341. Debrecen, 1849 március 8. Kossuth kiáltványa a honvédsereghez a felszabadító hadjárat kezdetekor a célkitűzésekről, a hadser…
341.
Debrecen, 1849 március 8.
Kossuth kiáltványa a honvédsereghez a felszabadító hadjárat kezdetekor a célkitűzésekről, a hadsereg új szervezeti beosztásáról és Vetten altábornagy fővezérségéről.
Debrecen, 1849 március 8.
Kossuth kiáltványa a honvédsereghez a felszabadító hadjárat kezdetekor a célkitűzésekről, a hadsereg új szervezeti beosztásáról és Vetten altábornagy fővezérségéről.
A Magyar Nemzet nevében a Magyar Hadsereghez!
Magyarország vitéz hadseregeinek hősies bátorsága, fáradhatlan kitűrése és hazafiúi lelkesedése által azon pontra jutottunk, hogy édes hazánk megmentését Isten segítségével győzelem és siker fele irányozhatjuk.
E győzelemnek és sikernek két feltétele van.
Az egyik feltétel: összpontosított erő, mellyet hősies elszántság lelkesít.
A másik feltétel: egység az akaratban s rendelkezésben, s pontosság a rendelkezések végrehajtása körül.
Az első feltétel az elébb úgynevezett felsődunai hadseregnek Görgey tábornok jeles vezetése alatt, dícsőséges ütközések és dicsőséges fáradalmak után a tiszai vonallal történt egyesülése által és az alsó duna-tiszai hadseregeknek Szolnokig felvonulása, s magának Szolnoknak Damjanich tábornok vezérlése mellett március 5-én történt győzelmes bevétele által teljesedésbe ment.
És ezen erőöszpontosításnak teljesedése után a nemzet vitéz seregeinek bajnok indulása mellett, már csak arra van szükség: hogy egység és öszhangzás legyen a fővezérletben, s magasztos hazafiú késségtől lelkesített pontosság a kivitelben, miszerint az igazságos Istennek segítségével mihamarább elmondhassuk: hogy szegény nyomorgatott hazánk szent földe ki van tisztitva az ellenségtől, – a vitéz hadsereg pedig a hálás haza kebelén azon édes érzéssel pihenhessen meg borostyánain, hogy a magyar hazát ő mentette meg.
Ezen második feltétel szükségéről áthatva én, az ország kormányának elnöke a nemzet parancsából, s a nemzet akaratánál fogva reám ruházott hatósággal ezennel tudósítom Magyarország hadseregeit: hogy valameddig a Tisza vonalán jelenleg két külön pontokon, úgymint a tiszafüredi és szolnoki pontokon állomásozó hadsereg-osztályoknak egy közös működésre alkalmazása a körülmények szerint szükséges leend, ezen többrendbeli hadsereg-osztályok két nagyobb hadrészbe egyesülteknek tekintendők, mellyeknek egyike a felsőmagyarországi, másika pedig a középmagyarországi hadsereg nevét viselendik, s a felsőmagyarországi hadseregnek vezérletét Görgei tábornok, a középmagyarországinak vezérletét pedig Damjanich tábornok viendik. Az egyik és másik hadseregtestekben beolvasztott vagy változtatva beolvasztandó hadosztályoknak eddigi számai tovább is meghagyatván.*
V. ö. az 591. l. 1. jegyzetével.
Miszerint pedig úgy ezen Görgei és Damjanich tábornokok vitéz vezérlése alatti derék hadseregek, mint szintúgy a Szeged-bácsi és Maros-vonali (aradi) hadosztályok, nem különben az ország várait védelmező őrseregek, valamint egy lélektől a hazaszeretettől és a dícsőségnek közös érzetétől vannak lelkesítve, úgy egy célra, egy irányban s egymást kölcsönösen támogatva is működhessenek, – az ország kormánya, az országgyűlés hozzájárulásával szükségesnek találta: Vetter altábornagyot Magyarország minden hadseregei fővezérévé megbizni, és kinevezni. – Kinek tehát ezennel fővezérlete alól csupán az erdélyi hadseregek, miket Bem tábornok vezérel, a Debrecen és környékén alakított tartaléksereg, melly a szükségszerinti rendelkezésre fentartatik, s a magyar határszéli és erdélyi passusokat örző seregek, mint mellyeknek kiszabott külön rendeltetésük van, vétetnek ki.
Midőn én, mint a nemzet akaratából az országos ideiglenesen kormányzó honvéd bizottmány elnöke, a kormánynak ezen rendelkezését ezennel a nemzet nevében hazánk hadseregeinek tudtul adom, egyuttal szintúgy a nemzet nevében rendelem és parancsolom: hogy minden a fentebbi kivételben nem foglalt hadseregtesteknek, s bármi néven nevezett osztályoknak és csapatoknak főbb és alvezérei, parancsnokai, tisztjei s minden vitézei öszszesen, és egyenkint a nevezett fővezérnek mindaddig, míg az ország kormánya máskint nem intézkedendik, feltétlenül engedelmeskedni, s rendelkezéseit, és kiadandó parancsait azon pontossággal, s őszinte készséggel teljesíteni elengedhetlen kötelességöknek ismerjék, melly nélkül minden kiontott nemes vér gyümölcsetlenül volna kiontva, s mellyet a hadi fegyelem, a katonának vitézsége mellett ezen főbb dicsősége, olly bizonyosan. megkiván, mint aminő bizonyos az: hogy katonai fegyelem nélkül a legvitézebb hadsereg is gyönge, a haza pedig meg nem menthető.
Vitézek! A katonai pálya a dicsőségnek pályája. De legdicsőségesebb akkor, midőn, a bajnok katona, igaz és törvényes ügyben hazája megmentéséért harcol.
Minden olyan dicsőség hiú, és sem Isten előtt nem érdem, sem emberek előtt nem becses, mellynek más kútfeje van, mint a rendíthetlen hű ragaszkodás azon szent ügyhöz, mellynek a katona vitéz karjával oltalmára esküdött.
És ezen eskü szent az örökkévaló Isten előtt, szent az emberek előtt, szent a szív benső bírája, a lelkiismeret előtt.
Én tudom, hogy Magyarország hadseregeiben nincs és nem lehet ember, ki érdekében a hazának, mellyet véd, érdekében önmagának és érdekében azon katonai becsületnek, mellyel zászlója alá felesküdött, ne osztoznék velem azon érzelemben: hogy a köteles katonai engedelmesség, mellyet a nemzet által reám ruházott hatalomnál fogva fentartani tudok is, fogok is: akkor termi meg a hazára nézve legbiztosabban gyümölcseit, ha a kötelességérzet a szívnek azon belső készségével párosul, minélfogva mindenki nem csak megteszi, hanem örömest teszi meg azt, mit törvényes felsőbbsége a haza érdekében parancsol.
Ezen szives készség biztosítja a pontosságot, a pontosság pedig hadi munkálatokban nélkülözhetlen, mert különben vagy elvész a megbecsülhetlen idő, s a győzelemnek kedves alkalma, vagy hasztalanul ontatik ki a legnemesebb vér, mert hiányzik azon fontos támogatás, mellyre a siker s a bajnok katonák vérének megkimélése számítva van.
Midőn tehát engedelmességet a nemzet nevében parancsolok, ezen szives készség az, mellyre hazafiúi érzéssel felhívom, s mellyről lelkesítve óhajtom látni a hadsereget.
Vitézek! Amint szent előttem a haza, olyan szent előttem e haza védjeinek, az ország hű hadseregének irányában az érdem méltánylatának kötelessége.
Én gyakran és sokat leendek körötökben, hogy szemtanúja lehessek azon készségnek, mellyre ezennel felhívtalak, szemtanúja érdemeiteknek, s meg vagyok győződve, hogy édes magyar hazánk vitéz hadseregei nekem, a nemzet kormánya elnökének sűrűen fognak kedves alkalmat nyújtani, hogy tettleg bizonyíthassam; mikint e nemzet, melly a kötelességnek hű teljesítését kivánja, maga részéről, mint én is magam részemről, nem ismerünk kevesebb kötelességet, mint a háladatosságot az érdem iránt.
Előre tehát, amint a fővezér rendelendi, a haza megmentésének dicsőséges ösvényén!
Ezekből áll, mit a nemzet nevében rendelek és parancsolok. Senki annak ellenére a hon elleni fellázadás bűn súlyának terhe alatt máskint nem cselekedvén.
Kelt a kormány s országgyűlés ideiglenes székhelyén, Debreczenben, mártius 8-án. 1849.
a honvédelmi bizottmány elnöke
Kossuth Lajos.
Kossuth Lajos.
Ered. tisztázat. O. Lt. OHB 1849: 3240.
Megjelent a Közlöny, március 10-i számában és külön röpiratként is. (O. Lt. 1848/49-i nyomtatványok.) Közli Pap D. i. m.
II. k. 356. s köv. l.
Megjelent a Közlöny, március 10-i számában és külön röpiratként is. (O. Lt. 1848/49-i nyomtatványok.) Közli Pap D. i. m.
II. k. 356. s köv. l.
