476. Debrecen–Gyöngyös, 1849 április 3. Mészáros és Kossuth éleshangú levélváltása a tiszti kinevezésekkel és előléptetésekkel ka…

Teljes szövegű keresés

476.
Debrecen–Gyöngyös, 1849 április 3.
Mészáros és Kossuth éleshangú levélváltása a tiszti kinevezésekkel és előléptetésekkel kapcsolatban.
Mészáros márc. 31-én az alábbiakban válaszolt Kossuth márc. 28-i levelére:
F. h. 29-kéről 3 F/e sz. alatt kelt becses leiratára,* meggyőződésem szerinti kötelességemnek tartom következőleg válaszolni:
Kossuth márc. 28-án írt, de 29-i keltezéssel elküldött levelét l. előbb, 441/b. sz. alatt, 750. l.
»Ha egy hadügyministerum volt és van a világon, amelly kevesebb másezredbeli tisztek besorozását eszközlötte valamelly ezredbe vagy zászlóaljba, úgy az bizonyára a magyar hadügyministerium, mellynek következtiben a kormányelnökség bár mellékes ebbeli észrevételét igen sajnosan vettem; fájdalmam pedig annál nagyobb, minthogy ha illyféle besorozásokat tenni kénytelenítettem, úgy annak nagy részében a kormány maga is részt veszen.
Ha mindazonáltal a tisztelt elnökség az illyetén besúgásoknak több hitelt ad, mint a hadügyministerium eljárásának, akkor hivatalos állásom tűrhetetlen, – mert kérdem! azok, kik most tábornokok, mik voltak az előtt, főhadnagyok, s az őrnagyok mik voltak, hadnagyok és sokan őrmesterek! Nem hiszem, hogy egész ministerségem alatt 20 századost soroltam volna be az összes hadseregbe, és hogy hadnagyokat soroltam be, ahhoz jogom volt, és azt még minister leszek mindig fel fogom magamnak tartani, valamint azt is hogy ott, ahol 2–3 éves katonák úgy mondva repülnek előléptetéseikben, hogy az öregebb és hátramaradt egyéneket azok közé, valamint arra a honvédelmi bizottmány által is felszóllítattam, besorozhassam.
Lenkeynek testvérét eszem ágába sem volt a 13-ik huszár ezredhez besorozni, a mint nem is soroltam be, hanem a 10-ik huszár ezredhez, mely előterjesztésem a Honvédelmi Bizottmány által elfogadtatott,* s a hol Mezey egyszerre alezredes lett;* ekkép pedig a szolgálatnak hasznot szereztem, a személyeknek pedig kárt nem tettem, minthogy joggal, ha csak nem pártfogással senki sem követelheti azt, hogy »kétszer fellebbeztessék egyszerre« mivel pedig ezt így is érzem, annál sajnosabban esett az, hogy az első huszár ezredbeli előléptetés által, a hadügyminister a vezérek kénye és szeszélye szerinti eljárásaiknak alája vettetett!!! fájdalmasan esett pedig továbbá azért is, minthogy midőn maga a kormányelnökség, a hadügyministeriumnak észrevételét az Einschubok ellen megküldé, – daczára ez érintett f. hó 29-kéről 3 F/3 sz. alatti rendeletnek, egy derék ezredest, ki a hazának jó szolgálatokat tett, önmaga elmellőz,* s egy más, bár szinte derék, de csak három hetes alezredest ezredesnek, s egy más ezredtől a rangban negyedik századost, ki Kassánál a többivel futott, a hol az elmellőzőtt ezredes a fegyver becsületét egyedül tartá fenn vezénylete alatt állt csapatjaival, az ugyanazon ezredben szolgált derék öregebb századosnak mellőzésivel tesz át.
Lenkey Károly ezredesi és ezredparancsnoki kinevezése a Közlöny ápr. 6-i számában jelent meg.
Mezey László alezredesi kinevezését a 10. huszárezredhez l. a Közlöny ápr. 1-i számában.
Dessewffy Arisztid ezredesről van szó. (V. ö. Kossuth válaszával és Kossuthnak a hadügyminisztériumhoz intézett márc. 26-i levelével. 426. sz. 727. s köv. l.)
Kénytelenítve érzem ezek alapján kijelenteni, hogy mindaddig, amíg ezen előlépetett urak magukat ki nem tüntetik, mindaddig a hadügyminister által aláírt, kinevezési okleveleik birtokába jutni nem fognak. – Felkérem ennélfogva tisztelt Kormányelnök urat, mind ezen előléptetéseket aláírásával ellátni, valamint őket a »Közlönyben« is szint akkép fogom kihírdettetni.
Végre, ámbár minden tellyesítési remény nélkül teszem következő felkérésemet, mégis köteleségemül tartom kormány elnök urat felhívni: hogy mielőtt valamelly alvezér, a hadügyministerium kikerülésével illyféle felterjesztést akkor tesz a Honvédelmi Bizottmány elnökségihez a midőn a hadügyministerium éppen azon alvezérnek kötelességévé tette az első huszár ezredbeli eseményeket megvizsgálva felterjeszteni, azt elmulasztja, miszerint azt rendre utasítani szíveskedjék; a mint is a hadügyministerium részéről Klapka ezredes úrnak meg fog iratni: hogy aki fellebbvalóját nem becsüli, s a szolgálati utat meg nem tartja, szinte olly hibás mint az, ki újság lapokból hamisan felfogott hírt közöl a kormány elnökének, s ezt a sereg ingerültté vállásával támogatja,* amelly sereg bizonyosan nem tudott rólla semmit, ha a főtisztek kötelességeiket értik. – Ezentúl tehát ne vegye rossz néven Elnök úr, ha az egész seregnéli intézkedést Elnök úrra ruházom, s nevem aláírásától magamat felmentetni kérem, s mivel illy súrlódó állásban a Kormányelnök a hadügyministerrel nem állhat, april 15-kén túl ezen személyem lealacsonyításával párosult hivataltól annál inkább is megválnom engedni kérem, minthogy akkoráig hazánk ügye jobbra fordulhat, a sereg pedig más aláírásokhoz szokván, a katona ügynek további folyamatára nem csak káros befolyással nem lenne, de sőt amint érzem, a jövendő cél hamarabb elérethetik, amit nyilvánosan kijelenteni elhatároztam.
V. ö. Kossuth márc. 29-i – a Honvédelmi bizottmányhoz írt – levelének ezzel a részével, melyben Klapkától kapott értesülés alapján az Esti Lapokban állítólag megjelent békülékeny hangú cikkről ír. (760. l.)
Ered. fogalm. Mészáros kiegészítéseivel. O. Lt. Hadügymin. 1849: 8523.
Kossuth a levélre ápr. 3-án a gyöngyösi főhadiszállásról az alábbi választ adta:
Martius 31-éről 8523-ik szám alatt kelt hivatalos levelére minister úrnak következőleg válaszolok:
Nekem gyakran van azon kellemetlen alkalmam, Hadügyminister úrtól szemrehányó hangulattal írt leveleket olvasni.
Ha véleményt intézek Hadügyminister úrhoz, akkor az ellenkező véleményt igen szivesen fogadom.
De ha hatóságom körében rendeletet írok, azt feltétlen teljesíttetni kivánom. Ennyit az elnökségre vonatkozólag írtakra.
Úgy látom továbbá, hogy hadügyminister úr Klapka tábornoknak nem barátja.
Az első huszárezredbeli előléptetési felterjesztés tárgyába hogy miért vonatik be Klapka tábornok, nem értem!
Mielőtt Minister úr a levele végén igért feddő levelet Klapka tábornokhoz elküldené s Klapkának méltó neheztelésre alkalmat adna, méltóztassék azon felhatalmazásra visszaemlékezni, mellyet Vetter altábornagynak fővezérré kineveztetésekor adni méltóztatott,* s azon levelet megolvasni, mellyet Vetter altábornagy az első huszárezredbeni előléptetések iránt Minister úrnak írt.
V. ö. Mészáros március 10-i rendeletével a Közlöny márc. 14-i számában.
Az elsőben a fővezérnek a jog adatik meg: hogy az ellenség előtt álló hadseregnél törzstiszti kinevezéseket is tehessen.
Az 1-ső huszár ezrednél előléptetéseket tehát nem Klapka – kinek ebbe teljességgel semmi köze mint az, hogy megkérdeztetvén, megmondá véleményét, hanem neki adott jogánál fogva Vetter altábornagy és fővezér tette – s nekem, minthogy történetesen éppen a hadseregnél voltam, azért terjesztette elő helybenhagyás végett, mert ezzel az elnöki tekintélynek tartozni vélt.*
Vetter márc. 27-én az l. huszárezred »elhanyagolt állapotára« való tekintettel terjesztette elő Kossuthnak a hadügyminisztériumnak javasolt törzstiszti kinevezéseket, azzal a kéréssel, hogy a »dolog sürgetőségét méltányolva« erősítse meg a javaslatot. (OHB 1849: 4185. sz.)
A dolog így áll a neheztelt előléptetési előterjesztésre nézve – s egyáltalán nem úgy, hogy emiatt Klapka tábornok megfeddő ministeri rendeletet érdemelne – ez esetben tökéletesen ártatlan lévén.
Vetter altábornagy úr hozzám felterjesztést tőn, mellyből látni fogja Minister úr, mikint az 1-ő huszár ezredbeli kinevezéseket olly sürgetőeknek vélte, hogy egyenesen arra szóllítana fel, tegyem meg a javaslatok megerősítését anélkül, hogy Debreczenbe a ministeriumhoz tett felterjesztésének eredményét bevárnám. Ezért tettem a megerősítést, s fogom tenni minden hasonló esetben, különösen azon hatalomnak alapján is, mellyel Minister úr a fővezért maga ruházta fel.
Hogy a fővezér javaslata idegen ezredbőli áttételekre volt téve, arról nem tehetek, de a javaslatot meg kellett erősítenem, mert az ezred tisztikara nállam panaszra levén, azt azon válasszal eresztettem el, hogy utasítandom a fővezért a körülmények megvizsgálására, s azon előléptetést fogom megerősíteni, mellyet ő javaslatba teend.
Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy ha Minister úr az einschubokra nézve ellenvetésül hozza fel, hogy vannak generálisok kik néhány hó előtt hadnagyok voltak, erre feleletem az, hogy ez jövendőben is így lészen, mert előttem a puszta anciennitás még nem érdem, s én azzal vélek legjobb szolgálatot tenni a hazának, ha kikémlelem a homályban rejlő tehetséget, s olly térre helyezem, hol a hazának legtöbbet használhat, és biztosíthatom Minister urat, hogy az illy rendkívüli előléptetés amint szükséges, mert ezeknek köszönhetjük győzelmeinket – úgy az a hadseregben senki érzelmét nem bántja, hanem bántja az, midőn századossá vagy akárkivé tétetik valaki más ezredből, midőn hasonlóan alkalmas ember magában az ezredben is sorban van.
Ennek elmellőzésére kértem én fel Minister Urat, de távol vagyok attól, hogy ezen elvet annyira ultriroztatni kivánnám, miszerint az érdem semmit, s mindent csak az idő nyomjon.
Végre megjegyzem hogy a derék Desseffinek az 1-ő huszár ezredhez át nem tétele nem csak nem elmellőzés, hanem ezen derék s általam igen tisztelt férfiú akkor lett volna nem elmellőzve, hanem degradálva, és megsértve, ha ezen kinevezést megkapta volna. Egyszersmind volt volna a fővezér tekintélye első perczben compromittálva, minthogy ő Mesterházynak kinevezése iránt már Czibakházáról intézkedett.*
Mesterházy István lett az 1. huszárezred ezredese Vetter felterjesztése alapján.
Egyébiránt sajnálatomat kell kifejeznem, hogy mi ketten illy gyakran vagyunk kénytelenek polemizáló leveleket váltani, azt gondolom, mindkettőnknek a haza javára sokkal több dolga van, mintsem hogy időnket jobbra nem használhatnánk. – Azonban legyen Minister úr meggyőződve, hogy ezen kedvetlen körülmény semmit sem von le azon tiszteletből, mellyel személye és bokros érdemei iránt viseltetem, de nekem a haza érdekében gyors eredmény kell, s ha már az országgyülés akaratából itt vagyok a hadseregnél, mindig gyorsan fogom azt megtenni, mit a körülmények javasolandanak.
Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítésével. O. Lt.
OHB 1849: 4209.
Ered. tiszt. O. Lt. 1848/49-es. rendezetlen anyag.
Mészáros április 5-én újabb hosszú levélben válaszolt Kossuth levelére:
Elnök úr April 3-káról sz. nélkül kelt leíratára, e következőkbe szorítom válaszomat:
Midőn September óta egyre nyilatkozom, hogy kellemetlen helyzetemből megmenekülni akarok, czélt soha sem engedtek érni, – midőn a híres kassai csata után* ministeri állásomból újra eleresztésemet kértem és újra meg is tagadtatott: akkor újabb egyezkedések történtek elnök úr és Vetter altábornagy jelenlétében, amellyben kijelentettem, hogyha a kormányrendeletek meggyőződésem ellen lennének, azokat el nem fogadom, és hivatalomat dispositiojára teszem a kormánynak, – eme nyilatkozatomat Elnök úr akkor helyeselni látszott, s azért ezen újabb leirat értelméből csak most veszem ki, hogy Elnök úr mint alkotmányos legfőbb hivatalnok, egy alkotmányos hadügyministertől »hatósága köriben írt rendeleteknek feltétlen tellyesítést követel«. – Mennyiben egyeztethető ezen követelés állásommal, azt midőn elnök úrhoz győzedelem után Debreczenben lesz szerencsém összejönni, bátorkodni fogok kijelenteni; addig is azonban bocsánatot kérek, hanem egész terjedelmében teljesítenem a mint lehetetlen volt, úgy most is lehetetlen lesz.
A kassai csatára l. a 64. l. 2. jegyzetét.
Mi Kormányelnök úr közlött észrevételeit illeti Vetter altábornagy úrra, én minden fővezérnek csak azon felhatalmazást adtam: hogy a csatatéren kitüntetett bátor s vitéz magaviseletért századost őrnagyul, őrnagyot pedig alezredesül kinevezhet, de soha sem valakit ezredesül, – hogy a vezérek azt vagy önkénytesen, avagy más hatalomtól pártolva tevék, az nem annyira az én, mint azok hibája, kik hatalmamat nivelirozni szeretik, mellyet egy régibb időben egyedül a haza kedviért tűrtem, s bár ne tűrtem volna, mert most sokkal több engedelmességet szemlélnénk, – hanem jelenleg az eltűrésnek idejét nem látom, és eltűrni nem is fogom.
Vetter altábornagy úr továbbá olly szíves volt egy Mesterházy féle előléptetést tenni, mellyre nem válaszoltam, mivel már elébb Dessewffy ezredest felhívtam, akarná-e általvenni az ezred vezényletét vagy nem, ezt pedig azért tevém, mert ha háborunk szünni kezdődnék, akkor rendezőkre is lesz szükségünk, amellyre bennünket magyar nevelésünk katonai szolgálatra nézve parlagon hagya s azért jobbnak találtam azon embernek, ki jó hadvezető és jó rendező, egy ezred kormányát átadni, mint csupán egy bátor s vitéz, de kevésbbé gyakorlott katonának, meglehet, hogy ez hiba, hanem illyen egyéni véleményem.
Vetter altábornagy úr be nem várva válaszomat rendelkezett, őtet compromittálni nem lehet, nem is akarom, de engemet, aki ebben a dologban gondolkozásomat az illető egyénnek kinyilatkoztattam, igen.
Klapka ezredesre nézve nyilatkozatom az: hogy hála Istennek, mondhatom! miszerint nem gyűlölök senkit, s amint ellenségem talán lehet, de én ellensége senkinek sem vagyok, még Csernátoninak sem, ki bizon becsületesen lepiszkolt,* mi azonban az eljárást illeti, azt nem Mészáros vette rossz néven Klapka ezredes úrnak, hanem a hadügyminister, hogy egy neki Répássy tábornok úr által átadott vizsgálatra nézve időt nem talált, s mégis az ő aláírásával a kormányelnöknek egy előterjesztést tesz, – azt pedig tenni a hadügyministernek joga volt, valamint arra is, hogy észrevételt tegyen, mivel egy nem írt, következőleg nem létezett újságczikk jelenlétét tudatta az Elnök urral, amelly Elnök urat arra kényszerítette, hogy a Honvédelmi Bizottmánynak írjon felőle, s az az országgyűlésben ingerültséget szerezzen. Amint végre jogának tartotta a sereg tisztjeihez egy proclamatiot a politizálás iránt intézni.
Csernátony a radikális Márczius Tizenötödike hasábjain 1848 nyarától kezdve rendszeresen éles bírálattal illette a hadügyminisztérium és Mészáros lassú, bürokratikus, a forradalmi háború igényeinek meg nem felelő ügyintézését.
Az első számú huszárezredi előléptetéseket illetőleg Elnök úr kívánsága betellyesedett, s mivel tudom, hogy a sereg sokkal többet hódol s méltán! becses személyének és aláírásának, mint a már úgy is rovott hadügyministernek, tehát meg fog bocsátani Elnök úr, hogy hozzájárulásom szükségetlenségét továbbá is átlássam, s ennélfogva 10 hónapi működésem alatt reménylem több jeleit mutattam hajolásomnak, mintsem, hogy egyszer is jutott volna eszembe másnak hatáskörébe vágni, s legkevesebbet a most egyedülies kormányelnöknek, s így méltóztassék megengedni, ha szükségét ettőli eltiltásomnak szinte át nem láthatom. Nem tudom továbbá, mennyibe értem a hadi rendszert, eredményeileg a fővezérséget ugyan nem igen értem, ha a mi táborunk rendezéseinél, semmiféle hadosztálynál a kellő előőrsök végett tekintettel a jelen harcztérre lovasság nem létezik, akkor bajos lenne az ezred vezényletét átvétetni, – de ha létezik, amint az első huszárezred éppen abba a hadtestbe volt beosztva, amellybe Dessewffy ezredes, úgy igen könnyen befolyhatott volna mind a két állásába, s így mind a két esetben nem tartom degradationak, – hanem csak Dessewffy és az ezred miatt sajnállottam az elmellőzést, mint most is sajnálom, ha csak ő maga el nem állott tőlle.
A tábornokok előléptetésire nézve, jól tudom, hogy forradalmi időben ez úgy szokott történni, csakhogy máshol nem voltak kénytelenek a tett előtt fellebbezni, melly a mi szerencsétlenségünk, s azért is akik repülnek, másokat örömest szeretnek lenézni Exempla sunt odiosa.
Méltóztassék tehát bölcs belátása szerint ha tetszik altábornagyokat és tábornokokat s így tovább teremteni, nekem mint Mészárosnak, ki szerencsétlenségemre dicsvágyó nem vagyok, nem lesz semmi ellenvetésem, még mint hadügyministernek sem lesz egyébb kifogásom, minthogy a kinevezési aláírásomat szükségtelennek fogom tekinteni.
Mi az Einschubokat illeti, ismét szerencsétlen voltam a 10-ik huszárezredhez egyet tenni, a hová Lenkeyt ezredesnek kineveztem, pedig ha igazán hallottam: hogy Kormányelnök úr maga, vagy Görgey tábornok szavát adta, miről tudósítani nem méltóztattak, hogy oda semmiféle idegen be nem fog soroztatni, akkor bár az okok, mellyért tettem meg nem szünnek, t. i., hogy Mezey alezredes legalább is két hónapig beteg marad,* akkor mégsem soroztam volna oda, bár a kormány Lenkeyt minél előbb alkalmazni ajánlotta, hanem jelenleg azért tettem így, nehogy némelly tábor szokása szerint, az alsóbb fokozatú tisztek által a feljebb állók bármilly bizonyos el nem vitatható betegség miatt, sőt még volt eset, hogy sebek miatt is, több időre eltávozott, átugortattak, nehogy itt az történjék, jónak találtam Lenkeyt mint kimívelt régi katonát és jó hazafit a Honvédelmi Bizottmány helybenhagyása mellett ezredessé előléptetni.
Mezey alezredes betegségére l. Kossuthnak a hadügyminisztériumhoz márc. 27-én intézett levelét. (432. sz. alatt, 736. s köv. l.)
Jól tudja végre igen tisztelt Elnök úr, hogy én mindent örömest megteszek, ha az meggyőződésemmel egyesíthető, s hogy meggyőződésemet mennyiszer áldoztam fel Elnök úr és a kormány kivánságának, azt talán a Honvédelmi Bizottmány is tanusíthatja, én az én érdemeimet, ha vannak érdemeim, semminek sem veszem és még talán olly ember is vagyok, hogy mindannyinak érdemeit, a magamé elibe teszem, és mivel igénytelen vagyok, tehát magamnak semmit egyebet nem kívánok mint nyugalmat, s ha lehet: suum cuique.
Ered. fogalm. Mészáros s. k. javításaival.
O. Lt. 1848/49-iki rendezetlen anyag.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages