411. Debrecen, 1849 március 22–23. Kossuth levele Görgeyhez a nagykőrösi támadó előnyomulás elmaradásáról, a nagy politikai dönté…

Teljes szövegű keresés

411.
Debrecen, 1849 március 22–23.
Kossuth levele Görgeyhez a nagykőrösi támadó előnyomulás elmaradásáról, a nagy politikai döntéséket megelőző győzelem szükségességéről és a hadügyminisztériumi bürokrácia mulasztásairól.
Tisztelt Barátom!
Debreczen, mart. 22-kén, 1849.
A Czibakház – Nagykőrösi expeditióból semmi sem lett. Iszonyatos harczvággyal mentek át a Tiszán a seregek, s megvívtak volna a poklokkal is. Azonban félúton tett éjjeli táborozásra kemény, rossz idő s azon hír következvén, hogy az ellenség 12,000-rel erősebb mint mi, – Vetter vezér flankmarschot akart Abony felé tétetni, de a mi szokott szerencsétlenségünk, a híd-leégetés ezt is megakadályozá, mert Szolnoknál nem volt híd, s így semmi visszavonulási vonal nem existált. Tehát jött-ment a sereg és ismét vissza jött a Tiszán – s amint Füredről leutazott Czibakházára, úgy 3 keserves nap fagyos bivouakkirozása után, megint viszamegyen Füredre, hogy ott debouchirozva, s Önnel egyesülve az egész sereggel előre nyomulhassunk.
Adja Isten, hogy jól legyen. Csak valamiképen Önre ne vesse magát túlnyomó erővel az ellenség addig, míg az egyesülés megtörténik.
Én nem tudom, de én vagy nem mentem volna Czibakházánál által, vagy nem jöttem volna vissza. – Mindenesetre a szolnoki átjövetelt nem égettem volna el, hanem minthogy Damjanics a Dembinski-féle füredi zavarok miatti hátramaradás következtében Szolnokot – szemközt az ellenség vasúti resourceaival, egyedül biztosan tarthatni nem vélte, s azért onnan visszavonult – a szolnoki hídfákat leszedettem, s az innenső partra lerakattam volna; így megtörténheték rögtön a berakás, és vagy megtehettünk volna a flanque Marschot a kocséri erdőtől Abony felé, s a Czegléden inneni derék positióban felállíthatánk 28,000 embert, az ellenségre bízván ha tetszik neki a megtámadást, – vagy pedig most nem kellene az egész ármádával felvándorolnunk, hanem Törökszentmiklósról Szolnoknál debouchirozva, Önnel már ma összeköttetésbe lépheténk, míg ez, ha ugyan baj nem jő közbe, most csak 26-kán vagy épen 27-kén, fog történhetni, – ha az Uristen is úgy akarja.
Isten bizony ha ollyan öreges legény nem volnék, beállanék katonának.
Azonban időmet most többnyire a táborban fogom tölteni, mert ha előre mennek seregeink, s önöket a haza Istene győzelemre segíti, rögtönös politicai intézkedésekre leszen szükség, mellyek végett bajos volna még először Debreczenbe recurrálgatni.
Hanem engem ugyan megáldott az Isten azzal, hogy mindig kell valami új bajomnak lenni. Most az a baj, hogy az öreg Mészáros nagyon apprehendál vagy haragszik Önre tisztelt Barátom! s nekem alig van nagyobb bajom mint mindig hol itt hol amott »motos componere fluctus«.– Úgy látszik az apprehensió onnan ered, hogy mikor Ön a minap becses látogatásával itt megörvendeztetett, az öreg ministert meg sem látogatá, mit ő borzasztó insubordinatiónak vett, s azóta ollyan, mint a kis kakas.
Ezeknek a sok mindenféle bajoknak véget kell vetnünk, de én azt hiszem, hogy erre a 6-ik martiusi császári manifestum iránt határozottan kell a nemzetnek nyilatkozni, arra pedig, hogy nyilatkozzék, legalább is olly fontos győzelem kell itt Pest felé, mint Erdélyben a szebeni, akkor rögtön az igazi kerékvágásba lehetend vinni szegény hazánk dolgát – addig bajosan – én legalább bizonyosan, nem vagyok oka, hogy sok mindenféle antecedentiák miatt, a táblabírói schlendrián, hínárjából egy illy győzelem nélkül a status hajóját nem lehet kiragadni polgárháború concussiója nélkül, pedig polgárháború volna a legnagyobb szerencsétlenség.
Én ennek eltávoztatására, örömest ugornék az örvénybe mint Decius, ha száz életet kellene is feláldoznom.
Tehát egy győzelem – mindenek előtt.
Önnek panaszai folytán – az orvos ügyre nézve azonnal kérdőre vettem a hadügyministert – valamint az előléptetési javaslatok hátramaradása iránt is.
Az orvosi rendezést illetőleg – ebben valósággal valami fatum van. A hadügyministerium nem kapta – én tegnap haza érkezvén, Bikkesy által azonnal átküldém a hadügyministernek s nyilatkozatát kértem – ma reggel újra sürgettem – azt felelte hogy pertractatio alatt van – megizentem, hogy ma esténél tovább nem várok, nevezetesen kívánom az orvosügy rendezését illető ante actákat, s ő azt feleli, amit a mellékletben i) betű alatt olvashat Ön, t. i. hogy nem kapta. Én feleletre vonom Bikkesyt – ő elhozza maga legitimatiójára a hadügyministeri iktató hivatal lajstromát, hol az be van tegnap jegyezve – tehát át van adva, s az iktató hivatalban nem tudunk nyomára akadni, senki sem tud rólla semmit is. – Elég az hozzá, hogy nincs – ezt aztán rendnek nevezik. Mészáros ösze visza teremtettézte az egész hivatalt – denique nincs – háromszor küldte már Ön el, s egyszer meg nem érkezett, kétszer elveszett. – No de hiszen holnapután megyek Füredre, hétfőn reménylem személyesen üdvözlöm Önt, s ekkor elvégezzük.
Így van a dolog a függőben levő előléptetési javaslatokra nézve is, mellyek iránt a minister nyilatkozatát ideiglenesen iderekesztem – azon egy megjegyzéssel mikint én tudom, hogy Karger szinlett beteg, őt tehát többé az activ hadseregbe el nem fogadom, hanem pensionáltatni rendelem – minél fogva Pöltenbergre nézve nem leszen semmi akadály.
Mednyánszkynak a kápolnai vitézségért függesszen Ön egy kis érdemkereszt jelt mellére.*
Kossuth a levél írását márc. 22-én kezdte meg és csak másnap fejezte be, innen az eltérés az első és utolsó keltezés között.
Isten áldja Önt, három nap mulva látom, s örülök előre jobbját szoríthatni.
Debreczen, mart. 23. 1849.*
Mednyánszky Cézár, a Lipótvárnál a császáriak által elfogott és kivégzett Mednyánszky László testvére, a magyar honvédsereg tábori főpapja, a kápolnai csata második napján a Kápolnát visszafoglaló zászlóaljat lelkesítette és a rohamban is az élen haladt.
Kossuth Lajos
S. k. eredeti. Hadtört. Lt. 1848/49-i vegyes iratok; 24 fasc.
Közli Steier L. i. m. 141. s köv. l.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem