423. Debrecen, 1849 március 25. Kossuth beszéde a képviselőház ülésén a katonai helyzetről, a képvíselők igazolása körüli békepár…
423.
Debrecen, 1849 március 25.
Kossuth beszéde a képviselőház ülésén a katonai helyzetről, a képvíselők igazolása körüli békepárti mesterkedésekről, az országgyűlés esetleges áthelyezéséről és az olmützi császári manifesztumra adandó válaszról.
Debrecen, 1849 március 25.
Kossuth beszéde a képviselőház ülésén a katonai helyzetről, a képvíselők igazolása körüli békepárti mesterkedésekről, az országgyűlés esetleges áthelyezéséről és az olmützi császári manifesztumra adandó válaszról.
A békepárt mind nyíltabb tevékenysége, amely a Madarász László elleni egyre élesedő támadásokban és a képviselői igazolásokkal kapcsolatos taktikában nyilvánult meg a legszembetűnőbben, cselekvésre késztette az országgyűlés baloldalát. A vezetők, a két Madarász, Kállay Ödön, Luzsénszky Pál és még többen, márc. 24-én megjelentek Kossuthnál, hogy figyelmeztessék a békepárti törekvések veszedelmes céljaira. Azt tanácsolták Kossuthnak, hogy oszlassa fel az országgyűlést, vegye kezébe a végrehajtó hatalmat, a baloldalra támaszkodva létesítsen forradalmi szellemű, demokratikus kormányt, Görgeyt pedig távolítsa el a hadsereg éléről és állíttassa haditörvényszék elé. A baloldal ezekkel az intézkedésekkel egyszersmindenkorra el akarta zárni a kompromisszum, a Béccsel való megegyezés útját a békepártiak előtt. Kossuth nem tudta a baloldal által kívánt határozottságot tanúsítani, visszautasította a diktatura gondolatát s ehelyett csak arra vállalkozott, hogy igyekszik megakadályozni a jobbratolódást és a képviselőházban személyesen fellép a békepárt szándékai, a január 13-i fogadalom, a végső győzelemig folytatandó harc gondolatának elárulása ellen.* Ilyen előzmények után nyitotta meg másnap, márc. 25-én reggel 9 órakor a képviselőház ülését Almásy elnök távollétében Palóczy László korelnök. Bejelentette, hogy előző este hivatalos bejelentést vett a Honvédelmi Bizottmány elnökétől, aki eltávozása előtt jelentést kíván tenni a képviselőháznak. Kossuth a képviselők éljenzése közben kezdte meg beszédét:
A márc. 24-i tárgyalásokat részletesen ismerteti Madarász J. emlékirataiban i. m. 221. s köv. l.
Tisztelt képviselőház! A múlt napokbani távollétem alatt a képviselőháztól engedelmet kértem az iránt, métóztassanak előre engedelmet adni, hogy ha egy pár napig Debreczenbe visszajöhetek, az orosz interventio, s a martius 4-ki és 6-ki császári manifestumok* ügyében előterjesztést tehessek. Most hazaérkezvén, minthogy a hadi munkálatok egy pár napi eltávozásomat megengedék, – leginkább betegség akadályoztatott, hogy mindjárt az első nap előterjesztést nem tehettem; de vannak némelly körülmények is, melylyeknél fogva tanácsosnak látszott előttem a hadi munkálatoknak egy kissé bővebb kifejlődéseig nem alkalmatlankodni ezen kérdéssel a tisztelt képviselőház előtt; annak méltóztassanak tulajdonítani, hogy nem terjesztettem elő tegnap vagy tegnapelőtt ezen ügyet. Bizonyossá teszem egyébiránt a képviselőházat, hogy ami az orosz interventio kérdését illeti, azt, ami szükségképen a kormánynak köréhez tartozik a diplomaticai körben, megtenni el nem mulasztottam.* (Helyes.) Még előre bocsátom, hogy Bem altábornagy úrtól egy jelentést vettem mart. 17-ről, mellyben tudósít, hogy már nem igen van kilátása csatához, s hogy 19-én Brassót be fogja venni;* és így Brassó bevételével jórészt az erdélyi háború, amennyiben a visszaszerzést illeti – a megtartásnak nehéz munkája természetesen még hátra maradván – be lesz végezve, amikor egyszersmind megkapta a hadvezér a kormánytól utasítását, hadserege egy részének további destinatiója iránt.* A foglyok, kik Szeben bevétele óta elfogattak, ezeren felül voltak; a fővezér fegyvert már vagy 5000-et szedett össze, és azon reménysége volt, hogy az összeszedendő fegyverek mintegy 20,000-re rá fognak menni. Erre szükségünk is van annyival inkább, mert én előre bátorkodom a képviselőháznak jelenteni, miként minél szerencsésebben fognak menni hadi munkálataink, amihez nekem Istenbe, a nemzetbe és hadseregeinkbe vetett bizodalommal, nagy reménységem van, – annyival is inkább fogom azt szükségesnek tartani, hogy a képviselőház minden esetre a magyar hadseregnek olly tökéletes lábrai folytonos emeléséről gondoskodjék, hogy amit a napoknak győzedelmei nyújthatnak, azt tőlünk az ördög se vehesse el. (Köztetszés.) S amiként egy kissé tágabbra terjesztethetik ki a végrehajtó hatalomnak effectuationalis tehetsége azon határozatok iránt, miket az országgyűlés talán hozni kegyes leszen e tekintetben alázatos előterjesztést fogok tenni.
V. ö. előbb, a 666. l. 2. jegyzetével.
V. ö. Kossuth Csányihoz írt, márc. 10-i levelével, 354. sz. alatt, 628. l. s köv. l.
Bem márc. 17-én Fogasasról írt levele 3783. sz. alatt van iktatva, de az iratok közül hiányzik. Tartalma nagyjából azonos lehetett a Csányihoz írt, azonos keltezésű levelével; ebben Bem közölte, hogy a császáriakat üldözve elfoglalta Fogarast, hogy az ellenség bomlófélben van és a nép bizalma mindinkább a magyar sereg felé fordul, hogy 150 fogoly román belépett a seregbe, hogy néhány nap alatt 1000 foglyot és 5000 fegyvert nyert. Ebben írta azt is, hogy 19-én el fogja foglalni Brassót, reméli, hogy Gyulafehérvár megadja magát és ezzel Erdély felszabadítása befejeződik. (OHB 1849: 3782. sz.)
V. ö. Kossuth legutolsó, márc. 22-i levelével Bemhez, 410. sz. alatt, 694. s köv. l.
Egyébiránt kötelességem szerint mint mindig, úgy most is el nem mulaszthatom bejelenteni a képviselőháznak, miként mindazon czélok és tekintetek, mellyek a minap a képviselőházat arra birták, miszerint nekem megengedni, s illetőleg kötelességemmé tenni méltóztatott, hogy a mennyire lehet, a táborban mulassak, mind azok épen most még nagyobb mértékben megvannak, mint eddig, minél inkább holmi eldöntő napok elébe közeledünk. Nekem feltett szándékom most ülés után azonnal elindulni; de ezt kötelességemnek tartottam bejelenteni. (Helyeslés.)
És már most, mikor ezt bejelentettem, méltóztassék a képviselőház nékem megbocsátani, és igen kérem, valamiképen balra ne magyarázza a dolgot, ha egész nyiltszivüséggel és őszinteséggel egy pár szót szólok.
A tisztelt képviselőház és az országgyűlés rendelkezhetik a kormánnyal, változtathatja azt alakban, és személyzetben, a mint tetszik; hanem ameddig különösen velem méltóztatnak parancsolni, hogy részese legyek azon kormánynak, mely nem a képviselőházon kívül, a háznak választmányát képezi; addig, őszintén megvallom a képviselőháznak, hogy én csak úgy vagyok hajlandó ezen hivatalomat folytatni, és abban eljárni, ha azon politikára nézve, mellynek egyik végrehajtó eszköze vagyok, a ház irányában ismeretes téren állva tudom, »hogy ez a képviselőház politikája«. Másutt ha a kormány látja, hogy a törvényhozás valamelly olly politikai utat vesz fel, mellynek végrehajtásában nem akarja felvállalni a felelősséget, van neki joga appellálni a néphez, új választások által; nekünk nincs ezen jogunk, mi eszközei vagyunk a képviselőház politikájának. Én a táborban távollévén, az országgyűlés politikáján elindulok, mint végrehajtó eszköze a ház akaratának egy olly téren, mellyet ismerek és azon irányba, mely előttem tudva van, – de hogy távollétemben annak legyek kitéve, hogy netalán itt megváltozik a képviselőháznak politikája, s hogy olly térre állíttatom, mellyen én nem akarok állani, – én ezen crisisnek sem magamat, sem a nemzetet, sem a hadsereget kitenni nem volnék hajlandó. (Helyes.) Ne méltóztassanak balra magyarázni. Egész őszinteséggel kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy én csak úgy érzem magamat képesnek a tisztelt képviselőház bizalmának némi sikerrel hivatalos kötelességem körében megfelelhetni, ha garantiám van az iránt, hogy azon politikát követi ezen országgyűlés, melly politikának garantiája itt ezen képviselői körben létezik, vagyis más szóval, ha én biztos vagyok arról, hogy én a táborban járván amíg visszajövök, nem más országgyűlést találok itt, hanem azt amelly itt van. Ha valami ollyat határozna a képviselőház, mellynek végrehajtása körül olly politikának emanatiója következnék, mellynek végrehajtására lelkiismeretem szerint kezemet nem nyújthatnám, azt kellene magamnak fentartanom, hogy: uraim, én nem leszek azon kormányban, méltóztassanak mással parancsolni, s engem dispensálni. Csak ezen szempontból indulva ki, méltóztassék a képviselőháznak, a mint tetszik, határozni. De engem a múlt napok, megvallom, aggodalommal töltöttek el. A képviselőházat én úgy tekintem, hogy vannak itt, kik véleménykülönbségben legyenek bár egy vagy más dolgokra nézve, – hiszen emberek vagyunk egy kaptára nem lehet az emberi gondolkozást ütni; Károly császár az órákat sem tudta egyenlőkké tenni, annál kevésbbé az emberi lelkeket, – véleményekben tehát különbözhetünk; de miköztünk van egy szent kapocs, melly minden véleménykülönbség felett áll, s melly magában hordja a nemzet megmentésének garantiáját. És ezen kapocs az, hogy itt állunk mint férfiak, kik a veszély napjaiban nem maradtunk el, a kik akkor kitartók valánk, s a kik szent elhatározottsággal megvásároltuk magunknak azon jogot, hogy addig, míg ezen országgyűlésnek missiója tart, mert az sem tarthat örökké és mindenben, addig mi intézkedünk a nemzet sorsa felett azon körben, mellyet a képviselőház kiszab; avval vásároltuk meg ezen jogot, hogy nem rettentünk vissza a veszély elől, hanem a veszély napjaiban azon méltósággal mely a képviselőháznak eszményében fekszik, azt lehet mondani, hogy kitűréssel, megállással megtartottuk a nemzetet. Ezen közös kapocs köztünk szentebb, mintsem hogy magasabban ne állana minden véleménykülönbség tételnél.
Már most én ezen országgyűlésnek kifolyása vagyok, s azon kormánynak elnöke, melly a veszély napjait megállotta; de nem vagyok olly országgyűlésnek, és nem is akarok emanatioja lenni, a hol akkor, mikor derül, talán százanként jőnek Debreczenbe (Helyes!); nem akarok olly országgyűlésnek lenni kifolyása, melly nem osztozván velünk a veszély napjaiban, nem is képes bensőleg érezni, minő kincs az, mellynek megóvására hivatva vagyunk; mi tudjuk azt érezni, mert a veszély napjait azon kincsnek megóvásában átéltük.
Tehát megvallom a tisztelt képviselőháznak, ha néhány nap mulva egy pár kivívott győzelem után szerencsém volna visszajőni, s én itt más országgyűlést fognék találni, ollyanokat, kiket a veszély napjaiban itt nem láttam, én azok politicájának végrehajtását magamra nem vállalnám. (Helyeslés!)
A képviselőház a multkor távollétemben, nem tudom melly nap, nem az én befolyásommal történt, hanem a ház érezte, azt kell mondani, érezte azon moralis kényszerűséget, hogy a dolog így áll, azt határozta, hogy a ki mart. 1-ig nincs itt, nem követ, ha csak nem igazolja a maga távollétét.* Azonban ha valaki gondolja, hogy volt helyes oka, hogy lehetetlenség forgott fenn, és olly körülmény, mellynél fogva nem játszhatta el távollétével azon magas méltóságot, mellyhez tartozott, s folyamodik, álljon előnkbe a tribünre, de ne kegy gyanánt osztogassuk azon helyet, mellynek szentségét mi vívtuk ki azáltal, hogy megállottunk a veszély napjaiban. (Ugy van!) Ezen körülmény birta a képviselőházat ezen határozatra.
Madarász József indítványára a képviselőház kétnapos vita után febr. 28-án hozta azt a határozatot, hogy azok a képviselők, akik márc. 1-én még nincsenek Debrecenben, s távollétüket elfogadható okokkal nem igazolják, megszűntek képviselők lenni. (Az indítvány vitáját l. a Közlöny márc. 1-i és 2-i számaiban.) A békepárt először hevesen harcolt az indítvány ellen, majd amikor azt a többség mégis elfogadta, igyekezett azt a maga javára felhasználni. A képviselőház a késve érkező képviselők ügyének elbírálására hattagú bizottságot választott s amikor márciusban, a szabadságharc ügyének kedvező alakulása nyomán egymásután érkeztek Debrecenbe az addig óvatos, ingadozó képviselők, a bizottság egymásután igazolta őket. Az ilyenformán igazolt képviselők természetesen a békepárt sorait szaporították az országgyűlésben; az ebből származható veszély elhárítását kísérli meg Kossuth, de felszólalása összefüggésben van a békepárt tevékenységének minden egyéb téren tapasztalható megélénkülésével is.
A múlt napokban hallottam, hogy verificatiók történtek egyes folyamodásokra; azután ment a tanácskozás, és visszalépés történt személyekre nézve a képviselőház szabályai ellenében. Azt is hallottam, hogy olly szó is mondatott, miként az egész verificationalis kérdést legjobb volna eltemetni.
Tisztelt ház! Én azt hiszem, hogy semmi érdemem nincs, de egy igényem van: hogy becsületes, őszinte embernek tartsanak; ha több volna lelkemben, mint van, kimondanám, hanem ne méltóztassanak balra magyarázni, de mielőtt elmegyek a táborba, kérem a képviselőházat, méltóztassék annyi garantiát nyújtani, hogy én ezen országgyűlést találom itt, és ezen országgyűlésnek kifolyása vagyok, mert én olly politicának nem akarok eszköze lenni, melly politica talán az országot veszélybe hozhatná, és a melly politica nem lehet a mostani országgyűlésnek kifolyása, s a melly ha előkerülne, félek, hogy más országgyűlést találok itt mint volt. Méltóztassanak egy körülményre figyelmezni; csak azt ne érjük meg, hogy az országgyűlés elveszítse azon nimbust, minél fogva a nemzet akarata képviselőjének tekintetik a nép, s a népnek egy tekintélyes része, a hadsereg által; csak valamiképen oda ne menjünk, hogy az országgyűlés irányában a köteles engedelmesség kötelékei megtáguljanak. Én az ország kormányának elnöke, amíg a ház e téren marad, mellyen eddig volt a veszély napjaiban, a végrehajtó hatalom körében garantirozom közremunkálásommal, hogy az országgyűlés méltóságát sértetni senki által engedni nem fogom. (Tetszés!) De ha távollétemben egyszer híre jön annak, hogy lettek más határozatok, névjegyzékek, hogy ezen országgyűlés más, mint amellynek emanatiója vagyok, nem tudom, mi történik? életemet talán feláldozhatnám az országgyűlés tekintélye fentartása nehéz munkájának, de használhatnék-e a nemzetnek? nem tudom. Tehát csak annyi garantiát kérek: méltóztassanak minden személyes tekinteteknek, minden egyének iránti kíméletnek félretételével ezen szint tisztán tartani meg, hogy ezen országgyűlés maradjon a mint van, ne pedig, hogy derüvel más alakot öltsön magára azon emberek ideérkeztével, akik nem osztoztak velünk a veszélyben, következőleg eljátszották azon jogot, hogy a nemzet sorsa felett intézkedhessenek, és nem tudják, mit kíván a nemzetnek méltósága, joga, és a körülmények mit parancsolnak.
Ezt ne méltóztassanak balra magyarázni. A múlt napok történetei engem aggodalomba ejtettek; és nem akartam elmenni anélkül, hogy szivemet őszintén ki ne tárjam. Nem akarom mondani, hogy akik ide nem jöttek, mind rossz hazafiak, hanem, ha ki jó hazafi, azt kívánom tőle, hogy legyen martir, ha kell, a hazáért, és ne zavarja gyávaság vagy félénkség által azon egyetértést és azon szint, mellynek fenn kell állani addig, míg e nemzetgyűlés együtt lesz, – mert ezen országgyűlésnek missiója is be fog végeztetni – hanem legyen martir, ha szükséges; míg vitézeink életüket vesztik a hazáért, midőn a haza megkívánja, senki semmi tekintetért ne zavarja azon szint, mellyel a. hazát meg lehet menteni, és másként nem; mert ha ezen országgyűlés valamelly olly határozatot hoz, melly az előbbi országgyűlésnek alakját megváltoztatná, én attól félek – nem a magam személyére nézve – hogy elvesztve az országgyűlés a nép előtt nimbusát, mellyel bír, polgári háborúnak volna e nemzet kitéve. Eddig sokszor mondotta Nyári Pál, és követni is fogjuk politikáját, hogy »ne vesződjünk evvel, vagy avval, majd elintézhetjük belső dolgainkat, csak egység legyen közöttünk,« Ezt eddig fenntartottuk; de ha megváltozik az országgyűlés színe; az egység felbomlik, s polgárháború következhetik belőle. Ezt kötelességemnek tartottam megmondani.
Én azt sajnálom, hogy némelly embereknél a szó, mellyet kimondanak, olly könnyen feledékenységbe megy, mintha az a légben elhangzanék. Emlékezem, midőn utószor volt szerencsém a ház előtt szólani, több követ urak előhozták azt, hogy a sajtó, mint a közvéleménynek egyik eszköze ismerje azon hivatását, hogy most nem a körül forog a dolog, hogy a hírlapok sok előfizetőt szerezzenek élénksége által a stylnek és tárgyaknak; hanem mindenek felett, hogy ne rontson legalább, ha nem használ; ne csináljon keserüséget, mikor egységre van szükség; – akkor általános volt a felkiáltás »helyes, helyes«.* És méltóztassanak a sajtónak működésére a legközelebbi napokban visszamenni! Borzasztó, irtózatos. Kinek keblében ez a szó »haza« magasabb, mint a személyes elégtétel az önérzelmek iránt, annak el kell borzadni attól, a mint a sajtó most működik.* (Igaz!) Uraim, én erről szólani nem akarok; de annyit kötelességem kimondani: különösen ezen ingerült sajtóvitatkozás egy férfiu körül is forgott, ki a kormánynak tagja, és nyilvánosan vádak vettettek szemére, mellyek ha igazak, ő nem lehet a kormányban, ha nem igazak, büntettetni kell a vádlónak. Kijelentem ez iránta képviselőháznak hogy a kormány szükségesnek látta minden okleveleknek, mellyek ezen a sajtó által olly nagy ingerültséggel vitatott kérdésre vonatkoznak, kinyomatását elrendelni, s egyszersmind a törvények értelmében egy esküdtszék felállítása iránt intézkedni, melly utasítva leend eljárni a törvények értelmében.* (Helyeslés.)
Kossuth utolsó, márc. 9-i képviselőházi felszólalása során nem került elő a sajtó ügye, hasonlóan márc. 1-i beszéde során sem. (V. ö. a 345. és 317. sz., 609. s köv. és 559. s köv. l.) Febr. 12-én beszélt Kossuth a Közlönyben megjelent békepárti irányzatú cikkekkel kapcsolatban (1. 227. sz. 405. s köv. l.), a tudósítás szerint azonban ekkor sem volt szó a fentiekről. Lehet, hogy a kérdés a márc. 8-i zárt ülésben került szóba.
A békepárt lapjában, az Esti Lapokban Madarász László ellen folyó hajszára utal itt Kossuth.
A fentiek értelmében az OHB ápr. 1-én átírt az igazságügyminisztériumnak, »tegyen jelentést aziránt, miként intézkedett, hogy itt Debrecenben, a múlt országgyűlésen hozott szabályok értelmében esküdtszék állíttassék?« A sajtótörvény által (1848: 18. sc. 17. §.) elrendelt esküdtszék felállításával kapcsolatban az igazságügyminisztérium ápr. 4-én kitérő választ adott, mire ápr. 6-án újabb sürgetést kapott a jelentéstételre, ápr. 9-én pedig azt a határozott utasítást, hogy »az itt helyben leendő esküttszék... törvény értelmébeni felállítását haladék nélkül eszközölje«. (V. ö. az OHB 1849: 4039., 5242. és 5377. sz. aktákkal.)
Elnök: Mi illeti kormányelnök úrnak jelentése elején tett azon kijelentését, hogy t. i. az orosz interventióra nézve megtette a diplomaticai lépéseket, úgy szintén fegyvereinknek jelenleg Bem tábornok alatti örvendetes előmenetelét, ezt a tisztelt ház kedves tudásul veszi. Mi illeti a táborbai menetelre való engedelmet, azt örömest megadjuk, és áldás, s minden jó kívánásunkkal útjára bocsátjuk. Mi illeti azon észrevételét a mellyet a részben fejtett ki, hogy az országgyűlés maradjon úgy mint volt eddig, és tartsa meg azon méltóságot és tekintetet, úgy hiszem, nincs senki, ki ne osztaná ezt és meg ne ígérné, hogy azt meg fogja tartani. Mi illeti a sajtó iránti abbeli intézkedését a kormánynak, miszerint intézkedni fog, hogy az illető iratok ki fognak nyomatni, és egy eskütt-szék organisaltatni, melly azokat megvizsgálja és elítélje, ez mind helyeslést nyert.
Madarász László: Én jobbnak látnám, ha formuláztatnék ezen második indítvány.*
Kossuth felszólalásának hátteréről részletesen beszél Horváth M. i. művében, II. köt. 374. s. köv. l., valamint Mód A. Pártharcok és a kormány politikája 1848/49-ben. (A Forradalom és szabadságharc 1848/1849. c. kötetben, 121. s köv. l.)
Irányi Dániel: A nemzet méltán megvárja a maga képviselőitől, hogy a jelen szabadságháború minden eventualitásairól eleve gondoskodva, a ne talán szükségesekké válhatandó intézkedések iránt is eleve rendelkezzék. Vitéz hadseregünk előre nyomul, s ha Isten úgy akarja, mint mi reméljük és hiszszük, úgy Pest nem sokára kezeinkben lesz, s akkor előáll az eset, különösen ha a főváros biztosítva leend, hogy a képviselőház Debreczenben tovább nem maradhatván, Pestre tétessék át; de figyelmeztetem önöket arra, miként a nyert győzelem híre talán olly meglepő fogna lenni igen sok képviselőre, hogy midőn egybegyűlve kellene elhatározni, miszerint az országgyűlés Debreczenből Pestre tétessék át, talán már nem lennénk együtt kellő számmal, hogy ezt elhatározzuk. Ezen lehetőséget szemmel tartva, kell, hogy most gondoskodjék ezen esetről a képviselőház. S én azt hiszem, nem lehet czélszerűbben cselekednünk, mint felhatalmaznunk a kormány elnökét, miszerint ha ő szükségesnek s időszerűnek találandja, hogy az országgyűlés Pestre áttétessék, ezt hirdesse ki, s a képviselőknek adja tudtul. – De az eventualitások sorában lehet továbbá az is, hogy hadseregünk talán valamelly oldalmozdulatot fogna tenni, a midőn aztán némelly képviselők talán szinte nem várnák meg, miszerint határozzunk arról, hogy tovább kelljen menni; ez esetben tehát szinte kell, hogy legyen valaki, ki kitűzvén a helyet, hol összegyűljünk, azt a képviselőknek tudtul adja. Ezen eventualitás esetében, – mellytől egyébiránt nem tartok – úgy hiszem, ismét nem intézkedhetik más, mint a kormány elnöke. Én tehát indítványomat röviden szerkesztve, a következőkben terjesztem önök elébe: (Olvas.) »A honvédelmi bizottmány elnöke, Kossuth Lajos félhatalmaztatik, hogy a szükség és körülményekhez képest, az országgyűlést más helyre tehesse át.« Ez indítványom, ajánlom önök figyelmébe.*
Az országgyűlés radikális szárnyához tartozó Irányi Dániel javaslatának célja lényegében az volt, hogy fenntartsa a lehetőséget Kossuth számára az országgyűlés elnapolására. Az országgyűlés székhelyének áthelyezése ugyanis egyet jelentett volna az ülések tartós elnapolásával, így történt ez akkor is, amikor a főváros felszabadítása után a kormány és az országgyűlés visszatért Budapestre.
Ivánka: Én azt hiszem, hogy az előadott indítványhoz a képviselőház mindaddig érdemlegesen hozzá nem szólhat, míg a kormány elnökétől a részben felvilágosítást nem nyer, hogy ez idő szerint szükséges-e, hogy a ház az előterjesztett indítvány tárgyalásába belebocsátkozzék vagy sem? Mert meg lehet győződve kormányunk tisztelt elnöke, hogy valamint a kezdettől fogva iránta nyilvánult tisztelet nemcsak nem csökkent, hanem napról napra óriási lánggá emelkedve nevekedett: úgy ezentúl is minden tanácsa, minden indítványa, mit kétségtelenül a haza szent ügye iránti lelkesültség adand ajkaira, a képviselőház által időszerint el fog fogadtatni; s ezért azt tartom, anélkül, hogy a kormányelnök,* ha valljon szükségesnek látja-e az előterjesztett indítvány tárgyalás alá vételét vagy sem, az indítvány érdemleges tárgyalásába nem ereszkedhetünk; nem pedig annyival is inkább, mert nem hiszem, hogy az indítványozó követ úr mélyebben tekintett volna be akár a haditervekbe, akár hazánk viszonyainak állásába, mint bár mellyikünk, de főleg a kormány tagjai. Ugyanazért röviden mondva, nem kívánom az indítványt tárgyaltatni mindaddig, míg e részben tisztelt elnökünk nézetét nem bírjuk.
A Közlöny tudósításából itt kimaradt egy szó, talán nyilatkoznék.
Kossuth Lajos: Ámbár bizonyos vagyok benne, hogy a háznak minden, egyes érdemes tagja, legyek bár szerencsés őket barátaim közé személyes indulatnál fogva számíthatni vagy nem, annyit mindenesetre feltesz rólam, hogy valamelly hatalomra való vágyás keblemtől idegen elannyira, miszerint ismétlem, a múltnak fáradalmaiért, ha valami jutalomra méltó vagyok, Istentől nem kívánok egyebet, mint hogy engedje elérnem a perczet, mellyben elmondhassam: »Hála Isten, a haza nincs már veszélyben« és akkor legyek ama szabadságnak oltalma alatt, mellyet közös fáradsággal kivívtunk –, a nemzetnek egyszerű szolgája. Tehát hatalomra vágyással senki sem fog engem gyanusítni, kérem is azért, hogyha talán a reám ruházandó hatalomról van szó, szólhassak teljes tartózkodás nélkül, mellyet az ember érez akkor, mikor azt mondják neki, érzi-e, vagy nem annak szükségét, hogy ezt a hatalmat adják kezébe. De ettől abstrahálva, első előadásommal összehangzólag azt mondom, nem arra van szükség, hogy a kormány elnöke, vagy a kormány, vagy akárki az általtételi hatósággal felruháztassék, hanem szükség van biztosításra, hogy ha a körülmények azt elkerülhetlennek mutatnák, akkor semmiféle körülmények között, legyen balszerencse vagy győzelem, ne legyünk annak kitéve, hogy talán nem lesz, aki ezen lépést elhatározhassa. Tehát én azt mondom, ha a tisztelt ház érdemes tagjai el vannak arra határozva – hanem úgy, hogy a szó, mellyet kimondanak, valósággal tetté legyen érlelve, – hogy akármi bár viszontagság következzék, ha ollyan következnék is, melly azt hozná magával, hogy az országgyűlés máshová menjen, mindnyájan, mint együtt állottunk eddig, együtt fogunk állani akkor is, és a tisztelt ház megméri a körülményeket, s az idő és körülmények sürgetőségéhez képest hazafiui indulata szerint határoz, hogy az országgyűlés legyen, és pedig ez az országgyűlés legyen; – ha továbbá el van arra is határozva egyéniképen, hogy trivialiter szólva, ha győzelem következnék, nem fog igen nehezen esni a tisztelt háznak azt nem látni személyesen, hanem itt maradni, míg egy határozat által a maga áttételét máshová nem decretálja, akkor az illyen hatalmat ne méltóztassanak adni senkinek. Hanem ha garantiára van szükség, mert Olmützből írtak martius 6-án furcsa dolgokat, mellyeknek rövid tartalma az, hogy Magyarország nincs többé, s azt mondják, ez fait accompli, – erre legközelébb mindjárt elsőben is Bem tábornok vitéz erdélyi hadseregünkkel azzal felelt, hogy kikergette az országból az orosz segéderőt, mellyre számítva, mertek olly istentelen alávalóságot kimondani. Azt gondolom, hogy a nehéz, leélt napok sora megtaníthatta volna azokat, kiknek szükségök volna a részbeni tanúságra, hogy e nemzetet könnyedén kitörölni az élő nemzetek sorából nem könnyű dolog; és mondhatom a tisztelt háznak, reménylem örömére, vigasztalására s megnyugvására, hogy mikor azon hír, miszerint Magyarország nincs többé, a hadseregbe megérkezett, az általános indignatiot láttam keresztülvillanni és szavakban is kitörni s esküben is, hogy »most már utolsó csepp vévig,« míg egy magyar marad, ezt a gyalázatot nem lehet tűrni. (Tetszés.) S így most már nincs más hátra mint a harcz, és a harcz végén a nemzetnek szava: önállás, függetlenség!Ezt az érzést találtam a népben és a hadseregben; már most az országgyűlés bölcsesége fogja mérni a körülményeket és határozni fog; mert azt gondolom, mielőtt akár balszerencse, akár győzelem következtében az országgyűlés, melly a veszély napjaiban Debreczenben ült össze, – minél fogva Debreczen, ha megmentetik a haza, azon műhely gyanánt fog a történetben megmaradni, és a nemzet háláját igénybe veheti, hogy innen lett megmentve a nehéz napokban a haza, – innen máshová távoznék, vagy pedig érezné azon moralis hivatást, hogy becsületesen végezvén pályáját, missiójának vége van, és a nemzetet fel kell szólítani, és pedig a körülményekhez mért új választások által nyilatkozatra, – egynek közben kell jönni, ha csak a historiai gyalázat bélyegét nem akarjuk a nemzetre sütni, s ez az, hogy az országgyűlés az olmützi manifestumra mondja ki akaratát, s annak következtében intézkedjék kormányról, melly ideiglenesen, míg a nemzet definitive intézkedhetik, vigye a kormányzást, és elhatározza, hogy ide vagy oda teszi át üléseit. Ennek a háromnak meg kell történni, mielőtt az országgyűlés helyét megváltoztatná. Tehát azon megnyugvással óhajtanék a táborba menni, hogy egy szép reggelen fel ne ébredjek arra, miszerint más országgyűlésnek vagyok emanatiója, mint a mellynek magamat hittem; mert ebből nagy bajok következhetnek. Én nem tartok mást szükségesnek, mint hogy a képviselőház magában keresvén biztosítást, adja szavát, hogy nem fog addig elmenni, és nem fogja engedni leolvadni a házat; akkor nem kell senkinek hatalom a kezébe, s akkor az országgyűlés magában leli a garantiát. Hanem azt kérnem kell, hogy méltóztassanak ennek kimondhatatlan fontosságát felfogni, mert ha a nemzet azon helyzetben jön, hogy ollyan perczben, midőn határozni kellene, nem volna országgyűlés ollyan számban, minőben lenni kell, mi volna a következés? Talán az, hogy az élő történet hallgatna ezen dolgokról? Épen nem, sőt más határozna, dictator vetné fel magát, talán azért, mert hatalomra vágy, talán azért, mert érzi a kötelességet, hogy »ma megmentem a nemzetet, holnap oda adom fejemet.« Ebben határozni kell, s a nemzet jövője s rajtunk fekvő moralis és historiai felelősség kívánja, hogy ollyasmi ne történjék, miszerint kényszerítve legyen valaki az országban törvénytelen hatalmat gyakorolni, hogy elmondhassa: »Non servavi legem, sed juro, quod servaverim rempublicam.« Ha a tisztelt ház érzi ezen elhatározottságot, a győzelemnek ragadó kocsija, szép hírek, pesti triumphus, Einzug-ra, azt fogja mondani, vagyunk ma, kik voltunk tegnap és tanácskozunk; s ha balszerencse jön, egyfelől verik az ellenséget, másfelől előlépéseket tesz, akkor is azt mondja tanácskozzunk. Ha erre el van a ház határozva, akkor nem kell senkinek hatalmat adni.* (Köztetszés.) De ha ez nem történik, sajnosan mondom előre, vegyék önök jóslatul, akkor nem én, mert bennem hajlandóság nincs reá, fogom a hatalmat megragadni, hanem az történik meg, mit a 18-ik brumaire-i nap után az akkori provisorius consulátusnak egyik tagja mondott a franczia nemzetnek, mikor kérdezték tőle: minő ember az a Napoleon? Azt felelte reá »Vous avez un maître«. Tehát az következnék, hogy majd akadna valaki, a ki ura lenne a nemzetnek. (A kormányelnök úr éljenzések közt a teremből eltávozik.)
Kossuth valószínűleg azért foglalt állást Irányi javaslata ellen, mert egyrészt terveinek – különösen a függetlenségi nyilatkozattal kapcsolatban – nem felelt meg országgyűlés eloszlatása, másrészt joggal tartott attól is, hogy a baloldalra támaszkodó diktatura kísérlete Görgeyt ellenkező irányú tevékenységre ösztönzi.
Nyáry Pál: Azt hiszem, elég határozottan megmagyarázta a honvédelmi bizottmány elnöke, mit kíván a háztól. Azt kívánja t. i. hogy támaszkodni kíván a tisztelt ház erkölcsi erejére, támaszkodni arra, hogy amit itten nyilvánítottak helybenhagyásukkal, azt meg fogják tartani. Itten tehát nem leírott határozatokról, nem indítványok elfogadásáról van szó, hanem igénybevételéről a képviselőház moralis ereje egész menynyiségének, hogy meg fogja tartani, ami tőle kívántatott, s egyebet nem is kell határozni. (Helyes.)
Bezerédy István: Felállással is adjuk jelét, hogy egyezünk mindezekben és elfogadjuk.*
A békepárti vezetők megnyilatkozásai tükrözik a felett érzett örömüket, hogy elérték céljukat, az országgyűlés együttmaradt s meghiúsult a baloldal arra irányuló kísérlete, hogy a belpolitikai fejlődésben radikális fordulatot hozzon létre.
Elnök; Azon értelemben, mint a kormányelnök elmondotta, s a mit a ház akaratja is nyilvánított, a tisztelt ház megfogadja, hogy a mit a haza megmentésére az egység és jellem állhatatosság megkíván, együtt marad. Isten éltesse a hazát!
Az ülésnek vége.
Közlöny, március 30.
