488. Nagykáta, 1849 április 5. Kossuth válasza Csányi László március 27-i jelentésére: feltárja előtte Erdély közigazgatási átsze…
488.
Nagykáta, 1849 április 5.
Kossuth válasza Csányi László március 27-i jelentésére: feltárja előtte Erdély közigazgatási átszervezésére, az amnesztiára, az árulókkal szembeni magatartásra stb. vonatkozó nézeteit és válaszol a Csányi által feltett kérdésekre.
Nagykáta, 1849 április 5.
Kossuth válasza Csányi László március 27-i jelentésére: feltárja előtte Erdély közigazgatási átszervezésére, az amnesztiára, az árulókkal szembeni magatartásra stb. vonatkozó nézeteit és válaszol a Csányi által feltett kérdésekre.
A honvédelmi bizottmány elnöke
Csányi László orsz. kormánybiztos Úrnak.
Csányi László orsz. kormánybiztos Úrnak.
Tegnap seregeink erős csatát, de nevezetes győzelmet vívtak Tápióbicskénél, minden perczben várom a szállásomhoz fél órányira fekvő Szecsőről az első lövést, – egy újabb csatának, ha Isten is úgy akarja, újabb győzelemnek – riadó jelét. Pesttől 6 mérföldnyire vagyunk. Vetter altábornagy beteg, Görgey tábornok, mint legidősbb, viszi a vezényletet, alatta Damjanich, Klapka, Aulich, és Gáspár generalok a legjobb egyetértésben, rendelkezés és végrehajtás összevág, mint a jó óramű, minden rendén van.
Illy körülmények közt csak röviden írni van időm s alkalmam, s azért minden motivatio nélkül országos biztos Úrnak kérdéseire szorítkozom,* van szerencsém következőleg utasítani:
Csányi márc. 27-én kelt jelentésének tartalma az iktatókönyv 5189. sz. bejegyzése szerint: »Csányi László orsz. főbiztos utasítást kér a szászok és oláhokkali további bánásmód iránt«. A bejegyzés szerint a jelentést elküldték Kossuthnak, s visszakerülvén, újból iktatták 4281. sz. alatt, az iratok közül azonban hiányzik.
1-ször, a kik az ellenséggel Oláhországba elmentek, azokra Bem tábornok amnestiája sem nem magyarázható, sem ki nem terjeszthető; ezek szökésük által úgy tekintendők, mint kik a haza elleni pártütésben makacsul megmaradnak, s javaik az országnak okozott károk és költségek fejében elfoglalandók.
2-szor, minthogy a pénztárak üreseknek, s még a kötelezvények is elrablottaknak tapasztaltatvák, mindenkinek, aki a közpénztárak kezelésében részt vőn, ha meg nem szökött volna is, javaik zár alá teendők, személyeik pedig őrizet alá helyezendők, mert az amnestia (mit sem én, sem a honvédelmi bizottmány, sem az országgyűlés korlátlan általánosságban nem helyeselhet) rablókra, tolvajokra, vagy ami mindegy, a közpénztárak hűtelen kezelőire ki nem terjedhet.*
V. ö. Kossuth Csányinak küldött, a szász közösség vagyonának, valamint az alapítványi és közpénztáraknak lefoglalását elrendelő utasításával, 444. sz. alatt, 753. l.
3-szor, egy felszóllítás bocsájtandó közre, s kihirdetése minden községi előljárók által eszközlendő, olly értelemben, hogy aki bármi néven nevezett köz- és alapítványi pénztárakba adós, minthogy a kötelezvények hütelenül elraboltattak, kiszabandó határidő alatt új kötelezvényt adni tartozzanak, melly úgy az összegre, mint a fizetési időre, szakaszokra és biztosítási feltételekre nézve az elsőhöz mindenben hasonló legyen; kijelentvén, hogy aki ezt teljesíteni elmulasztaná, vagy a feltételeket megváltoztatná, a status irányában mint tolvaj fog tekintetni, s aszerint büntettetni, akármikor kerüljenek is kézre a bizonyítványok, mellyek az illy gyalázatos lopást bizonyítandják. Akik pedig új kötelezvényeiket beadandják, azoknak, ha megvannak a régi kötelezvények, vissza fognak szolgáltatni, ha pedig meg nincsenek, térítvény adandó, melly az ujabbi kötelezvénynek az elsővel összhangzása feltétele mellett az elsőt érvénytelennek nyilatkoztatja.
4-szer, ami a közadót illeti, s illeti egyszersmind azon sarczot, melly kormánybiztos úr által a hazaáruló szász városokra kivettetett s még netalán ki fog vettetni, annak beszolgáltatására nézve a nemfizethetés csakis egyedül individualis tehetetlenségi kimutatás mellett foglalhat helyet, egyébként a kivetés az eddig divatozott kulcs szerint megtétetvén, az illetőségek foglalással is behajtandók.
5-ször, a gyanus hivatalnokokat orsz. biztos úr hivatalaiktól nemcsak felfüggesztheti, hanem el is mozdíthatja, s helyeiket becsületes hű hazafiakkal betölteni sietend.
6 szor, kell-é és mennyiben kell a hivatalos eljárást egyszerűsíteni? – az in thesi, amint kívánatosnak látszik, mert legjobb gép az, a melly egyszerű, úgy ennek mennyiben alkalmazását a körülmények határozzák meg, intézkedni pedig úgy, mikint a körülmények javasolják, országos biztos úr teljhatalmához tartozik, – e tekintetben tehát csak azon egyet jegyzem meg, mikint semmi ollyannak nem kell történni, ami a végrendezést praeoccupálva, bonyolíthatná, s mindennek amennyire csak lehet, a személyes felelőséggel összhangzásba tanácsos hozatni, mert csak ez egyezik meg a ministerialis közigazgatási formákkal.
Hogy pedig a nem praeoccupatio elvének irányzata orsz. biztos úr előtt tisztán álljon, csupán annyit jegyzek meg, hogy feladatunk az Uniot valósítani, az Unio pedig csak az institutiok egysége és harmoniája által valósítható, ebből önkényt következik, hogy közállományi és politikai jogok, mint szintúgy a territorialis törvényhatóságok is, sem külön nemzetiségekre, sem külön vallásokra nem alapíthatók; hanem a jognak, szabadságnak, és törvénynek egysége, s egyenlősége az, melly amint többet ad, mint az ó kornak kíváltságai, úgy az egységnek és a szabadságnak egyedüli biztos alapja.
Másik irányelv az, hogy a collegialis igazgatási formáknak a végrehajtás körül vagy megy kell szünni, vagy olly korlátok közé szoríttatni, a minőkkel a megyei institutiónak józanul szabályozva fentartatni óhajtott természete megfér, fentartását pedig ennek azért óhajtom, mert én a szabadságnak embere levén, a szabadságot a népnek teljes mértékbe akarom, szerintem pedig szabadabb azon nemzet, melly választottjai által a végrehajtó hatalom mechanismusában is közvetlen részt veszen, mint amelly csupán a legislativ hatalom gyakorlatában osztozik egy homoepathicus adaggal.
7-szer, minden közállományi hivataloknak Nagyszebenből el, s által tétele nem csak tanácsos, de sőt szükséges.
8-szor, az amnestiára nézve már e korábbi levélben kifejezém az országgyűlés által is helyeslett nézetemet,* de én nem vagyok barátja a hazának hasznos szolgálatokat tett érdemes férfiak desavouirozásának, azért Bem altábornagy amnestiáját egyszerűen visszavonni nem óhajtom, de igen is annak káros következményeit annyira mérséklem, mennyire a status java ezt okvetlenül megkívánja, – azért is az amnestia kötelezettségeit a következőkre nem értem u. m.
L. a 392. sz. aktát, 672. s köv. l.
a) a rablókra, gyilkosokra, és gyújtogatókra, mert a status csak a maga rovására amnestiálhat, a maga iránti bűnt engedheti el, de nem egyes emberek rovására, kiknek egyes emberek sértéseiért, vagy maguknak, vagy örököseiknek elégtétellel tartoznak. A közmoraltóli dispensatio nem amnestia tárgya.
b) Kivétetnek a szökevények, kik épen szökésük által az ellenséggeli czimboráskodás vétkében konok megmaradásukat tanúsították.
c) Kivétetnek azok, kik a hazához hű polgárok vagyonainak elkobzását határozatba hozták, s annak végrehajtása végett az ellenséges hatalomhoz folyamodni nem iszonyodtak.
d) Kivétetnek a magány kártérítési keresetek a károsítók ellen, mert a status magány panaszra csak igazságot szolgáltathat, elengedést nem.
e) Kivétetnek végre a legnagyobb bűnnek, az orosz fegyveres avatkozásnak okozói, mint szintúgy azok, kik a nemzet ellen viselt harczban fegyverrel kezökben fogatnak el.
Ezen kivételek mellett megjegyzendő még, hogy az amnestia kihírdetése napjától számított minden politikai vétség az amnestia határán szintúgy kívül esik, s az illyes miatti megitélésnél a bűnben megmaradás által eljátszott amnestia előtti bűnök is imputatióba veendők.
9-szer, az oláh- és törökországbani diplomaticai érintkezéseket a politicai kormányzat köréhez számítom, s e részben már intézkedvén,* hadvezéri kiküldetéseknek szükségét nem találom.
V. ö. a Beőthy Ödön diplomáciai küldetésére vonatkozó iratokkal, 466. sz. 785. s köv. l.
Ezekben foglaltatnak, miket Országos Biztos Úrnak Szebenből, martius 27-éről az orsz. honvédelmi bizottmányhoz intézett kérdéseire felelni sietek; magány levelének tartalmára nézve még a következőket jegyezvén meg:
Dembinszkinek az erdélyi commandót átadni moralis lehetetlenség,* ha Czecz ezredest kormánybiztos úr helyettes parancsnokká alkalmatosnak teljességgel nem vélné, válaszát várva intézkedendünk, de Dembinszkit nem küldhetjük oda.
Vörös Antal jegyzete: »Miután Bem Szebent bevette, seregének egy részével Magyarországba hovahamarabb jőni nyilatkozott, Csányi kormánybiztos úgy vélekedett, hogy Bem helyét Erdélyben Dembinski által kellene kipótolni. De ezt a kormány nem teheté, mert Bem kiküldetése alkalmával kikötötte magának, hogy az erdélyi hadsereg vezérlete mindig, ha ő onnét ki-jőne is, az ő kezében maradjon. V. A.«
Az orosz invasio ellen a fegyveres erő vigyázaton kívül, két óvszer van: egyik, a menekült ellenségek serege lefegyverzésének s fegyvereik kiadásának diplomaticai úton követelése, másik, az oroszok behívására alkalmat szolgáltatott szász főnököknek kezesek gyanánt letartóztatása. Haggy menjenek családjaik esdekelni az orosz vezérekhez, hogy ne bocsássa rájok a honárulólag kikért idegen segítség irtozatos kegyelmét.
A montanistico-financialis ügyekre nézve a pénzügyministerium útján egy értelmes egyén, mint annak ez éjjel általam revidealandó utasítása iránt intézkedem.
A szász követválasztások iránti intézkedést halaszthatónak vélem.
Pénzküldemény iránt felszóllítom a honv. bizottmányt.
Kun Gothard elküldése iránt rendelkezem.*
L. erre a Bizottmánynak küldött aznapi utasítást, 486/b. sz. alatt, 818. l. A Bizottmány ápr. 7-én utasította Kun Gothárdot, hogy induljon el Csányihoz. (OHB 1849: 5350. sz.)
Az Istennek legjobb áldása kísérje országos biztos urat, a mint kíséri érdemei iránti hű, meleg tiszteletem.*
Csányi a fenti kérdésekkel kapcsolatban újból részletesen beszámolt intézkedéseiről ápr. 8-i jelentésében, OHB 1849: 5461. sz.
Kelt nagykátai főhadiszálláson, april 5-én 1849.
a honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
U. I.
Bem altábornagy urat értesítem, hogy a hadseregébeni kitüntetésekre, értem az érdemjel 2-ik s 3-ik osztályait, fel van jogosítva, adja Ön ezt a vitéz hadseregnek nevemben tudtára, azon hozzátétellel, hogy Erdély megszabadításának valamelly mindnyájokra kiterjedő jeléről gondoskodandom,* mint szinte szent ügyünk győzelmének esetére, szent kötelességemnek ismerendem, eszköze lenni annak, hogy a megmentett haza jutalmazza megmentőit; hogy a vitéz székely nép java, boldogsága, és dicsősége gondjaim legfőbbjei közé tartozandik, épúgy a mint most a status erejének minden megfeszítésével teljesíteni óhajtom azt, amire segítségül van szükségük, hogy véderejüket kifejtve megtarthassák e szabad hazát, mellyet meg menteni segítettek.*
L. az OHB-hoz intézett ápr. 6-i levél utolsó bekezdését, 828. l.
Csányi Kossuthnak ezeket a sorait külön röplapon hozta a székelyek tudomására.
Ered. tisztázat. O. Lt. Csányi-iratok. 1278. rakt. sz. (OHB 1849: 5189. számmal ellátva, fogalmazványa hiányzik.)
Vörös Antal hiányos másolata; O. Lt. Vörös Antal-gyüjteménye: 1113. sz.
Vörös Antal hiányos másolata; O. Lt. Vörös Antal-gyüjteménye: 1113. sz.
