475. Jászberény, 1849 április 3. Kossuth levele a Honvédelmi Bizottmányhoz a hatvani csatáról, a további tervekről, Gáspár András…
475.
Jászberény, 1849 április 3.
Kossuth levele a Honvédelmi Bizottmányhoz a hatvani csatáról, a további tervekről, Gáspár András ezredes érdemeiről és a Nyáry Pál március 31-i levelében foglaltakról.
Jászberény, 1849 április 3.
Kossuth levele a Honvédelmi Bizottmányhoz a hatvani csatáról, a további tervekről, Gáspár András ezredes érdemeiről és a Nyáry Pál március 31-i levelében foglaltakról.
A honvédelmi bizotmány elnöke a honvédelmi bizotmánynak. Főhadiszállás Jászberény, april 3-kán este.
A tegnapi hatvani csata, mellyről Görgey tábornoknak – ki mint legidősb tábornok, a többi hadtestvezérekkel a legörvendetesb egyetértésben viszi ideiglenesen, az öszes sereg fővezérletét* – az ide rekesztett hivatalos jelentését vettem,* eredményeiben olly fontos volt, hogy általa, azon terv, mellyet derék, lelkes s igaz magyar érzetű vezéreink szintolly ügyesen combináltak, mint gyönyörű öszhangzással effekctuáltak, jobbadán biztosítva lőn.*
Vetter betegsége miatt Kossuth márc. 30-án Egerben Görgeyt nevezte ki az egész hadsereg ideiglenes vezérévé.
A jelentést hozza a Közlöny ápr. 6-i száma és kiegészíti egy részlettel Kossuth fenti leveléből.
Kétségtelenül arra a hadműveleti tervre céloz Kossuth, amely többszöri módosulás után a márc. 30-i egri tanácskozások során, Görgey helyettes fővezéri megbizatása után alakult ki véglegesen. E terv szerint a hadműveletek közvetlen célja a főváros visszafoglalása helyett Komárom felszabadítása lett. (V. ö. Horváth M. i. m. III. k. 413. s köv. l.)
Az ellenség az átkozottan mocsáros Galga völgyén túl elsánczolta magát, gondolván, hogy mi majd a gyöngyösi úton sánczágyuinak egyenesen torkába mászunk. Mert Görgey hadteste illy czélt mutatva nyomult Gyöngyösre, Hortra, s Hatvant ostrommal bevette, s meg is tartotta, s ma onnan erős recognoscirozásban előre is nyomult. Ámde míg ezen győzelmes mozdulatok valóságos haditervünket, mellyet a tábornok urakon s rajtam kívül senki sem tudott, gyönyörűn masquirozták, 30 000 emberünk Jászberénynél szépen általment a Galgával egyesült Zagyván, s most huszár előőrseink Czeglédig czirkálnak, honnan látásukra Jellasich rögtön visszavonult, főerőnk pedig a sánczoknak hátában s oldalában áll, mellyek az ellenségnek eszerint már nemcsak haszontalanokká, de veszélyesekké is váltak, s mellyekből úgy látszik, kivonulását már is megkezdé. Kényszeríthetjük e Váczig ütközetre? vagy ütközet nélkül nyerjük meg a vidéket egészen a Dunáig? a holnapi nap mutatja meg. Igaz, seregeink borzasztó marschot tettek, kivált Visoczky osztálya Damjanich seregéből, melly tegnap este Hatvannál csatázott, (sőt Czillich brigádjának ezen osztályból Csány felől kellő időbeni megjelenése határozta el e nevezetes ütközet győzelmét), de azért a sereg jókedvű, örömmel megyen előre, s bizik a győzelemben.
Nagy tért nyerénk, e csata s correspondens manoeuverek által Heves megye utolsó faluig, a Jászság egészen mienk, Pest megyének derekába beléptünk, holnap Pest megyéből is jó rész mienk.
A tegnapi csatára nézve még csak azt jegyzem meg, hogy Kiss Ernő altábornagy úr a csatában jelen lévén, úgy czélszerű tanácsa, mint kivált a legirtózatosabb ágyútűz közepette a leghidegebb életmegvetéssel párosult fényes vitézségének buzdító példája által a győzelemre igen sokat tőn. Mit hálás elismeréssel kérek a Közlönyben is megemlíttetni.*
Az előbb említett jelentés Kossuth fenti szavait a következőkkel egészíti ki: ő kiérdemlé a »le brave des braves« nevet.
Egyébiránt a nevezetes csatában kitüntetett érdemek szerint a fővezér s Kiss altábornagy úr javaslatai nyomán is Gáspár ezeredest, a csata vezérét, mint különben is a hadsereg egyik legöregebb ezeredesét, ki a tegnapi ütközet vezényletével vezéri képességét fényesen kitüntette, tábornokká – Czillich őrnagyot, ki dandárának igen alkalmas perczben elővezetésével s bajnoki részvétével a győzelemre nagy nyomatékot adott, alezeredessé kineveztem. Zambelli alezredest pedig a negyedik huszár ezeredtől, ki személyes vitézségének legfényesebb bizonyságát adá s annyi megerőltetésre kényszeríté lelki emelkedettségével testi erejét, hogy midőn már a csatának egészen vége volt, erőkimerültség miatt ájulva rogyott le lováról, a katonai érdemrend 3-ik osztályával feldiszittetni határozám.
Felszóllítom a Hadügyministeriumot az ezek iránti oklevelek kiadására, azonkivül nehány érdemrendek megküldésére, minthogy a Vetter altábornagy úrhoz küldöttek betegsége miatt hátramaradtak, a seregnél tehát, kivált a mostani főparancsnoknál egyetlen egy sincs; a derék vitézek pedig becset helyeznek abba, ha az érdemesnek a csatamezőn magam tűzhetem mellére a nemzeti elismerés jelképét.
Vetter altábornagy úr betegeskedését szivemből sajnállom. De ép azért kérem őt ezennel, egészségének tökéletes helyreállítása előtt ne tegye ki magát az utazás és tábori – valóban nem csekély – fáradság veszélyének.
Különben is méltányosnak találom, hogy akik a tervet készítették, végrehajtásba vették, 2/3-madában keresztül vitték, azok azt be is végezzék. Itt most minden a legjobb kerékvágásban van, minden kerék gyönyörűn öszevág, mint a jó óramű, míg a megkezdett felvonás le nem játszatik, félnék megzavarni a szerepeket.
És tudja e a tisztelt bizottmány, mi ezen jó egybevágás harmoniájának kulcsa? Az: hogy Görgey a legtisztább indulatú hazafi, kiben a haza tökéletesen bízhatik, ki nem csak nem irigyli senkinek a dicsőséget, hanem örömest nyújt a dicsőségre másnak alkalmat, – hatóságát ismeri s gyakorolja teljes mértékben, de nem affectál superioritást s ellenvetés nélkül elfogadja, ami jó. – A mostani operatio terve Klapkájé – megkérdeztetett s elfogadtatott – Czillich detachirozása Damjanich érdeme, mert tért kapott az önálló működésre, mert Görgey csak ennyit mondott neki: a tervet helyesled, tudod, mi a czél, vigyázz és segítsd Gáspár balszárnyát. A csata alatt pedig Görgeyt Gyöngyösön a hideg kilelte, hogy két órányira a 8 óra folytán tartott irtózatos ágyútűztől, nem mehetett az ütközetbe; kérték, ne tegyen magán erőszakot, menjen, de ő azt felelé, mit előbbi estén is mondott: Gáspár derék ember s még nem volt alkalma 10,000 főnyi sereggel csatát önállólag vezényleni – mutassa meg mit tud, érdemeljen ki magának egy tábornokságot, ha bajba jönne, közel vagyunk, majd kivágjuk. – És becsületesen kiérdemlé a tábornokságot. Négy osztrák generalis (Schlik, Lichtenstein, Lobkovicz, Barrot) állott a szerény, csendes, egyszerű huszárezredesnek ellene: Schlik kérkedve hívta meg déli vendégeit »auf eine brillante ungrische Haasenhetz« s az igénytelen, egyszerű magyar huszártiszt úgy meg »hetzelte« az osztrák gróf fővezért, divisionarius herczegeivel egyetemben, hogy ugyancsak hegedült a kantárszárral, míg »ventre ŕ terre« Bagnál benyargalt a sánczok mögé. – És nekünk van egy cselekvéssel lett vezérünkkel több. Kell is. Mert vezéreink potomba sem veszik életöket, kell egynehány reservába is.
A tisztelt bizottmánynak több levelét vettem ma reggel. De egész napon marschban voltunk s most egy óra éjfél után. Holnap majd felelek, ha nem hallok délig ágyúszót. – De annyit előre barátságosan megjegyzek, hogy itt, az óránkint fejlődő eredmények mezején, az élet pillanatnyi szükségei sokat máskép mutatnak, mint a távol perspectiváján vélnők. A rendszer politicája nem mindig az életé, kivált nem a honmentés bátor és győzelmes harczának életéé. A nép mindenütt jó, a leborulásig tiszteletet érdemlő. De az előljárók között vannak gyávák, vannak bűnösök. Itt erőt kell mutatni s bizodalmat a haza győzelme iránt. – Ez vonsz, ez imponál, ez lelkesit s kész engedelmességet szerez a titkos szívgerjedelemnek.
Én testvéries vagyok a nép lelkessége iránt, de kemény és szigorú a bűn, a mulasztás iránt. Illyen voltam Gyöngyösön, még inkább itt, s leginkább 1eszek Pest megyében. – Ne féljen a bizottmány, hogy kinevetnek parancsolataimért ott, hová kezük nem ér. – Midőn előrenyomulunk a győzelem bizalmával, s az ellenség fut, jó messze megvan az engedelmesség, ha parancsolni merünk, erről jót állok. – A kormányt kell hogy szeressék a jók, féljenek tőlle a gonoszok. Én biztosítom a kormányt, hogy a tömeg szeretni fogja s aki nem szereti, félni fogja, – a jók pedig azért is szeretendik, mert tudjuk megfélemlíteni a bűnt. – Ez az én politicám s ennek irányát követem utamban, és – jó sikerrel. Ha egy, más rossz ember megszökik előttem, nem sokat bánom, nekem nem abban telik kedvem, hogy valaki büntetve legyen, hanem abban, hogy ne árthasson. Azért gyakran nem árt a dobraverés. Ezek előleges feleleteim a bizottmány némely észrevételeire.* Részletesebben holnap, ha időm leszen.
A fentieket Kossuth a Nyáry Pál márc. 31-i levelében foglaltakra írja. (L. 461. sz. alatt, 775. s köv. l.)
Nógrád vármegyét restabiliáltam. Repeczky ennek is biztosa lesz.* – Hanem a háziadó kivetés, s megyei tisztviselők fizetési javítása iránt kérem siettetni a bizottmány határozatának megküldését.
V. ö. a Repeczkynek adott ápr. 4-i megbízólevéllel, 483. sz. 813. s köv. l.
Pest megyét holnap után restabiliálom.
A Jászságban radicál curát teszek.
Sőt túl a Dunára is intézkedem s hidje el a bizottmány, nem siker nélkül.*
V. ö. a Noszlopy Gáspárnak adott utasításokkal, 396. sz. 676. l.
De a hadifoglyok iránt a Hadügyminister levelét nem küldöm el az ellenséghez. Inkább semmit. Stylusa, melly a császárról, királyról beszél, s irgalmat kegyelmet kér foglyaink iránt, nem illik nemzetünk állásához. – Majd írok én s közlöm elküldés előtt a bizottmánnyal*
Mészáros levele nem ismeretes, tartalmára l. a 449. sz. aktát, 760. l. A továbbiakra l. alább, a 830. l. 2. jegyzetét.
Éljen a haza.
Kossuth Lajos
S. k. eredeti. O. Lt. OHB 1849: 5268.
Közli Steier L. i. m. 172. s köv. l.
Közli Steier L. i. m. 172. s köv. l.
