányi biztos úr azt is érinti levelében hogy egyáltalában be nem látja mire való az a contumatia – miről ő azon véleményben van hogy az nem egyébb mint a harminczadnak ellenőrsége.
Hogy a keleti ragályos nyavalák ellen felállított veszteglő intézetek egész rendszere nagyon ószerű és gyökeres javítást kíván, az tagadhatlan, de egészen szükségtelennek s eltörlendőnek bajosan merném nyilatkoztatni, hanem igen is szükségesnek tartom, hogy annak mostani állásáról tájékoztassam, miszerint a financialis meggondolkodásokra is kellő tekintettel lehessenek.
Amint egyébbiránt hazánk területének visszaszerzése a határszélek felé terjed, úgy mindinkább szükségessé válik a határvám tariffát újra szabályozni, s a 30-adi hivatalokba magyar kezelési rendszert behozni, ez utóbbit az erdélyi határszéleken mindjárt létesíteni status titkár urat annyival inkább felhívom, minthogy minden gyökeres reformnak behozatala legkönnyebb olyan állapotban, mint aminőben most Erdély van.
Az erdélyi határszélek pedig reánk nézve most politicai tekintetben is annyira fontosak: hogy az austriai kinevezésű tisztviselőket, habár közöttök még olly ügyes egyéniségek legyenek is – ezen fontos politicai és commertialis tekintetek őrjei gyanánt meghagyni egyáltalában nem akarom. – Amint is status titkár urat egyenesen felszólítom: hogy a mostani körülményeket, úgy az itt-ott felesleges hivatalok megszüntetésére, vagy kevesítésére, mint szinte hazafiúi szellem szempontjából a személyzet epuratiójára felhasználni siessen.
Én szabályul vettem fel magamnak senkit nem alkalmazni, kinek politicai hűségéről s hazafiúi jelleméről tökéletesen biztos nem vagyok.
Ami pedig a vámtariffát illeti, én mint még a Védegyesület tiszteletbeli elnöke Gorove akkori igazgató úrral egy tariffát dolgoztam ki. Ez ugyan már most távolról sem alkalmazható, mert akkor az austriávali kapcsot s a kölcsönös érdekek kiegyenlítését a külföld rovására szemelőtt tartani kéntelen valék, most pedig csakis egyedül saját érdekünket kell tekintenünk, mi mellett egy vagy más külhatalomnak adandó kedvezmény külön tractátusokra maradand fel.*
Kossuthnak ez a munkája ezideig nem ismeretes. Az 1846. decemberi titkos jelentések szólnak arról, hogy az ellenzék vezetőinek határozatából Kossuth egy osztrák-magyar kereskedelmi szerződéstervezeten dolgozik s a tervezethez egy vámtarifát is akar csatolni. (L. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. Bp. 1951. 265. l.) Kossuth a vámkérdésben vallott nézeteit részletesen kifejtette a Védegylet 1846 aug. 20-i közgyűlésén, beszéde megjelent a Magyar Szózatok c. Hamburgban 1847-ben kiadott kötetben. Ennek az előadásnak a nyomán készült a Hetilap 1848 januári számaiban megjelent névtelen cikksorozat a magyar-osztrák vámviszonyokról. Ugyancsak elég részletesen foglalkozik a kérdéssel a Kossuth által 1847 nyarán készített pestmegyei követutasítás is. (Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen, 182. s köv. l.)
Úgy hiszem mégis hogy az említett dolgozatban sok tájékozó szempontok vannak s azért jó volna Gorove úrtól elkérni. Mindenesetre pedig a vámszabályrevisiót halasztani egyáltalában nem lehet, valamint nem a személyzet epuratioját is – mert ha nagyobb téren nem is, legalább Bukovina végpontjától Viraváig Zemplényben – máris mienk a határszél – s ott mindenütt austriai tartományokkal találkozunk, az pedig a legnevetségesebb dolog volna, ha a minket fegyverrel elnyomni akaró Austria irányában csak egy perczig is feltartanók azon vámrendszert, melly olly botránykoztatólag ellenünk van intézve.
Fontosak e feladatok, mikre statustitkár urat felkérem, de éppen azért sietek a felhívással, mert a munka időt kíván, s teszem azon meggyőződéssel, hogy statustitkár urat e munka körül is azon minden tekintetet félretevő szilárd becsületesség és honszeretet fogja vezérelni, mellyel a legnehezebb időkben általános hálára kötelezte le magának a nemzetet.
Tegnap győzelmes csatánk volt Bicskénél. Ma szinte csatát várunk Szecső táján – melly nagykátai szállásomhoz, a honnan ezeket írom egy jó félórányira van.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 4210.
Ered. tiszt. O. Lt. OHB 1849: 5350.*
Ered. tiszt. O. Lt. OHB 1849: 5350.*
A két különböző iktatószám eredete az, hogy a tisztázat az OHB-hoz való megérkezés időpontjában iktatásra került, a fogalmazványt pedig – az előre üresen hagyott számok egyikére – akkor iktatták, amikor Kossuth a táborban nála felgyült aktákat egyszerre átadta iktatásra.
