38. Debrecen, 1849 január 9. Kossuth beszéde a képviselőház első debreceni ülésén.
38.
Debrecen, 1849 január 9.
Kossuth beszéde a képviselőház első debreceni ülésén.
Debrecen, 1849 január 9.
Kossuth beszéde a képviselőház első debreceni ülésén.
Délelőtt 11 órakor ült össze a képviselőház a református kollégium nagytermében. Pálóczy László korelnök megállapította, hogy a törvényesen választott elnökök és alelnökök közül egy sincs jelen* s bejelentette, hogy megérkezésükig a ház kívánságára ő fogja betölteni az elnöki tisztet. Az ekkor már békepárti Kubinyi Ferenc képviselő a többség nemtetszésétől kísérve azt kívánta, hogy mivel az előírt formákat nem tarthatják be, ne tartsanak nyilvános ülést, hanem az elnökök valamelyikének megérkeztéig, vagy az új elnök megválasztásáig csak mint bizottság tárgyaljanak. Elsőnek Kossuth szólt hozzá az indítványhoz:
A képviselőház elnöke, Pázmándy Dénes elindult ugyan a képviselőkkel Debrecenbe, útközben azonban lemaradt, visszatért Pestre és jelentkezett Windischgrätznél. (Kecskemétről, jan. 5-én kelt lemondó levelét l. O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. 22. Fasc. 2/b 779. sz. alatt.)
Az előttem szólott érdemes követ úrnak véleményében nem osztozom. Egyáltalában semmi okot nem látok arra, miért ne kezdené meg, vagy nem is kezdésről van szó, hanem miért ne folytatná az országgyűlés a maga munkáját mint eddig folytatta. Valahányszor akár a kormány felhívása, akár pedig a képviselő urak kívánsága egyes speciális tárgyakra nézve bizottmányi, vagy is inkább nem nyilvános üléssé leendő átalakulását a háznak szükségessé fogja tartani, az meg fog történni, hanem most zárt ülést tartani, én részemről, ki a ház parancsából a kormány tagja vagyok, nem tartom szükségesnek. Mi mondani valónk van, az a nyilvánosság elébe való, ennél fogva én a comité formábani tanácskozásnak most helyét nem látom. Két tárgyat hozott elő Kubinyi képviselő úr, egyik az elnök lemondása, ez még nem volt semmi tárgyalás alatt, s éppen e perczben akarom a korelnök úrnak felolvasás végett bemutatni azon levelet, mellyet a ház elnöke küldött. Mi a másikát illeti: azon választmányról, melly az utolsó választmányból ki volt rendelve Magyarország ügyének békés kiegyenlítését megkisérteni, arra nézve nem tudok egyebet mondani a háznak, mint azt, mennyiről tudomásom van, hogy t. i. azon bizottmány elment, de hol van, miként járt el, mikor jő vissza, arról semmi jelentést tenni nem tudok.* Ha azon bizottmány már itt volna, és előlegesen a kormánnyal vagy közölte volna a maga jelentését, vagy pedig béjelentette volna azt, hogy szükségesnek tartja a maga jelentését elébb nem nyilvános ülésben terjeszteni elő, akkor helyes ok volna, azt a szerint tárgyalni, de midőn azon bizottmány itt nincs, annak bevárásától az országgyűlés munkálódásának folytatását felfüggeszteni nem tartom szükségesnek, sőt károsnak; mert nyiltan kijelentem, hogy hadseregünk vitéz magaviselete, és a népek lángoló honvédelmi szeretete után nincs fontosabb ügy, melly nagyobb súllyal nehezkedhessék a nemzet sorsának mérlegében, mint az, hogy az országgyűlés mihamarébb mondja ki a szót: vagyunk ma mint tegnap voltunk, és tanácskozunk (közhelyeslés). Én ebben igen nagy súlyt látok.
V. ö. előbb, 17. l. 1. jegyzet.
Ezután Záborszky jegyző felolvasta Pázmándy elnök Kecskeméten, jan. 5-én kelt levelét, amelyben megromlott egészségi állapotára való hivatkozással lemondott az elnökségről. Az elnök megkérdezte, mit határozzanak a lemondással kapcsolatban. Bezerédy István javasolta, hogy vegyék tudomásul, az alelnökök beérkezéséig azonban a korelnök elnöklete mellett tartsanak üléseket. Bónis Sámuel és Madarász László hasonlóan vélekedett, mire az elnök kimondta a határozatot, hogy a lemondást tudomásul veszik, az új elnök választását az alelnökök valamelyikének remélhető megérkezéséig felfüggesztik, addig pedig a korelnök vezeti az üléseket, amelyek a szükséghez mérten nyilvánosak lesznek. Ezután nagy éljenzés között újból Kossuth emelkedett szólása:
Tisztelt ház! A honvédelmi bizottmány kötelességének ismeri a tisztelt házat azon eseményekről, mellyek jó és balszerencse irányzatában az országgyűlésnek utolsó ülése óta közbejöttek, annyiban értesíteni, mennyiben azon értesítés részleteit a körülmények megengedik, mert a mint tudjuk mi, a hadi munkálatokra nézve a még munkában levő hadi terveknek előleges kitálalása és előterjesztése nem célravezető. Az országgyűlés kimondá azon meggyőződését, miszerint a nemzet képviseletének folytatását és a kormányzatot nem lehet kitenni a főváros falai alatt netalán vívandó egyetlenegy harcz kétes kimenetelének. Azt gondolom, az országgyűlés ezen határozatát helyeselni fogja a kérlelhetetlen bíró a história, és már is igazolták az eddigi körülmények, mert én megvallom, nem számítottam arra, hogy seregünk olly hamar el fogja hagyni a fővárost, mint elhagyta. Január 5-kén vonultak ki seregeink a fővárosból anélkül, hogy a főváros falai alatt valamely eldöntő ütközet megkisértetett volna. Erről lehetnek különbözők a vélemények, de minden esetre a dolog megtörtént, a dolog tény. És mi alkalmasint olly időket élünk, hogy jelenleg nem annyira a múltak bírálata, hanem a jövendő iránti gondoskodás tartozik kötelességünkhöz. Akárhova forduljanak is az események, méltányolni fogja a főváros lakossága hadseregünknek azon magaviseletét, hogy egy kétes harcz kimenetele által, melly a fővárosban lett volna vívandó, nem kívánta kockáztatni a főváros vagyoni állapotát, nem kívánta kitenni azon dúlásnak, mellynek jeleit Bécs városa, ostrommal lett bevétele alkalmával ugyanazon ellenséges tábortól tapasztalta. Lehet, hogy seregeink kivonulása pillanatnyi kárt okozhat a hazának, de ha valaki tartozik iránta köszönettel, tartozni fog mindig éppen a főváros lakossága, ezt megjegyezni, szükségesnek tartottam. Seregeink kivonulása akként történt, hogy az egyik igen tetemes rész, a másik által kellőleg fedezve, már az új hadi munkálatoknak irányában igen sikeres előhaladást tőn akkorra, midőn az ellenség észrevette, hogy a főváros kiüríttetett. Hogy merre ment seregünknek azon része, arról nem szólhatok bővebben, hanem ez alkalommal arra kell kérnem a tisztelt házat az egyik vezérnek jelentése folytán, méltóztassék megengedni, hogy Frideczky képviselő úr néhány napig ne legyen kénytelen megjelenni a ház előtt, mert ott ő reá valami teendő vár. (Helyes!) Seregeink kivonulván a fővárosból, haditanács tartatott, mellyben jelen voltak, a táborvezérkari főnök Vetter tábornok, nem különben Görgey, Perczel, Répássy és Lázár tábornok urak, és a táborvezéri karnak több tisztjei, – ennek következtében állapíttatott meg egy hadi munkálati terv, mellynek végrehajtása körül a lehetőségig intézkedni a bizottmány kötelességének ismeri. Seregeinknek több részeiről – mert úgy kívánván a sors, hogy eddig sokfelőli vidékeket valánk kénytelenek őrizni – részint örvendetes, részint nem örvendetes híreket kell mondanom. Örvendetések az erdélyi események, hol Bem tábornok mindeddig a legfényesebben igazolta a kormánynak és nemzetnek benne vetett bizodalmát. (Éljen!) A ki általvett mondhatom egy desorganisált, és a balesemények által hangulatában megcsökkent csekély sereget, és azon sereg a küzdelmek által a bátorság ösvényén mindinkább erősödve, most már a legbátrabb és legharczszomjasabb seregünk közé tartozik annyira, hogy, mint Bem tábornok hivatalos jelentésében írja, csaknem kétségbe esnek azok, kiket a hadi munkálatoknál fogva egyik, vagy másik pont őrzésére hátra hagyni kénytelen.* Írja egyszersmind hogy ő nem kíván a törvényhozó testnek és kormányzatnak alkalmatlankodni ez úttal segítség kéréssel, sem ember, sem fegyver, sem pénz, sem ruházat, sem élelem, sem ló tekintetében. (Közhelyeslés.) A sereg, mellyet meglehetős elmállott állapotban és számban adtunk kezébe, egyénekben jelenleg 20 000 körül áll, és azt gondolja, hogy Erdélynek számba vévén kútforrásait, azon sereget lépései közben mind inkább szaporítandja. Ámbár én részemről kijelentem a háznak, hogy Bem tábornoknak hadimunkálatai mind ezen szép ajánlatai mellett is különös fontosságot nyernek az által, hogy az országgyűlés itt van, de a kormány nem fog csupán arra támaszkodni, és minden esetre intézkedni fog, ha a körülmények úgy kívánandják, segéderőről az ő táborának szaporítására és általában azon vidéknek fedezésére. Utolsó levele, mellyet vettem, Beszterczéről szól, mellyet Naszóddal, az oláh lázadás fészkével együtt január 2-án foglalt el, – és különös méltánylattal kell említenem, hogy eddig még mindig meg szokta mondani előre, mellyik nap, mellyik órában mit fog elfoglalni, eddig még minden előremondásai teljesültek. Megírta 20-ik dec. hogy 25-én Kolosvárt el fogja foglalni, 29-én megírta, hogy január 2-án el fogja foglalni Besztercét és Naszódot*, szóval minden tervei eddig pontról pontra teljesültek. Miskolcz tájékán, úgy hiszem értesítve van már a ház, nem olly örvendeztető volt azon harcz, mellyet Mészáros hadügy minister intézett,* egyébiránt jelenthetem, hogy egy pár harczedzett zászlóaljnak oda rendelését tartván szükségesnek, a kormány intézkedett hogy a hadvezér azt megkapja, mi már eddig táborával egyesült is, mondhatom, hogy legjobb zászlóaljaink egyike van a küldött segítség között. Történtek lemondások a tábornál egyes tisztek részéről, történtek egyes átmenetelek is, mi illy körülmények között a históriában meg szokott történni.* Egyébiránt seregeink megvannak, és nem kívántatik semmi egyéb, minthogy a népnek lelkesedése által támogatva, a tisztelt képviselőház a maga férfias kitartásával vezérelje az igazságos diadal felé, mert vezéreink akként vannak meggyőződve – többektől kaptam már e részben tudósítást, s kevesen vannak már hátra – hogy ha vesztett ütközetek baleseményei nehezednek is a hazára, valameddig a nemzetnek képviselete, kormánya, és hadserege van, a végdiádal felett kétségbe esni nem kell. Azon vidéken vagyunk, melly vidék, valahányszor Magyarország szabadságáért küzdeni kellett, legkitűnőbb volt a szabadság harczában, és amelly vidék soha sem tette le fegyverét, mellyet Magyarország oltalmára felemelt, valameddig fegyvere győzedelmével vagy becsületes békekötéssel nem volt a nemzetnek szabadsága biztosítva és kivíva. Azon szellem most is meg fogja hatni ezen vidéknek népét, mikint érzi azon kötelességet, hogy a nemzetnek azon szabadságát, mellyet ősei vérökkel szereztek, az ivadéknak meg kell tartani, ha a maradéknak átkát nem akarja magára vonni azon szabadság oda engedéseért, mellyet ezer év óta meg tudott védeni a magyar. (Közhelyeslés.) Jónak vélném, ha egy rövid határozattal, vagy felszólítással a nép irányában méltóztatnék a képviselőház a tiszavidékének azon általam biztosan remélt jóhangulatát gyámolítani azon tekintéllyel, melly fekszik a nemzet képviselői felvidításában.* Egyébiránt örömmel mondhatom, merre jöttem, utamban a nép önként, felhívás nélkül, tódult azon igénytelen férfi körébe, kinek ha van valamely fontossága a nemzet előtt, az csak egyenesen azon kötelességénél fogva van, mellyet a tisztelt képviselők bizalma gyenge vállaimra ruházott. (Zajos éljenzés.) A nép tódult körömbe, alkalmam volt több nagy községben a néppel egy pár szót váltani, és találtam ezen tiszta tősgyökeres becsületes romlatlanszívű népet ollyannak, minőnek találni óhajtottam és reméltem.
V. ö. Bem előbb, 34. sz. alatt közölt jelentésével, 57. s köv. l.
V. ö. a 44. és 58. l. 1. és 1. jegyzeteivel.
Mészáros január elején előrenyomult és Kassa előtt megtámadta Schlick seregét. A csaknem teljesen újoncokból és népfelkelőkből álló sereg azonban nem tudta kiállni az ellenség heves ágyútüzét és a csata a magyarok vereségével végződött.
Január 4-én, a jan. 3-i haditanács döntése után a magasrangú tisztek egész sora hagyta el Görgey seregét: Lázár György gróf és Wiedersperg báró hadosztályparancsnokok, Karger, Zellenhofer, Zichy Lipót és Pál grófok, Almássy gróf, Békefy, Bárczay ezredesek s még sokan mások, többek között a Vilmos-huszárezred egész tisztikara. (V. ö. Görgey I. i. m. II. köt. 108. s köv. l.)
A kiáltvány megszerkesztésére – mint alább olvasható – a képviselőház Pálóczy Lászlót, Kemény Zsigmondot és Asztalos Pált küldte ki. Az általuk készített szöveget a jan. 15-i ülésben olvasta fel Asztalos Pál; elrendelték kinyomtatását, hogy további megvitatás alapjául szolgálhasson. Jan. 18-án a kinyomtatott szöveggel szemben Madarász József egy másik szöveget terjesztett be, a képviselőház azonban heves viták után az Asztalos-féle szöveget tűzte napirendre s többrendbeli változtatásokat fogadott el rajta. Asztalos a jan. 22-i ülésben mutatta be az átdolgozott szöveget, ezt a képviselőház elfogadta, s elrendelte kinyomtatását és a nemzet és a hadsereg körében való terjesztését. (Asztalos és Madarász szövegét, valamint a képviselőházi vitát l. a Közlöny jan. 19., 20., 21. és 25. számaiban.)
Jelentem a tisztelt háznak, hogy a honvédelmi bizottmány kötelességének fogja ismerni, azon esetre, ha az ellenséges seregek a Tiszavidéknek szent földjét megszentségteleníteni akarnák, a népet általános felkelésre hívni fel, azon népet, mely úgy nyilatkozott, hogy óhajtja az órát, midőn elbánhat az ellenséggel. De midőn általános népfelkelésről szólok, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ennek eszméivel nincs összekötve, a nép részéről hadi sorban állani meg az ütközetet, az ágyuk és rendes katonaság ellenében, a népnek más rendeltetése van, mely csak segédül tekinthető a rendes hadseregek mellett. Hogy az ellenségnek pillanatnyi tovább nyomulását hadseregünk akadályozza, s a lehető legrövidebb idő alatt támadólag mehessen visszanyerésére azon térnek, mellyet elvesztettünk, eziránt a kormány az intézkedéseket megtette, s ígérhetem a tisztelt háznak, hogy ha váratlan körülmények nem jönnek közbe, seregeink offensiv állást veendenek; ez az, mitől a hazának megmentését várom, mert úgy ismerem a magyart, hogy bátorsága inkább támadó, mint szenvedőleges természetű. (Igaz.) A magyar ha támadni kell, talán puszta kézzel is hamarabb veszi el az ágyukat, mint sem hogy fegyveresen a golyók előtt álljon. Óhajtom tehát, hogy a vezérek megértsék a nemzetnek ezen géniusát. Jelentem továbbá, hogy a kormányzat folytatásához szükséges eszközök leszállítása nagyrészben már megtörtént; azonban, midőn a legszivesebb köszönetet nyilatkoztatom, magam és a kormány, s ha szabad mondanom a képviselőház nevében, Debreczen város lelkes polgárságának vendégszerető magyar érzelmű fogadásáért (éljen!) s azon készségért, mellyel az országgyűlés kívánatainak teljesítése elébe ment, más részről meg kell vallanom, hogy olly sok nemű kiterjedt házakra van a kormánynak szüksége, miszerint nagy baj nélkül mindent itten elhelyeztetni nem lehetett és azért a kormányzati eszközöknek egy része Nagyváradra szállítatott, a hol némi erősség is van. Ezt ki kellett jelentenem, nehogy balmagyarázatokra adassék alkalom, nehogy valaki tudja Isten mit gondoljon, hogy a lőszerek s a fegyvergyár egy része tovább szállítatott; ez nem más okból történt, mint hogy itt nem tudunk azoknak bizonyos helyet adni, Nagyváradon vár is lévén, több katonai készületek vannak, itt pedig lehetetlen összeszorulnunk mindennel, a mire a kormánynak szüksége van. Egyébiránt a nervus rerum gerendarum a pénz, erre nézve azon határozatok nyomán, miket az országgyűlés meghozott, történt gondoskodás, hogy fenakadás ne legyen, hanem már Pesten tapasztalható volt az aprópénznek nagy hiánya s ezen fogyatkozást, különösen a nép az apró forgalomban nehezen érzi. Ki kell mondanom, hogy a nép ha azt gondolná, miként ezen körülmény az ország állapotjának valamely rossz állására mutat, hogy vagy a kormány nem tesz mindent mit e részben tenni kell, nagyon tévedne. Ez a dolog természetében fekszik. A história mutatja, valahányszor az országban háború van, az ércpénz a forgalomból eltűnik, legyen bár a háború győzelmektől kísérve vagy veszteségektől követve az mindegy, az ércpénzt az emberek el szokták tenni, s csak a békés nyugalmas korban szokott ez ismét megjelenni. Ez tehát sem rossz állapotra nem mutat, sem a kormány nem mulasztott el e részben semmit is, mert ha millió számra veretnénk is a huszasokat mindennap, az mind eltünnék. Nem mondom, hogy magam is nem estem volna e gyarlóságba, hogy eltettem volna az ércpénzt, és ha nem tettem el, csak azért nem tettem, mert valóban nincs mit eltenni; ebből nagy fogyatkozás van a mindennapi forgalomban. Tehát bátor volnék a háznak becses engedelmét kérni arra nézve, hogy 30 és 15 p. kros kincstári utalványokat legyen szabad készíttetnem, mellyek pótolják az aprópénz hiányát. Tudósítom egyszersmind a házat, miképen magyar feliratú rézpénz és kisebb 12 és 6 kros ezüst pénzeknek veretése iránt is intézkedett a kormány. E részben nem kértem előleges engedelmet, mert nem volt rá szükség, hanem mi a kincstári utalványokat illeti, erre nézve, bátor vagyok engedelmet kérni. (Megadjuk!) Ennyiből áll az mit jelenleg mondani lehetett. Kétségtelenül legérdekesebb volna mindenkire nézve, ha elmondhatnám hol állanak seregeink és micsoda tervök van, hanem méltóztassanak e részben e méltó kíváncsiságot a haza érdekének alá rendelni, s nekem megengedni, hogy ne szóljak. (Helyes!) A honvédelmi bizottmány részéről méltóztassék a ház elfogadni azon nyilatkozatot, hogy valameddig az országgyűlés bizalma kísérni fogja lépteit, valameddig csekély tehetségünket de becsületes akaratunkat a kormány vezetésében igénybevenni méltóztatnak, addig éjjelünk nappalunk minden fáradozásaira méltóztassanak számítani, s arra, hogy mi kétségtelenül a vész perceiben sem fogunk lemondani. (Éljen!) Valamint fentartjuk azon szabadságot magunknak, hogy midőn jó lelkiismerettel elmondhatjuk, talán már jó volna pihenni, kinyugodhassunk – de míg a veszély tart, addig bizonyosan nem. (Éljen!)
Elnök: Nem méltóztatnak hozzá szólni? (Nem!) Mi a honvédelmi bizottmány elnökének terjedelmes és hivatalos jelentéseit illeti, a ház által kellő tudomásul vétetnek és helyeseltetnek. Egyébiránt első jelentése az volt ha jól értettem, miszerint Frideczky képviselő úrnak engedje meg a ház, hogy néhány napig távol lehessen. Második előterjesztése volt, hogy rövid de velős és érzékeny felszólítás intéztessék a néphez, mellyben fejeztessék ki, hogy a haza még nincs veszélyen kívül, s őseink nyomdokait követvén a magyar nemzet ezer éves szabadságának és alkotmányának védelmére keljen fel, a melly felkelésnek módját a honvédelmi bizottmány el fogja rendelni. Végre a mi illeti az apró pénznek megfogyását, arra nézve azt tartom, miszerint kétséget nem szenved, hogy a honvédelmi bizottmány tegye meg az intézkedéseket és hajtsa végre hogy 30 és 15 kros kincstári utalványok bocsáttassanak forgásba, ezen kívül ismét 6 és 12 kros ezüst pénz.
Bonis Samu: Miután mind a három indítvány határozatba ment, nem lévén iránta semmi észrevételem, a dolog érdemére nézve nem szólok, hanem csak a második indítvány oeconomiájához. Szükségesnek látom t. i. hogy a manifestum készítésére a ház a maga tagjai közöl három vagy négy egyént küldene ki.
Kossuth Lajos: Ezt magam is óhajtom s megjegyezni kívánom, hogy a honvédelmi bizottmány részéről a mi köréhez tartozik, részint már megtette, részint meg fogja tenni. Azt minden esetre óhajtóm, hogy a tisztelt ház nevében adassék ki ezen manifestum.
Bónis Samu: Kivánom, hogy Palóczy társunk elnöklete alatt, Kemény és Asztalos képviselő társaink küldessenek ki.
Elnök: Tehát mi hárman, Asztalos, Kemény és én fogjuk a tervet elkészíteni és beadni.
Kossuth Lajos: A Pesten tartott utóbbi ülésekben, ritkán lehetett szerencsém megjelenni elfoglaltságom miatt, azért nem tudom, nem fogok-e valami ollyast mondani a mi felesleges és szükségtelen, s ha ilyesmit mondanék, méltóztassék megbocsátani. Én a dolgok állását akként látom, hogy valamint kétségtelenül bizonyos affectatiónak színét viselné, ha illy nehéz körülmények közt kicsinded dolgokkal foglaltoskodnék az országgyűlés, úgy más részről azt mondom, hogy igazságos ügyünk vég győzelme iránti bizalomhoz egyrészt, más részt kötelességünk érzetének köréhez tartozik, a nagy dolgok vitelében, mellyek illy körülmények között megérdemlik az országgyűlés figyelmét, tétovázás és fenakadás nélkül előre haladni. Ennél fogva nem tudom, valjon az országgyűlés irományai iránt az utolsó percben a képviselőház miképen intézkedett: nevezetesen, mindazon indítványok és más tárgyalás alatt lévő kérdések stádiumára vonatkozó irományok, mellyek az osztályokban már tárgyaltattak, vagy valamelly küldöttség által már elkészítettek, vagy a kérvényi bizottmánynak már kiadattak, itt vannak-e? Szükségesnek tartanám, hogy a jegyzői kar (Csak ketten vannak itt, Záborszky és Riskó!) tehát az itt lévő jegyző urak készítenek el a tanácskozás alatt és függésben lévő tárgyaknak jegyzékét, hogy ahhoz képest az országgyűlés intézkedhessék, mit akar felvenni és folytatni. Mert részemről nem szeretném, ha csekélyebb tárgyakkal foglalatoskodnék az országgyűlés akkor, midőn háború van, s minél nehezebbek a perczek, annál inkább szükséges a nemzet javára működni: mert használni kell az alkalmat, és vannak dolgok, mellyekre ha egyszer kimondották a legyen szót a nemzet képviselői, a néptől semmi sem ragadhatja el azokat többé. Tehát szeretném, ha méltóztatnának némelyeket kiszemelni s azután kinyomtatni. A nyomtatás iránt itt kissé fenakadás lesz, mert bizony Debreczenben a sajtó nincs úgy ellátva, mint Pesten volt. A kormány részéről tétetett rendelkezés gyorssajtóknak elhozatala iránt, de a szállítmány megérkezése felől nem tudok bizonyossággal felvilágosítást adni. Ha e részben, mi a sajtót illeti az országgyűlés irányában a ház az elnökség útján méltóztatik intézkedésbe bocsátkozni, a honvédelmi bizottmány kedves köszönettel veendi. Mire a háznak szüksége lészen nyilvánosság tekintetében, a Közlöny hivatala már megérkezett. Óhajtanám, hogy a jegyzék, mellyet a jegyzők el fognak készíteni, nyomassék, s az általnézetvén, napirend határoztassék, fentartván a kormány részéről azon szabadságot, hogy a napirend közben is előállhasson indítványával.
Záborszky jegyző jelentette, hogy az országgyűlési iroda személyzete és az irományok is megérkeztek, egyben kérte, hogy rossz egészségi állapotára és túlterheltségére való tekintettel az üresedésben levő jegyzői helyeket is töltse be a ház. Az elnök ezt a legközelebbi ülések egyikére kilátásba helyezte, mire az ülés eloszlott.
Közlöny, 1849 január 16.
